Ki lehet itt a falu őrültje?

A miniszterelnök fokozatosan kezdi elveszíteni azokat a jegyeket, amelyek a miniszterelnöki szerephez kapcsolódnak.

A mai hírek között böngészve egy különösen meglepő információra bukkantam. A miniszterelnök a törvényhozás szent falai között nem másnak, mint Hadházy Ákosnak, a független országgyűlési képviselőnek, a "falu bolondja" titulust adta. Az esemény a parlament őszi ülésszakának második napján zajlott, amikor is Hadházy a parlament folyosóján próbálta volna megszólítani a miniszterelnököt, kérdéseivel. Már az is megdöbbentő, hogy a Ház elnöke szerint egy ilyen kérdezősködés kimeríti a felségsértés fogalmát, hiszen a képviselő nem a megfelelő helyen próbálkozott. A fideszes képviselők, Orbán Viktor társaságában, lökdösődéssel igyekeztek megakadályozni, hogy Hadházy közel férkőzhessen a miniszterelnökhöz, és teljesíthesse azt a kötelességét, amiért választották: kérdezni.

A miniszterelnök leintette elvbarátait, mondván: "a falu bolondját sose bántják, hagyni kell..." Amit később még kiegészített azzal, hogy "a falu bolondjával nem is beszélünk". Majd megkérdezte az esetnél jelenlévő párttársait, hogy nincs-e valakinél egy bohócsipka Hadházy fejére. Egy, a nép által közvetlenül megválasztott képviselőt nevezett a falu bolondjának a nép által közvetlenül soha meg nem választott (képviselő) miniszterelnök. Megjegyzem, Orbán egy vele készített interjúban azt is elárulta, hogy a jövőben is így lesz. Azaz a jövőben sem akarja közvetlenül megméretni magát. A párttársaival történt egyezség alapján, mindig lesz hely számára képviselőségre, akkor is, ha már átadja a miniszterelnöki stafétabotot valakinek. A városi pletykák szerint vannak önjelöltek.

Nem olyan régen azt fejtegette, hogy: "Nem engedhetem, hogy a hatalom egy olyan politikai csoporthoz kerüljön, amely gyökeresen eltérő meggyőződéseket, elképzeléseket, alapelveket és politikai nézeteket képvisel."

Elképesztő!

Egy parlamentáris demokráciában a kormány vezetője azt állítja, hogy függetlenül attól, miként dönt a jövő évi országgyűlési választásokon a szavazók többsége, ők akkor is megőrzik pozíciójukat. Milyen választ adna erre az idézetre, ha még közöttünk lenne a Kossuth-díjas író, Mészöly Miklós? Valószínűleg így fogalmazna: "Csak az képes tudatosan lemondani a hatalomról, aki valójában mindig is tisztában volt azzal, hogy az nem az övé, csupán ideiglenesen gyakorolta."

Ha nyilvános szavazást tartanánk arról, hogy Orbán Viktorra milyen jelző illik a legjobban, valószínűleg a többség a birtoklásra voksolna. Számára a hatalom olyan, mint egy életmentő eszköz. Birtokolni mindent – legyen szó hatalomról, pénzről, vagyontárgyakról, vagy emberi sorsok feletti döntésekről – talán ez lenne az ő mottója. Emlékezhetünk arra az Orbán Viktorra, aki évekkel ezelőtt, a felesége szőlőügylete kapcsán azt nyilatkozta, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”. Sokak számára ez már csak nosztalgia, hiszen könnyű naivitásról beszélni a politikai élet színpadán. Babits Mihály szavaival élve: „(...) a politikus az az ember, aki nem néz, hanem akar (...). A politikus nem lát, nem ért meg semmit, és nem ismeri el annak létjogosultságát, amit nem kíván.” Van ebben némi igazság, de választópolgárként nekünk nem kellene ezt elfelejtenünk.

Orbán Viktor a falu bolondjának nevezte Hadházy Ákost, amikor az a milliós hatvanpusztai kádakról kérdezte a Parlamentben

Fokozódik a tét a következő évi országgyűlési választásokra készülők kampányában. Az alaphelyzet világos: akik jelenleg a hatalomban vannak, minden erejükkel a pozícióik megőrzésére törekednek, míg az ellenzéki erők a hatalom megszerzésére összpontosítanak. Észlelhető, hogy a miniszterelnök nem bízza a véletlenre a dolgokat. Minden, amire szüksége van a győzelemhez - pénz, erőforrások, és a megfelelő eszközök - a rendelkezésére áll. Az általuk megalkotott választási törvények szinte kizárólag az ő érdekeiket szolgálják. Nem riadnak vissza a saját szabályaik által előírt korlátozásoktól sem. Bár a politikai hirdetések eltűnése a Google és a Meta platformjairól komoly csapás számukra, ez nem rendíti meg őket. A rogáni háttércsapat már aktiválta a kiskapukat, hogy a közpénzeket a győzelem érdekében mozgósítsák. Mindazonáltal, egyetlen tényező képes megakadályozni győzelmi terveik megvalósulását: ha a Tisza Párt elnöke mögé a kormányváltást kívánó tömegek felállnak.

Ami most kibontakozik előttünk, az a Fidesz-KDNP küzdelme a fennmaradásért.

