Bár a gyógyszeres kezelés hatékony lehet, mégis előfordulhat, hogy a magas vérnyomás nem javul. Mi állhat ennek a hátterében? Fedezd fel az okokat!
A vérnyomás csökkenésének megakadása mögött hormonális egyensúlyzavarok is állhatnak.
Amennyiben a gyógyszeres terápia ellenére a magas vérnyomás nem mutat javulást, Dr. Békési Gábor, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa arra figyelmeztet, hogy hormonális eltérések is közrejátszhatnak a problémában.
A magas vérnyomás, más néven hipertónia, olyan egészségügyi állapot, amelyben a vért szállító erekben a nyomás rendkívül megemelkedik. Ez azt jelenti, hogy a szívnek fokozott erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy a vért hatékonyan juttassa el az érrendszeren keresztül. A vérnyomást két fő értékkel mérjük: a szisztolés nyomás a szív összehúzódása alatt, míg a diasztolés nyomás a szív ellazulása közben mért érték. Az egészséges vérnyomás általában 120/80 Hgmm körüli, és ha a számok 140/90 Hgmm vagy annál magasabbak, akkor magas vérnyomásról beszélünk. Ez a jelenség komoly kockázatokat hordozhat, ezért fontos figyelemmel kísérni és kezelni.
A hipertónia veszélyes állapot, mert kezelés nélkül, hosszú távon több súlyos egészségügyi problémához vezethet. Először is, növeli a szívbetegségek, például a szívroham és a szívelégtelenség kockázatát, hiszen a szívnek keményebben kell dolgoznia, ami szívizomkárosodást okozhat. Emellett elősegíti az agyi erek elzáródását vagy szakadását, növelve a stroke kockázatát. A vesékben lévő kis artériák is károsodhatnak, ami vesebetegséghez vagy veseelégtelenséghez vezethet.
A magas vérnyomás két fajtája:
A két állapot közötti lényegi eltérés abban rejlik, hogy az elsődleges forma egy független kórkép, míg a szekunder típus valamilyen más egészségügyi probléma következményeként alakul ki. Ilyen alapbetegségek lehetnek például a vesebetegség, a cukorbetegség, az alvási apnoe, valamint egyes hormonális zavarok is hozzájárulhatnak a vérnyomás emelkedéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy amikor a hipertónia hátterében más rendellenesség áll, elengedhetetlen az alapbetegség kezelése is. Ellenkező esetben a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatékonysága kérdésessé válhat, és megnőhet a szövődmények kialakulásának kockázata, mivel az érkárosító hatások ebben az esetben fokozottan jelentkeznek.
Az endokrin eredetű hipertónia a másodlagos magas vérnyomás egy különleges típusa, amelyet leggyakrabban a pajzsmirigy túlműködése idéz elő. Ilyen esetekben a szervezet szinte "túlpörög", mintha fokozott üzemmódra kapcsolna. Jellemzően a szisztolés vérnyomás emelkedik meg, és a pulzusszám is a normál fölé ugrik. Az érintettek gyakran stresszesnek és idegesnek érzik magukat, ami tovább növelheti a vérnyomás szintjét.
A pajzsmirigy túlműködésének jelei közé tartozhatnak a következők: fokozott izzadás, súlycsökkenés, szívritmuszavarok, valamint a szemek kidülledése.
A pajzsmirigy problémák mellett a hipertónia kialakulásáért felelős lehet a mellékvesekéreg hormon, a kortizol túltermelése is, amely a Cushing-kór vagy Cushing-szindróma következményeként jelentkezhet. E betegség során a vér térfogata megnő, és a megnövekedett kortizolszint hatással van a só- és vízháztartásra, ami végső soron a vérnyomás emelkedéséhez vezet. Éppen ezért hipertónia esetén elengedhetetlen lehet a vérben lévő kortizol szintjének meghatározása, hiszen a Cushing-kórral élő betegek több mint 80%-a hipertóniával küzd – magyarázza dr. Békési Gábor, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa.
A Cushing-kór jellemző megnyilvánulásai közé tartozik a hasi területen jelentkező elhízás, a háton megjelenő zsírpúp, valamint a jellegzetes holdformájú arc. Emellett férfiaknál gyakori a hajhullás, ami szintén a betegség tünete lehet.
A mellékvesekéreg a kortizolon kívül aldoszteront is termel, melynek szerepe a nátrium és a víz visszatartása, valamint a kálium kiválasztása. Conn betegség során az aldoszteron szintje megemelkedik, így ennek köszönhetően ez az állapot együtt jár magas vérnyomással, hiszen a só-és vízháztartás zavart szenved. Ebből kifolyólag a hipertóniás beteg a vérnyomáscsökkentő kezelésre kevésbé vagy egyáltalán nem reagál - gyakran pont ez hívja fel a figyelmet a betegségre. A Conn betegség hátterében leggyakrabban jóindulatú adenoma, esetleg ritkán rosszindulatú daganat áll, mely esetekben egyedül műtéti úton lehet elérni a gyógyulást.
A Conn betegség további tünetei: fejfájás, izomgyengeség, fokozott szomjúság és vizeletürítés
A magas vérnyomás mögött gyakran ún. phaeochromocytoma húzódik meg, amely egy jellegzetes daganat a mellékvesevelőben. Ez a különleges elváltozás adrenalint, noradrenalint és dopamint termel, amelyek a keringési rendszerre gyakorolt hatásukkal befolyásolják az érrendszer rugalmasságát, ezáltal a vérnyomás szintjét is. A betegség jellemzője az említett hormonok túlzott termelése, ami komoly szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet. Szerencsére a phaeochromocytoma viszonylag ritkán fordul elő, és általában jóindulatú formában jelentkezik. A műtéti beavatkozás után sok esetben teljes gyógyulás is elérhető.
A phaeochromocytoma további tünetei: fejfájás, ájulás, sápadtság, hasi panaszok, hevesebb szívdobogásérzés.
