Öles léptekkel halad a putyini úton az egykor demokratikus mintaállam – a leszámolások egyre brutálisabb formát öltenek.

Kirgizisztán sokáig "mintaállam" volt a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok között, ugyanis a másik négy országgal szemben itt viszonylag demokratikus politikai rendszer és politikai pluralizmus épült ki, valamint a maga régiójában relatíve szabad sajtó jött létre, miközben a hatalmuk bebetonozására törekvő elnököket három alkalommal is forradalommal buktatta meg a nép. A jelenlegi államfő, Szadar Dzsaparov azonban egyértelműen elindult a putyini úton, és egyre autoriterebb rendszert épít ki, amely mostanában a sajtó elleni koncentrált támadásokban nyilvánul meg a leglátványosabban.

A hétmillió lakosú, muszlim többségű Kirgizisztán a közép-ázsiai egykori szovjet tagköztársaságok, az úgynevezett "sztánok" között kiemelkedik demokratikus hagyományaival.

Kirgizisztán, a posztszovjet térség egyik gyöngyszeme, 1991-ben vált függetlenné, amikor a Szovjetunió szétesett, így először lépett a történelem színpadára mint önálló állam. Mostani vezetője, Szadar Dzsaparov már a hatodik elnök ezen a turbulens politikai pályán. Az ország első elnökét, Aszkar Akajevet 2005-ben egy látványos esemény, a "tulipános forradalom" keretein belül távolították el a hatalomból. Utódja, Kurmanbek Bakijev sorsa sem volt más: őt 2010-ben egy újabb forradalom kergette el. A következő két elnök viszonylag zökkenőmentesen adta át a hatalmat, ám az ötödik elnök, Szooronbaj Dzseenbekov nem úszta meg a felfordulást, hiszen a 2020-as, harmadik kirgiz forradalom során ő is leváltásra került. Kirgizisztán politikai tája tehát színes és mozgalmas, tele váratlan fordulatokkal és eseményekkel.

Kirgizisztán 1991 óta tartó története valóban rendkívül eseménydús, és sok szempontból eltér a többi egykori közép-ázsiai szovjet tagköztársaság sorsától. Az ország politikai és társadalmi átalakulásai, valamint a gazdasági kihívások folyamatosan formálták a nemzet arculatát, tükrözve a régió komplex és változékony természetét.

ahol érdemi hatalomváltás 1991-ben sem történt, hiszen jórészt régi kommunista pártemberek vezették tovább az országokat, és a hatalom később is lényegében öröklődött. Ezekben az országokban nincs valódi plurális pártrendszer, szabad sajtó, jogállamiság, a politikai elit nagyjából ugyanaz, mint 40 éve. Hozzájuk képest azonban Kirgizisztánban kifejlődött egyfajta demokratikus rendszer, amely sok hibája ellenére is a posztszovjet térség egyik belsőleg legszabadabb államává tette az országot.

Egészen a közelmúltig a helyzet egyre aggasztóbbá vált. Szadar Dzsaparov, a hatodik elnök, egyre inkább megszilárdítja hatalmát, miközben fokozatosan elnyomja a kritikus véleményeket. Az elmúlt hónapokban különösen felerősödtek a kormányzati támadások a médiával szemben. Számos híroldal került a figyelem középpontjába, de a legfőbb célpont a 2007-ben alapított Kloop, amely 2010-ben vált ismertté, amikor leleplezte az akkori elnök, Bakijev és fia ügyeit. Tavaly a kormány visszavonta az oknyomozó portál működési engedélyét, arra hivatkozva, hogy az terjeszti a hamis információkat a kormányról, és bizalmatlanságot szít a lakosságban a kormányhivatalok irányába. Ráadásul azzal vádolták, hogy "természetellenes szexuális hajlamokat" és öngyilkossági gondolatokat ébreszt az olvasókban.