A miniszterelnök most minden figyelmet magára irányít a kampány során. Az Orbán-kormányok történetében soha nem adott ennyi interjút, mint az utóbbi hetekben. Több olyan, évekkel ezelőtt elindított beruházás is befejeződik hirtelen, amelyek átadását ünnepélyes keretek között, a kormányfő által megszólított támogatói előtt végzik el – akiket gyakran buszokkal szállítanak a helyszínekre. A nagy kapkodás közepette néha már azt sem tudja, mely településen van éppen. A legkínosabb pillanatok a Kossuth rádió péntek reggeli Orbán-interjúiban mutatkoznak meg, ahol a riporter kérdezősködik, míg a kormányfő a kezében lévő papírról próbálja leolvasni a válaszait. Ilyenkor néha egészen abszurd látni, hogy a nyilvánvaló tévedéseit sem javítja ki a kérdező, inkább csak bólint. Sokan észrevették, hogy a kormányfő szabad beszéd helyett inkább a papírt szorongatja, még állami vagy pártrendezvényeken is. Ráadásul a testbeszéde is sok mindent elárul a jelenlegi állapotáról.

A miniszterelnök az évek folyamán jelentős mértékben elvesztette egykori karizmáját. Ezt jól tükrözi a kommunikációja és testbeszédének kifejezőereje, amely gyakran zavaros és hiteltelen. Az a különleges vonzerő, ami korábban jellemezte, már nem érezhető rajta. Amikor hibázik, vagy ha a dolgok nem a tervei szerint alakulnak, hajlamos másokra hárítani a felelősséget, vagy a körülményekre mutogatni. Ritka alkalom, hogy saját tetteiért vállalja a felelősséget. Gyurcsány, Soros, a Soros fia, valamint a brüsszeli bürokraták és az ukránok mindig kéznél vannak, hogy őket okolja.

A miniszterelnök és stábja a kampányban mindent megtesz, hogy fiatalosnak tűnjön. Még az öltözékében is próbálják a fiatalos trendet követni. Gyakran jelenik meg farmerben, kívül hordott, a harmincas/negyvenes korosztály által kedvelt márkájú és stílusú ingben. Celebes, influenszeres, show-műsor vezetői szerepeket vesz fel, amely persze a táborán kívül nevetségessé teszi. Hiába nyilatkozta a "Harcosok órája" egyik adásában, hogy a modern politikának az a legnagyobb problémája, hogy összekeveredik a szórakoztatóiparral. Mégis használja, használnia kell. Próbálja feledtetni, hogy eljárt felette az idő.

Závecz: A Tisza 33%-os, míg a Fidesz 28%-os támogatottságot élvez a választásra jogosult polgárok körében.

Az államférfiúi imázs alapjaiban megrendült, nem mostanában, hanem már jó ideje. Gyulai Pál szavaival élve, igazi államférfiaknak tekinthetjük azokat, akik a családjuk és barátaik érdekei helyett a nemzet szolgálatának szentelik életüket. Ezek az emberek a közérdeket helyezik előtérbe saját érdekeik felett, nem engedik, hogy a közpénz elveszítse jellegét, és azon dolgoznak, hogy a közszolgáltatások intézményei megőrizzék közszolgálati mivoltukat. Ők képesek a pártos ellentéteken felülkerekedni, és nem a saját maguk, vagy politikai szövetségeseik népszerűsítésére használják fel a közpénzekből működtetett tájékoztatási eszközöket, hanem elkötelezetten dolgoznak a közjó érdekében, távol a politikai lejáratásoktól és manipulációktól.

A miniszterelnök egyre inkább távolodik a hagyományos vezetői szerepétől.

Sokan úgy érzik, hogy az utóbbi időszakban, különösen a Covid időszaka óta, mintha a valódi kormányzás elveszett volna. Az események inkább ötletelésre emlékeztetnek, ahol a javaslatok vagy beválnak, vagy nem. Nagy Márton, aki az "új jobbkezének" számít, a csúcsminiszteri pozícióba került, és ezzel a gazdaságpolitika irányvonala még inkább zűrzavaros lett. Vannak, akik már inkább fogadásokkal próbálnak rájönni, hogy mikor találja el a gazdasági előrejelzéseket, és sokan kétségbe vonják, hogy bármilyen területen is sikerülne neki időben eltalálni a számokat. Emellett a megszorítások is egyre inkább jelen vannak. A tervezett beruházások leállítása vagy átcsoportosítása csak akkor történik, ha a kormány úgy véli, hogy ez kedvezően befolyásolhatja a választási eredményeket. Valódi kormányzás esetén a relatív szegénység folyamatos csökkenését kellene tapasztalnunk, és egyre kevesebb ember lenne kitéve a lecsúszás veszélyének.

Miközben egyre újabb és újabb botrányok robbannak ki, s a kormányzat folyamatosan hibát-hibára halmoz, új ellenségeket kreálnak, hogy egyre nagyobb félelmet generáljanak és tartsanak fenn. Míg azt hirdetik, hogy ők képviselik az intellektuális fölényt és a normalitást, a jobboldali nyilvánosságban egyre inkább a legrosszabb minőségű szövegek és műsorok kapnak teret. A miniszterelnök a múlt árnyékaiba bújik, az ötvenes évek karaktereinek bőrébe bújva próbálja erősíteni hatalmát. Bizonyára sokan hallották a poloskák eltakarításáról szóló beszédét, és látták a hozzá kapcsolódó videót. Az efféle látvány nem éppen a kormányfői méltóságot tükrözi. Erre csak azt mondhatjuk, hogy ennyi elég volt, nem kérünk többet. Aztán - amíg az utolsó sorokat írom - az abnormalitás kommunikációja még mindig tart. A miniszterelnök kormánypártiak és Tisza-pártiak közötti versenyről szóló magyarázatában egy fedél alatt említi Szálasit, Rákosit és Magyar Pétert, mintha ez lenne a normális.