Ő vált a nagyzoló beszéd szimbólumává | 24.hu
Münchhausen nem volt elragadtatva attól, hogy világszerte "a hazug báró" néven vált ismertté; úgy érezte, hogy ezzel csupán nevetség tárgyává tették.
Mindenki ismeri Münchhausen báró elképesztő kalandjait, legyen szó meséről vagy filmfeldolgozásról, de kevesen tudják, hogy a báró valójában létezett. Élete során szemtanúja volt, ahogy híres történetei a valóság és a fikció határvonalán egyre inkább elmosódnak, és végül a lódítás szimbólumává váltak világszerte.
Hieronymus Carl Friedrich Freiherr von Münchhausen 1720. május 11-én látta meg a napvilágot a németországi Bodenwerder városában. A híres Münchhausen család, amely számos befolyásos tagot számlálhatott, egy kevésbé tehetős ága szülte őt. Fiatal korában a katonai pályán próbálta megvetni a lábát, ezért 1737-től Antal Ulrik herceg apródjaként állt szolgálatba. Antal Ulrik 1739-ben Szentpéterváron feleségül vette Anna Leopoldovna hercegnőt, és házasságuk gyümölcseként 1740-ben született meg VI. Iván cár, aki mindössze két hónaposan került a trónra, hogy aztán alig egy évvel később megdöntsék, és életét fogságban kénytelen tölteni.
Münchhausen a herceg oldalán harcolt az 1735 és 1739 között zajló orosz-osztrák-török háborúban. 1739-ben Anna cárnő, aki nagyra értékelte a német tiszteket és tanácsadókat, a braunschweigi vértesek zászlósává nevezte ki Antal Ulrik parancsnoksága alatt. Ebben a tisztségben valószínűleg részt vett az 1741 és 1743 között zajló orosz-svéd háborúban is. Karrierje felfelé ívelt, ám VI. Iván bukása után megtorpant; 1750-ig szolgált, majd végül visszatért német földre.
Az örökölt családi birtok irányítását átvéve, Münchhausen kényelmes életet élt, ahol a birtok ügyei mellett legfőbb időtöltése a vadászat volt. Esténként pedig – ahogyan azt sok egykori katona tette – baráti és családi körben osztotta meg ifjúkorának izgalmas kalandjait. Mesélési tehetsége páratlan volt; történetei olyan színesen bontakoztak ki, hogy hamarosan messze földre eljutott a híre. Kezdetben csak a környék arisztokratái hívták meg társasági eseményekre, ám idővel már a vidéken utazgatók is felkeresték, hogy első kézből hallhassák a lenyűgöző, szinte varázslatos meséit.
Nem tudni, hogy Rudolph Erich Raspe, a könyvtáros, író és tudományos értekezések szerzője valaha is részt vett-e egy ilyen vacsorán, de valószínű, hogy göttingeni egyetemi évei alatt személyesen is találkozott a báróval. Történetei mindenesetre nagy hatással voltak rá, és több írását - ekkor még a báró nevét elhallgatva - különböző folyóiratokban publikálta. Később, amikor tolvajlás gyanújával Angliába menekült, 1785-ben kiadták Baron Munchausen's Narrative of his Marvellous Travels and Campaigns in Russia címmel azt a könyvét, amely szerzői megjelölés nélkül, első személyben meséli el a kalandjait.
Kérdéses, hogy Raspe mely sztorikat vagy azok mely elemeit kölcsönözte Münchhausentől, és melyek voltak a saját fantáziájának szüleményei, illetve más, már korábban létező történetek átiratai, mindenesetre a könyv nagyon sikeres lett, és a következő néhány évben átszerkesztett, kibővített kiadásai mellett francia, spanyol és német fordításban is megjelent. Utóbbi még az angol eredetinél is nagyobb sikert aratott. Az új kiadásokból Raspe már nem kapott pénzt, a német verzió szerzőségét pedig - talán jogi eljárástól félve - soha nem is vállalta. Ezért aztán német földön csak pletykák keringtek arra vonatkozóan, ki írta a történeteket, sokan úgy vélték, valóban maga Münchhausen báró vetette őket papírra.
Egy második házasság révén, melyben jóval fiatalabb feleséget választott, a báró mélyen a tönk szélére sodródott. Semmiképpen sem örült annak, hogy világszerte "hazudós báróként" vált ismertté, és úgy érezte, hogy nevetség tárgyává vált. Élete végső éveit elzárkózva töltötte, és úgy hírlik, már történetek mesélésére sem volt hajlandó a 1797-es halála előtt. Mégis, az általa inspirált karakter folyamatosan életre kel, és azóta számos könyv, film és színdarab főszereplőjévé vált.
