Marosvásárhely kiemelkedő teljesítménnyel zárta a vizsgát.
A marosvásárhelyiek ismételten bebizonyították, hogy különböző nemzetiségek – legyenek azok románok, magyarok, cigányok vagy más közösségek tagjai – képesek együtt ünnepelni, dolgozni és békében élni. Mindez annak ellenére valósul meg, hogy a politikai színtéren folyamatosan felüti a fejét a nacionalizmus. A városnapokon közösen ünnepeltünk, mindenki a saját kulturális élményeit élvezve. Örömteli volt látni, hogy a román előadók koncertjein magyarok, a magyar programokon pedig románok is szép számmal megjelentek, ahogyan a várban tartott vásáron, fotókiállításon és számos más rendezvényen is együtt voltunk. Ezt az összetartozást próbálta meg megtörni a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) néhány tagja, élükön George Simionnal, akik a román zászló ünnepét "véletlenül" éppen a Marosvásárhelyi Napok idejére időzítették. Kiderült, hogy a felvonuló tömeget autóbuszokkal szállították a városba az ország más részeiből. Zászlós, patrióta felvonulásuk nem váltott ki jelentős visszhangot, Simion beszéde is csupán a szélnek szólt. Valószínűleg a párt helyi hívei is részt vettek az eseményen, de az ő hangjuk is elnyomta a város ünneplő közössége. Jó érzés volt ezt látni, főként azoknak, akik emlékeznek arra, amikor 1990 márciusában a felbőszült román tömeg hasonló jelszavakkal vonult a főtérre. Tudjuk, mi történt akkor. Most azonban nem történt semmi. És ez így van jól. Csak így is maradjon.
Legyen e példa intő jel a politikusoknak, akik még mindig az etnikai széthúzásból próbálnak tőkét kovácsolni. Románok, magyarok és más nemzetiségűek, mi mind, akik itt élünk, egyformán benne vagyunk a slamasztikában, amelyet a korábbi kormányzások okoztak, és ebből ki kell mászni. Még akkor is, ha fáj egyeseknek, hogy megvonják tőlük az előjogokat, a bérpótlékokat, az ösztöndíjakat, és sorolhatnánk tovább. Ne legyünk ismét mi, magyarok a hibásak mások tévedéseiért! Inkább közösen gondolkodjunk azon, hogy miként tudunk ezen az időszakon túl lenni, mint a világjárvány idején. Mert ugye a vírus sem etnikai vagy más hasonló szempontok szerint válogatta ki áldozatait. Tudom, hogy többen vannak mindkét náció tagjai között, akik a történelmi sérelmeket, bizonyos genetikailag örökölt viselkedési normákat, a kulturális magasabbrendűséget vagy frusztrációt dörzsölik egymás orra alá, amikor az együttélés sarkalatos kérdéseiről vitatkoznak a nyilvános téren vagy borszagú kocsmákban. Ez a diskurzus már valóban a múlté kell legyen. Inkább bulizzunk, örüljünk az életnek együtt, s végezzük a munkánkat tisztességgel és becsülettel, ki-ki a maga területén, környezetében, ahogy a városnapokon is tettük, ahol a marosvásárhelyiek ezúttal a provokációval szemben is jelesre vizsgáztak.
