2025-ben különleges módon tisztelegünk három kiemelkedő magyar író előtt: Jókai Mór, Márai Sándor és József Attila életművét idézzük fel. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy mélyebben megismerjük műveiket és örökségüket, amelyek mind a mai napig inspiráló

2025-ben is számos neves irodalmi alakra emlékezünk, születésük vagy haláluk évfordulója kapcsán. Radnóti és Hervay után idén is több kiemelkedő író és költő emléknapja következik, akiknek neve joggal él a köztudatban, hiszen munkásságuk jelentős hatással volt nemzeti irodalmunk fejlődésére. Íme, akikre 2025-ben tisztelettel emlékezünk.

Fodor Ákos, a magyar líra kiemelkedő alakja és műfordító, a haiku műfajának egyik legnagyobb mestere. 1945. május 17-én jött világra, és 2015. február 21-én távozott közülünk. Zenei tanulmányai során középiskolai zenetanár és karvezető végzettséget szerzett, majd több mint két évtizeden át zenei szerkesztőként tevékenykedett. 1978-ban indult el írói pályafutása, amikor megjelent első verseskötete, a Kettőspont, amely azóta is fontos mérföldkő a magyar irodalomban.

1905. április 11-én született a magyar irodalom egyik legismertebb költője, József Attila, akinek születésnapját a magyar költészet napjaként is ünnepeljük. Mindössze 32 évet élt, ezalatt pedig nem kevés megpróbáltatás jutott neki. A félárva, munkásosztálybeli fiatal már első éveiben szembesült az elnyomással, a brutalitással és a megnemértettséggel. Öngyilkosságra utaló halálának pontos körülményei máig nem tisztázottak.

A világ tele van csodákkal, amelyek nap mint nap megörvendeztetnek minket.

Hát miért ne lehetnénk boldogok? Az élet tele van lehetőségekkel és csodákkal, amiket érdemes felfedezni. Minden nap egy új kaland, ami lehetőséget ad arra, hogy örömet találjunk a mindennapokban!

Az ember olyan finom lény, mint egy sejtekkel teli szellő!

Ha nem piszkálják, nem harap.

P. Howard, Gibson Lavery: két álnév, és mindkettő egy személyt takar, mégpedig az 1905-ben született Rejtő Jenőt, akit a magyar szórakoztató irodalom egyik legnépszerűbb képviselőjeként és megújítójaként ismerünk. Sajátos stílusát a groteszk, a nyelvi humor és a váratlan abszurd fordulatokkal tálalt társadalomkritika jellemezte. Legismertebb művei közt szerepelnek A fehér folt, Az elveszett cirkáló, Az előretólt helyőrség, a Texas Bill, a fenegyerek és a Piszkos Fred, a kapitány.

Az életben mindent úgy kell venni, ahogy van, és nem szabad egyszer szerelmesnek lenni, egyszer megsértődni, dühöngeni és sírni, ez mind marhaság!

Fekete István, a József Attila-díjas író, az ifjúsági állattörténetek egyik legkedveltebb szerzője, 1900-ban látta meg a napvilágot. Művészete révén a magyar irodalom egyik legolvasottabb alakjává vált, méltán áll Jókai Mór mellett a legnagyobbak között. Az erdélyi vadászirodalom jeles képviselőjeként már fiatal korában felfedezte az erdők és mezők varázslatos világát, ahol a természet és az állatok sokszínűsége inspirálta. Olyan ikonikus művek fűződnek a nevéhez, mint a Vuk, a Kele, a Tüskevár és a Téli berek, amelyek generációk szívébe zárták be a természet csodáit és az állatok életét.

Jól figyelj ide, fiam... korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz, és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, hogy mit lehet és mit szabad.

1900-ban született Márai Sándor író, költő, újságíró, aki már az 1930-as években korának egyik legismertebb irodalmi személyisége volt. Amikor 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, ugyanis a jobboldal mellett a baloldal szélsőséges megnyilvánulásait is hevesen kritizálta. Márai a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.

"Az élet nemcsak esztelen kényszermunka, hanem ünnep is."

