Manapság egy diploma már nem biztosít évtizedekre elegendő tudást.

A folyamatos tanulás és a megújulás iránti vágy napjaink munkahelyeinek elengedhetetlen részévé vált. Ez azonban feszültséget generálhat az együtt dolgozó, különböző generációkhoz tartozó munkatársak között.

A munkaerőpiac dinamikájának átalakulása radikális változásokat hozott a karrierépítés terén. Míg korábban egy frissen végzett diplomás hosszú távra tervezett a megszerzett tudásával, és a munkahelyén, tapasztalatok révén folytatta a tanulást, addig a mai fiatalok gyakran azonnali fejlődésre és új készségek elsajátítására törekednek, már az első munkahelyükön. A technológiai fejlődés és a globális verseny miatt a vállalatok elvárják, hogy alkalmazottaik folyamatosan alkalmazkodjanak és friss tudással rendelkezzenek. Ez a folyamat nem csupán a pályakezdőket érinti; azok is, akik már hosszabb ideje dolgoznak egy adott pozícióban, kénytelenek lépést tartani a változásokkal. Az iparági trendek gyorsan változnak, és a megszokott munkakörök is átalakulnak, így a szakmai fejlődés elengedhetetlen. Az új technológiák, munkamódszerek és innovációk folyamatosan új kihívások elé állítják a munkaerőt, ami a folyamatos tanulás és alkalmazkodás szükségességét vonja magával. Az ilyen jellegű átalakulás mögött sokszor a digitális forradalom áll, amely megváltoztatta a munkahelyek természetét és elvárásait. Az életünk minden területén tapasztalható gyors változások miatt a munkahelyek dinamikája folyamatosan új formákat ölt, és mindez arra ösztönöz minden munkavállalót, hogy sosem álljon meg a fejlődés útján.

Az innováció válasza egyre sürgetőbbé válik, különösen az innovatív gondolkodás iránti fokozódó igény. Ez a jelenség egyszerre lehet áldás és átok: a siker kulcsa attól függ, mennyire képes valaki alkalmazkodni a folyamatosan változó elvárásokhoz.

"Mindenhol erősödő igény, szinte kényszer, hogy egyre gyorsuló ütemű innovációk szülessenek.

"Az új technológiákhoz és trendekhez való alkalmazkodás szinte azonnali, de a lelkesedésünk is gyorsan alábbhagy, ha nem érkezik új impulzus" - fogalmaz Steigervald Krisztián generációkutató. Hozzáteszi, hogy ez a jelenség nem csupán a fogyasztókra vonatkozik, hanem a vállalatokra, a munkavállalókra és a vezetőkre is.

A Bosch Podcast legfrissebb epizódjában a kutató a generációk közötti munkahelyi feszültségekről osztotta meg gondolatait. Az egyik alapvető ok, amely hozzájárulhat ezekhez a feszültségekhez, a generációk közötti hagyományos gondolkodásbeli eltérések mellett, az innovációs kényszer. A fiatalabb generációk, nem meglepő módon, sokkal könnyebben alkalmazkodnak ehhez a kihíváshoz, sőt, szinte a mindennapi életük részévé vált, míg az idősebb generációk tagjai számára ez gyakran nehezebb feladatot jelent.

A probléma elsősorban nem a mai legfiatalabb munkavállaló-generációnak, tehát a Gen Z-nek a stabilitást vagy hagyományokat látszólag nem elég nagyra értékelő hozzáállásával van, elvégre ők azok, akik már beleszülettek a villámgyorsan zajló tartalomfogyasztás, változás és percenként felbukkanó újdonságok világába, és a fiatalok és az idősebbek között egyébként is mindig létezett egy szemléletbeli különbség - a gondot inkább a munkahelyek átalakulása jelenti, mivel manapság, a nyugdíjkorhatár kitolódása miatt, már gyakran három-négy, lassanként akár öt generáció dolgozik együtt. A generációs különbségek így sokkal inkább előtérbe kerülhetnek, és persze gyakori, hogy minden generáció elsősorban a saját maga által megismert, megszokott és működőképesnek ítélt tempóhoz és módszerekhez ragaszkodik.

Egy remek példa a különböző generációk kommunikációs stílusára a digitális tér: míg a fiatalabb korosztály inkább a chat platformokat és rövid üzeneteket részesíti előnyben a feladatok vagy problémák gyors átbeszélésére, addig az idősebbek hajlamosabbak a személyes találkozókra, ahol lehetőség nyílik a mélyebb és részletesebb eszmecserére. A Bosch Podcastban megszólaló Z generációs fiatalok nyíltan elmondják, hogy a gyors megoldásokra törekednek, és magától értetődőnek tartják az új technológiák alkalmazását. Ezzel szemben Steigervald Krisztián és Somogyi András, a Bosch csoport humánerőforrásért felelős alelnökei, arra mutatnak rá, hogy a 40-45 év felettiek másfajta tanulási módszereket alkalmaznak; ők sokszor szelektívebben, sőt szkeptikusabban állnak a legújabb technológiai vívmányokhoz. Ez a megfontolt hozzáállás viszont gyakran alaposabb és tartósabb tudást eredményez, ami kifejezetten előnyös lehet egy feladat szakszerű végrehajtása során.

Az innováció vs hagyományok kérdése ennélfogva nem kell, hogy egymással szembenálló csoportokat, konfliktusokat okozó feszültségeket alakítson ki, a generációk egymást is segíthetik eltérő készségeikkel.

Amit mi képesek vagyunk bemutatni az idősebb generációnak, az a nyitott gondolkodásmód. Ők viszont olyan gazdag szakmai háttérrel és tapasztalattal bírnak, hogy e két világ ötvözése jelentheti a legjobb irányt.

A Z generációs résztvevők a podcastban megosztották, hogy míg mi hajlamosak vagyunk azonnali és gyors megoldásokat keresni, ők sokkal inkább a döntések hosszú távú hatásaira összpontosítanak. A digitális világra való átállásunk közepette ők különösen fontosnak tartják a személyes kapcsolatokat, ami számunkra, fiatalabbak számára is tanulságos lehet. Érdemes lenne ezt a szemléletet elsajátítanunk. A teljes beszélgetés a Bosch Podcast oldalán hallgatható meg.