Gálffi László szavaival élve: "Bessenyei nem csupán párttitkárként, hanem ifjúmunkás szerepében is megmutatta tehetségét, míg Szirtes Ádám munkásőrt alakított, hiszen a kor szelleme ezt kívánta meg tőlük."

A Hunyadi Színházban és a Semmelweis Teátrumban is fellépő Gálffi László véleménye szerint egy színész karrierjének nem árt, ha olyan filmekben szerepel, amelyek a hatalomnak tetszenek.

"Jelenleg Magyarországon dolgozom színészként. Ha alaposan megnézi a hazai nagyágyúk, mint Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc vagy Darvas Iván életművét, észreveheti, hogy Bessenyei például párttitkárt és ifjúmunkást is eljátszott, míg Szirtes Ádám munkásőrt formált meg, hiszen abban az időszakban ez volt a feladatunk. Ez nem csökkentette a tehetségüket, sőt, mindannyian kiváló színészek voltak, és olyan filmek születtek, amelyek igazán értékes színészi teljesítményekkel gazdagították a magyar mozgókép világát" - fogalmazott Gálffi László az Indexnek adott interjújában, amikor arról faggatták, miért vállalta el a nagy költségvetésű, állami támogatással készült történelmi filmekben való szereplést.

Szerinte egy színész feladata a játék, de nem szabad mindent elvállalni. Csak azokat a szerepeket érdemes választania, amelyekhez valóban kötődik, amelyek felkeltik az érdeklődését, és amelyek mögé teljes szívvel be tud állni.

Koltai Lajos „Semmelweis” című filmjében Gálffi egy rendkívül manipulatív és rosszindulatú klinikaigazgatót formál meg, aki szüntelenül akadályozza a magyar orvos munkáját. Ez a karakter különösen vonzó volt számára, hiszen a negatív szerepek mindig izgalmasabb kihívást jelentenek, mint a hősies figurák.

Amikor szóba került, hogy a magyar filmekben és színházban egyesek lehetőséget kapnak, míg mások kimaradnak, Gálffi önkritikusan megjegyezte, hogy bizonyos értelemben ő is felelős ezért a helyzetért. "Az elmúlt években nem szenteltem elég figyelmet ennek a kérdésnek, csupán játszottam, és azt hittem, hogy ez az én feladatom, így tudom kifejezni magam. Valóban, a színészi tevékenységem az alapvető dolgom, de emellett figyelmet kellett volna fordítanom erre a problémára is."

Azt gondolja, hogy mindannyian egy közös térben létezünk, és ezért felelősséggel tartozunk egymás iránt. "Összefogásra lenne szükség. Persze mindenki a saját érdekeit helyezi előtérbe, és a művészi önérzet is jelen van, de jelenleg nagyon szétszórt a helyzet."