Halász Lúcia, aki az aranyérettségi küszöbén áll, és Agg Jana, a kitüntetéssel büszkélkedő érettségiző, mindketten kiemelkedő teljesítményeikkel tűnnek ki az iskolai közösségből.

A középiskola befejezése minden diák életében mérföldkő. Vannak azonban olyan tanulók, akik nemcsak sikeresen zárják le ezt a szakaszt, hanem példát is mutatnak szorgalmukkal és céltudatosságukkal. Ilyen a felsőlakosi Halász Lúcia aranyérettségiző és a kámaházi gyökerekkel is rendelkező, kebelei Agg Jana kitüntetett érettségiző.

A nyár közepén az érettségi izgalmait már hátrahagyva és kipihenve, de még az egyetemi évek kezdete előtt beszélgettünk a ljutomeri Franc Miklošič Gimnázium két diákjával, akik otthonukban fogadtak minket. Elsőként Felsőlakosba, Halász Lúciához látogattunk el. "Az aranyérettségire nem számítottam, ez nem cél volt, hanem inkább egy példa. A célom mindig annyi volt, hogy bejussak az orvosi egyetemre Mariborba. Az eredmény nagyon meglepett, és nagyon örültem neki. Az aranyérettségivel járt egy szobor, amit most a szobámban a könyvespolcon őrzök" - kezdi a mesélést az aranyérettségiző, aki három évig látogatta a fakultatív magyarórákat is a Lendvai Kétnyelvű Középiskolában, és az egyik érettségi tárgya is magyar volt. Az egyetem kiválasztásában több tényező is szerepet játszott. A Maribori Egyetem földrajzi közelsége, valamint a nyílt napon szerzett pozitív benyomások erősítették meg abban, hogy ez a legjobb döntés számára. Abban, hogy melyik szakmát választja, egész életében eltökélt volt: "Mindig is érdekelt a természettudomány, már kiskorom óta felnéztem az orvosokra, és láttam magamat ebben a hivatásban." A szorgalmasan végigtanult fárasztó, de mindenképp sikeres tanév után a nyári szünet a kikapcsolódásé: "Most próbálok minél többet lazítani, és olyan dolgokat csinálni, amiket tanév közben nem tudtam, például sokat rajzolok, festek, kerékpározok, sétálok, de voltunk a tengeren is, augusztusban pedig Budapestre utazunk." Osztotta meg velünk nyári menetrendjét Lúcia, akit ezután a rajzolásról kérdeztünk: "Kiskorom óta szeretek festeni, mindig is a hobbim volt. Érdekel a realista stílus és a szürrealizmus is. Mostanában ceruzával és vízfestékkel rajzolok. A központban mindig egy realista ábrázolás van, a háttér pedig szürrealista környezet. A kedvenc alkotóm egész életemben Salvador Dalí volt." Érdekes egybeesés, hogy legjobb barátnőjével, osztálytársával Agg Janával már az első gimnáziumi napon arról beszélgettek, hogy mindketten orvosok szeretnének lenni. Akkor még olyan távolinak tűnt ez a cél, hogy később már nem is nagyon hozták szóba - talán babonából. Végül mindkettőjük álma valóra vált. Agg Jana kitüntetett érettségizővel - aki a Göntérházi Kétnyelvű Általános iskolában végezte alapfokú tanulmányait - beszélgetünk tovább. "A kitüntetést nem csupán az érettségi eredményeim miatt kaptam. Az iskolában ugyanis díjazzák azokat a diákokat is, akik aktívan részt vesznek a közösségi életben, és hozzájárulnak az iskola jó hírnevéhez. A négy évből háromban én töltöttem be az osztályelnöki szerepet, rendszeresen részt vettem a megbeszéléseken, ahol az osztályunkat képviseltem, és aktívan segítettem az érettségi bál megszervezésében is. Mindenkinek nagyon nehéz megfelelni, de én mindig arra próbáltam törekedni osztályelnökként, hogy mindenkinek jó legyen, amit a mi osztályunk képvisel. Közben annyira nem tudatosult, hogy jól csinálom, de mostmár látom, hogy jól sikerült. Emellett az utolsó évben egy csoportos kutatómunkában is részt vettem, amely során kétféle joghurt minőségét és ízét hasonlítottuk össze, amellyel az országos döntőn aranyérmet szereztünk" - kezdi a mesélést Jana. - Az érettségin 27 pontot értem el, nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz az eredmény, de nagyon örültem neki." A gimnáziumi évek ugyan még csak most értek véget, de az érettségiző már tudja, hogy különleges korszak zárult le: "Én nagyon szerettem ebbe a gimnáziumba járni, sokan mondják, hogy csak most fog elkezdődni az életem legszebb időszaka, de nem tudom, hogy lehet-e ennél szebb." Ugyan egy szeretett helynek búcsút mondott, de pályaválasztásával egy gyerekkori álom valósult meg, még ha kicsit tart is tőle: "A Maribori Egyetemre iratkozom orvosi karra, a második opcióm biológia-kémia szakos tanár lett volna, és megmondom őszintén most, hogy beszélgettem emberekkel, egyáltalán nem panaszkodtam volna, ha nem jutok be. De mivel bekerültem, és kiskoromtól fogva mondom, hogy orvos leszek, így mindenképpen meg fogom próbálni." Az egyetemi évek kihívása előtt viszont még bőven van idő a pihenésre. Jana a barátainak, a családjának és a hobbijainak szenteli ezt az időszakot: "Van mit bepótolni a barátokkal, hiszen az utolsó 1-2 hónapban nem igazán értem rá. Az itthoni barátaimmal nagyon sokat társalgunk, illetve a családdal is próbálok időt tölteni. Otthon is besegítek, nagyon szeretek sütni, olvasni, és tanulok gitározni. Sütni a nénikémmel szoktam tradicionálisabb süteményeket, mint a rétes, a sajtos kifli vagy a perec, ilyeneket szeretek elsajátítani tőle, amiknek a receptjét nem lehet megtalálni az interneten. Emellett pedig magamtól tanulok gitározni, most lesz két éve, hogy kaptam egy hangszert. Ki akarták dobni, de mondtam, hogy én majd megjavíttatom, és kipróbálom. Nagyon szeretem csinálni."