Hableánytan - Női váltó: A víz alatti varázslat és az erő együttállása, ahol a női csapatok szinkronban táncolnak a hullámokkal. Minden egyes váltás egy újabb lehetőség, hogy megmutassák bátorságukat és kitartásukat, miközben a tenger mélyén rejlő titkoka

"Anya, hogy vécéznek a hableányok?" A kérdés teljesen váratlanul ért. Csak ültem a kanapén csendben, közben fél kézzel színeztem és koponyákat tetováltam egy mit sem sejtő unikornisra, amikor megtámadtak ezzel. De a másik gyermekem is ráérzett a kérdés súlyosságára, mert letette a színes ceruzákat és egyből csatlakozott a tudáskommandóhoz.

Törteli Eszter, aki írói tehetségével és coaching tapasztalatával egyedülálló módon közelíti meg az önismeret világát, inspiráló írásokat készít. Mint önismereti tréner, Eszter segít az embereknek felfedezni belső világukat, hogy tudatosabban élhessenek. Művei nemcsak szórakoztatóak, hanem mély gondolatokat is ébresztenek, ösztönözve az olvasókat a személyes fejlődésre és a saját útjuk megtalálására.

- De anya, mégis miként valósíthatnám meg?

A fürtöshajú azonnali ítélkező testület óriási, kíváncsi szemekkel, nyalókakalapáccsal felfegyverkezve, szuggesztíven figyelte a választ, miközben a feszültség a levegőben vibrált.

Közben hiába próbáltam úgy viselkedni, mint az oposszumok, és halottnak tettetni magam a kanapén, felborulva, égnek álló lábakkal és kilógó nyelvvel. A kérdés pedig ott lebegett a fejem felett, mint egy zavaró légy.

Összegyűjtöttem minden csepp bátorságomat, és remegő hangon válaszoltam.

- Nem tudom - mondtam tiszta szívből, őszintén.

- Mi az, hogy nem tudod? Te azért vagy anya, hogy mindent tudjál! - felelte az ötévesem, aki mindent latba vetett, hogy megtudja a sellők titkos altesti higiéniai szokásait.

A hurok egyre szorosabbra feszült a torkomon, mintha a világ minden súlya a vállaimra nehezedett volna.

Próbáltam visszaemlékezni biológiai és egyben haltesti altesti ismereteimre, de nem vezettek eredményre. Telefonozni nem lehet ha ott vannak, mert rám szólnak, így gondoltam rögtönzök.

- Ők egyáltalán nem is használják a WC-t - válaszoltam határozottan.

- De hát hogyan fognak kisbabát vállalni, ha alul semmijük sincs? És honnan tudják, hogy ki a fiú és ki a lány?

Egyre forrósodott a talaj a lábam alatt, éreztem, hogy ezt nem úszom meg válasz nélkül, a hableánytan kényes terület, egyben sok a magyarázatra váró kérdés. Nem kívántam lerombolni a mítikus lények világába vetett hitüket, mert akkor nem marad mivel zsarolni őket, hogy jók legyenek vagy nem kapnak ajit például a Mikulástól- hát hülye azért nem vagyok!

Ebben a pillanatban azt cselekedtem, amit bármelyik anyuka a helyemben tett volna: próbáltam elkerülni a további kérdéseket, hogy megelőzzem egy újabb csalódás lehetőségét.

- Hát, ki az, aki megkívánja a ropogós popcornt? - vágtam közbe, hogy eltereljem a figyelmet.

Az esetet követően két éjszakán keresztül mélyen elmerültem a gondolatok tengerében, keresve a válaszokat. Végül arra jutottam, hogy talán nem is olyan jó dolog, ha minden kérdésre kimerítő feleletet találunk, hiszen ezáltal a hit elveszítheti varázsát, és minden titok nélküli világban élni már nem lenne olyan izgalmas.