Milyen lépésekkel állíthatja helyre az Egyesült Államok a nukleáris piacon betöltött korábbi vezető pozícióját?
Daniel B. Poneman, a korábbi energiaügyi államtitkár, valamint Sherri Goodman, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának egykori környezetvédelmi biztonságért felelős helyettes államtitkára közös írásukban, amely a Center for the National Interest washingtoni think tank lapjában jelent meg "Restoring U.S. Nuclear Energy Leadership" címmel, kifejtették, hogy az Egyesült Államoknak sürgetően szüksége van arra, hogy visszanyerje korábbi domináló pozícióját a globális nukleáris piacon. Az időzítés kedvezőnek tűnik, mivel az Egyesült Államok újra nekilát az atomerőművek építésének és a meglévő kapacitások bővítésének, ráadásul az atomenergia fejlesztését erős kétpárti támogatás kíséri.
Az atomenergia korszakának hajnalán az Egyesült Államok tudósai a maghasadásban rejlő erőt a második világháború befejezésére, majd egy nukleáris fegyverarzenál létrehozására és az elrettentésre használták. Az ezt követő időszakban aztán egy olyan iparágat alapoztak rá, amely létrehozta a világ legnagyobb kereskedelmi célú reaktorflottáját, ezután pedig évtizedekig az amerikai vállalatok uralták a reaktorgyártás és az üzemanyag-ellátás piacát. Ezt a vezető szerepet azonban több rossz döntés miatt az Egyesült Államok végül elvesztette, és a nemzetközi versenyben nehezen behozható hátrányba került.
Közben Oroszország 200 milliárd dolláros értékben kötött megállapodásokat új atomerőművek építésére Kínával, Indiával, Törökországgal, Egyiptommal és Banglades-szel. Ezen kívül a legutóbbi időszakban más országok is sikeresen terjeszkednek a nukleáris piacon: például Dél-Korea az Egyesült Arab Emírségekben és Csehországban valósított meg nukleáris projekteket. Ezzel szemben az amerikai cégek megrendelései gyakorlatilag a nullához közelítenek. A cikk szerzői szerint a helyzet hátterében az áll, hogy számos kormány az atomerőművi fejlesztéseket a hosszú távú stratégiai kapcsolatok kiépítésének alapköveként kezeli, így politikai eszközeiket és exportfinanszírozási lehetőségeiket is mozgósítják, hogy értékes piacokat szerezhessenek.
A szerzők a cikkben kifejtik, hogy az Egyesült Államoknak most lehetősége nyílna arra, hogy visszaszerezze egykori globális vezető szerepét, hiszen az ország "nukleáris expanzióját" jelenleg kétpárti támogatás övezi. E cél eléréséhez ráadásul a hazai környezet is kedvezőnek tűnik: Georgia államban tavaly adtak át két új, 1000 MW teljesítményű reaktort,[1] ez pedig a nemzetközi piac felé is világosan jelzi, hogy hosszú szünet után az Egyesült Államok ismét atomerőműveket épít.
Az amerikai cégek emellett olyan új generációs, kisebb reaktorokat is fejlesztenek, amelyek rugalmas megoldásokat kínálnak a különféle - például az adatközpontokban és az ipari termelésben jelentkező - energiaszükségletek kielégítéséhez. Nemrégiben pedig egy amerikai tulajdonú urándúsító üzem elkezdte egy a fejlett reaktortípusok által használt új fűtőelemtípust gyártását is. A belföldi urándúsítási kapacitás fejlesztését szolgáló lépések elengedhetetlenek ahhoz, hogy ki lehessen váltani az orosz uránimportot, ezt ugyanis a Kongresszus döntése alapján 2028-ig le kell állítani.
A szerzők négy gyakorlati lépés megtételét javasolják ahhoz, hogy az Egyesült Államok vissza tudja szerezni a globális nukleáris piacon egykor meglévő vezető szerepét. Az első, hogy az országnak támogatnia kell az új technológiákat fejlesztő vállalatokat, hogy azok elkerülhessék a költségtúllépéseket. A második, hogy a hazai technológia fejlesztése révén növelni kell az ország urándúsítási kapacitást. A harmadik, hogy a washingtoni vezetésének nemzetközi együttműködési megállapodásokat kell kötnie az atomenergia békés célú alkalmazásáról. Végül a negyedik, hogy az Egyesült Államoknak javítania kell a külföldi projektekhez nyújtott hitelezési képességén, hogy fel tudja venni a versenyt a saját államaik támogatását élvező külföldi versenytársaival.