A Kloop ezt követően külföldre helyezte székhelyét, de újságírói továbbra is tevékenykednek Kirgizisztánon belül. Idén viszont közvetlenül ellenük is elindult a kormányzati hadjárat. Május végén a nemzetbiztonsági hivatal zavargásokra való felbujtás gyanújával őrizetbe vette a portál nyolc volt, illetve jelenlegi újságíróját. Dairbek Orunbekov, az elnöki hivatal vezetője a közösségi médiában arról tájékoztatott, hogy az őrizetbe vett újságírók "hamis híreket terjesztettek és államellenes anyagokat tettek közzé".

Szeptember közepén váratlanul megszületett a Kloop négy újságírójának ügye kapcsán az ítélet. Két fiatal operatőrt lázadásra való felbujtás vádjával öt év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, míg a lap két tapasztaltabb könyvelője szintén öt évre, de életkoruk miatt a büntetésük három évre felfüggesztésre került. Az operatőröket azzal gyanúsították, hogy közreműködtek Bolot Temirov, a 2022 óta külföldön élő újságíró videós anyagainak elkészítésében. A Kloop határozottan tagadta, hogy munkatársaik részt vettek volna a munkában, és Temirov is kijelentette, hogy nem dolgozott velük. Érdekesség, hogy a két elítélt a nyomozás során azt vallotta, hogy valóban részt vettek a munkában, de később azt állították, hogy vallomásukat kényszer hatására tették.

A Kloop mellett egy másik kormánykritikus médiacsatornát, az oroszul működő Április TV-t is célba vettek a hatóságok. (Kirgizisztán hivatalos nyelve a kirgiz mellett az orosz is.) Júliusban a bíróság "szarkazmus" vádjával záratta be az online adást, míg egy bloggerét felfüggesztett büntetésre ítélték ironikus Facebook-bejegyzései miatt. Az ügyészek és a bíró érvelése szerint a sajtótermék a kormány és az elnök irányába tett szarkasztikus megjegyzéseivel "aláássa az állam tekintélyét", és "káros hatással van a lakosság lelki állapotára és az egész társadalomra".

A Vlagyimir Putyin orosz elnökkel jó viszonyt ápoló Dzsaparov és hatóságai nemcsak egyes sajtóorgánumokra csapnak le, hanem törvényileg is igyekeznek átalakítani az ország médiatérképét úgy, hogy a kritikus hangok ne jelenhessenek meg. Júliusban egy olyan jogszabály lépett törvényerőre, amely jelentős bírságokat irányoz elő azon személyeknek és jogi entitásoknak, akik/amelyek "hamis vagy nem megbízható információt" terjesztenek. Egy az államfő által augusztus elején aláírt törvény pedig az összes médiaterméknek regisztrációs kötelezettséget ír elő, míg a külföldi tulajdont 35 százalék alá kell csökkenteni mindegyikben. Július végén Dzsaparov olyan rendeletet hozott, amely szerint egyedül az ElCat állami tulajdonú telekommunikációs vállalat szolgáltathat internetet az egész országban. Egyúttal az online pornót is betiltották az "erkölcsi értékek védelmére" való hivatkozással.

Dzsaparov hatalmának megszilárdítására irányuló lépései közé tartozik, hogy a 2026 végére tervezett parlamenti választásokat előrehozták idén novemberre. A kirgiz parlament szeptember 25-én oszlatta fel magát, azzal az indokkal, hogy a voksolás túl közel esne a 2027 elején esedékes elnökválasztáshoz, és így több időre van szükségük a két szavazás között. Azonban a valós ok valószínűleg az, hogy az elnök szeretné biztosítani magának, hogy a következő választáson egy feltétlenül hűséges parlament álljon mögötte, elkerülve ezzel a kampány során fellépő esetleges váratlan helyzeteket. A parlament, amely korábban az elnökkel szemben ellensúlyt képezett, Dzsaparov irányítása alatt már eddig is az államfő hű szolgájává vált, és a novemberi választások után ez a pozíció még inkább megerősödhet.