1900-ban született Passuth László író és műfordító. Mindössze egy éves volt, amikor családjával Budapestről Kolozsvárra költöztek. Iskolai tanulmányait is Erdély szívében végezte, a kincses város inspiráló szellemisége gazdag kulturális és történelmi öröksége meghatározták mind emberi, mind írói pályája alakulását - több történelmi regénye helyszínéül is Erdélyt választotta.

"Kérni a barátoktól természetes dolog, míg az ígéretek általában az ellenségek szájából hangzanak el."

A Kossuth- és József Attila-díjas Szabó Lőrinc a modern magyar líra kiemelkedő alakja, akinek munkássága mély nyomot hagyott az irodalomban. Első verseivel a Nyugat híres szerkesztőjéhez, Babits Mihályhoz fordult, aki ugyan késlekedett a közlésükkel, de mégis bevezette őt a kulturális élet egyik középpontjába, a Centrál kávéházba. Szabó Lőrinc debütáló kötete, az 1922-ben kiadott Föld, Erdő, Isten, különleges elismerést aratott, és a kritikusok figyelmét is felkeltette. Idővel azonban feszültség alakult ki közte és Babits Mihály között, ami miatt elveszítette írói pártfogóját. Ennek ellenére versei ma is a magyar irodalom élvonalába tartoznak, és továbbra is nagy hatással vannak a költészet iránt érdeklődő közönségre.

Jókai Mór, a híres regényíró és a márciusi ifjak egyik emblématikus alakja, 1825-ben látta meg a napvilágot. Őt a "nagy magyar mesemondó" néven is ismerik, és nem csupán írói tehetsége, hanem országgyűlési képviselőként végzett munkája miatt is figyelemre méltó személyiség. Anyja a komáromi gyökerekkel rendelkező fiút Kecskemétre küldte, hogy jogot tanuljon, és Jókai később így emlékezett vissza erre az időszakra: "Itt lett belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író." 1842-ben itt született meg a Zsidó Fiú, amelynek pályázatra való benyújtásához Petőfi Sándor is hozzájárult. Jókai későbbi művei között olyan klasszikusokat találunk, mint az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, a Szegény gazdagok, vagy a Fekete gyémántok. Ezek a könyvek a magyar irodalom meghatározó darabjai közé tartoznak, és ma is népszerűségnek örvendenek az olvasók körében.

"Amit a parancsszó nem képes véghezvinni, azt a szerelem csodálatos módon elérheti: képes hódítani."

2020. február 24-én távozott az élők sorából Csukás István, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő és író. Noha zenét, jogot és bölcsészettudományokat tanulmányozott, egyik szakot sem tudta befejezni. Az áttörést egy diákköltőknek szóló pályázat hozta el számára, amelyre barátja beküldte Csukás verseit, és ezzel elnyerte az első díjat. Tizenhét éves korában már határozottan tudta, hogy költővé szeretne válni, és ekkoriban születtek meg első versei is. Később a verseskötetek mellett egyre több gyermekregény, mesekönyv és verses mese került a kezébe, olyan felejthetetlen karaktereket alkotva, mint Pom-Pom és Süsü, a sárkány.

"A mese mindennek az origója. Gyakorlatilag ebből származik minden irodalmi műfaj. Az is, amikor az ősember a szikla falába karcolta a barlangrajzokat. Ezzel elmesélte, hogyan ejtette el a vadat. Mert amit ábrázolni tudok, amit el tudok mesélni, azt birtokba is veszem."

Petri György, a Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító és újságíró, 2000. július 16-án távozott az élők sorából. Ő volt a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja, aki szellemiségével és írói munkásságával mély nyomot hagyott a magyar irodalomban. 1966-tól az ELTE magyar-filozófia szakán tanult, ahol elmélyült a tudományos gondolkodásban. 1974-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott, de 1975 és 1988 között publikálási tilalom sújtotta, ami nemcsak az ő karrierjét nehezítette meg, hanem a magyar irodalom számára is komoly kihívást jelentett. 1981-től 1989-ig a Beszélő című szamizdat folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett, és a magyar demokratikus ellenzék egyik meghatározó alakjává vált. Debütáló kötete, a Magyarázatok M. számára, hatalmas elismerésben részesült, és azóta is sokak számára mérföldkőként szolgál. 1998-ban gégerákot diagnosztizáltak nála, és két évvel később bekövetkezett halála arra emlékeztet minket, hogy az őszinte és bátor írásokban élő szellem sosem hal meg igazán.

"Mit tudhatunk, tudva, hogy a világ

nem a tudásban végződik?

Mit tud az, akiben az utolsó? Az, aki a mélyebb rétegekbe merészkedik, aki megérti, hogy az élet nem csupán a felszínen zajlik. Ő az, aki a titkos gondolatok labirintusában barangol, és felfedezi a rejtett összefüggéseket. Az utolsó pillanatban is képes meglátni az új lehetőségeket, és a remény szikráját ott, ahol mások már feladták. Az ilyen ember nemcsak a saját határait feszegeti, hanem másokat is inspirál, hogy bátran nézzenek szembe a kihívásokkal. Az utolsó nem a vég, hanem a kezdet lehetősége, ahol minden tapasztalat, minden döntés új irányt adhat az életnek.

A kérdés tengerében úszkálunk, ahol a válaszok már elhalványultak, és a bizonytalanság szövevénye egyre csak sűrűsödik. A régi kérdések most már csak árnyak, melyek a válaszok hiányában elvesztették fényüket.

- amire felelet nincs, csak megoldás?"

Baka István költő 1995-ben távozott az élők sorából. 1971-től kezdve orosz költők műveit ültette át magyarra, majd saját verseivel és műfordításaival az 1980-as évek második felétől vált széles körben ismertté. 1933-tól a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán műfordítói kollégiumot irányított, ezzel jelentős hatást gyakorolt a fiatal fordítókra. Életének végén súlyos betegség nehezítette mindennapjait, de munkássága öröksége tovább él.

"Én az lennék, ki nincs, de léte több,

Mint ahogy mindenki más, a létezés tengerében,

Mert létezni egyszerű, de valóban élni már sokkal nagyobb kihívás.

Léleknek, földi árnyképek felett."

1945-ben hunyt el Szerb Antal író, irodalomtörténész és műfordító. Húszéves sem volt, amikor a Nyugat egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. Magyar irodalomtörténet című művét a marosvécsi Helikon által 1930 júniusában meghirdetett magyar irodalomtörténeti pályázatra írta. A bírálóbizottság Babits elnökségével egyetértőleg ezt a jeligés pályázatot érdemesítette díjazásra, s Szerb Antalnak ítélte a 30 000 lejes díjat. A Magyar irodalomtörténet két kötetben, az Erdélyi Szépmíves Céh könyveként 1934-ben jelent meg. A maga idején kivívta a kritika egy részének elismerését, de több elmarasztaló bírálatot is kapott. A könyv azóta is a magyar irodalomtörténet-írás legkiemelkedőbb teljesítményei egyikeként tartható számon.

Számos ősi monda mesél azokról a titokzatos városokról, melyek a tenger mélyén rejtőznek, s most már csak a hullámok ölelésében léteznek. Holdfényes éjszakákon, amikor a világ csendes, olykor felsejlik a víz alatt megbújó paloták és márványterek varázsa; s a végzet óráján a mélység harangjainak hívogató zúgása is elérheti fülünket. Minden emberben ott él egy ilyen elsüllyedt város, tele álmokkal és titkokkal, ami a szív mélyén lakozik.

1847-ben hunyt el Kemény Zsigmond, a báró, aki nem csupán író és publicista volt, hanem a magyar politikai élet egyik meghatározó alakja is. A magyar romantikus regényirodalom egyik legkiemelkedőbb képviselőjeként Jókai Mór mellett emlegetjük nevét. 1841-től az Erdélyi Hiradó, az erdélyi alkotmányos ellenzék hivatalos lapjának munkatársa lett, miközben aktívan részt vett a kor politikai mozgalmaiban is. Irodalmi munkásságát éjszakai órákban végezte, és 1841-ben kezdte el Balassa Bálint című regényét, amely sajnos nem maradt fenn, de 1842-ben megírta Élet és ábránd című művét. Kemény Zsigmond öröksége közé tartoznak olyan jelentős művek, mint A szív örvényei, az Özvegy és leánya, a Zord idő, valamint a Rajongók, amelyek mind a korabeli társadalom és érzelmek sokszínűségét tükrözik.