Magyarországra most először érkezett meg egy másfél évszázados fényképsorozat, amely egészen különleges élményt kínál Budapesten.
A fotográfia és a világkiállítás a 19. század második felében a modernitás két jellegzetes önkifejezési formája, médiuma volt. Kölcsönös szerepüket jól mutatja az 1862-es londoni világkiállítás, amelynek szerény magyar szekciójában Tiedge János népviseleteket ábrázoló színezett fényképsorozata is magára vonta a figyelmet. Ezek a felvételek a magyar művelődéstörténet legkorábbi fotográfiai emlékanyagához tartoznak, ám eddig csak hírből voltak ismeretesek.
A felvételek első "szereplésük" óta eltelt 164 év után most ismét megcsodálhatók – a kölcsönzésnek köszönhetően először Budapesten. Ez a különleges esemény újabb izgalmas felfedezéseket is hozott: a képek elemzése során kiderült, hogy a Néprajzi Múzeum is birtokol egy részleges másolati sorozatot a Tiedge-féle felvételekből. A Victoria & Albert Múzeum és a Néprajzi Múzeum anyagai egymást kiegészítve kínálnak egyedülálló élményt, így ez a kiállítás a két forrás alapján a Londonban egykor bemutatott képek körülbelül kétharmadát tárja elénk, eredeti és korabeli másolatok formájában.
A londoni kiállításon bemutatott viseleti panoráma egy különleges, izgalmakkal teli időszakban született. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utáni önkényuralom fojtogató évtizedét követően 1860 októberében egy rövid, de jelentős alkotmányos időszak vette kezdetét, amelyet a szabad véleménynyilvánítás és az országgyűlési választások jellemeztek.
Ennek köszönhető, hogy az Osztrák Császársághoz tartozó - önálló államként nem létező - Magyarország a londoni világtárlaton mégiscsak megmutathatta magát. A színezett felvételek pillanatképet adtak az alföldi és dunántúli polgárok, parasztok, uradalmi béresek és vármegyei szolgák változatos és sokszínű viseletéről, ezáltal maga a nép lett az, amely megjelenített egy országot a nagyvilág színpadán.
Az 1861-es világkiállítás kezdetén, amikor felhívást tettek közzé, körülbelül tíz település tett ajánlatot, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy egy átfogó, fényképes országos portrét készítsenek. Ezt követően Jankó Vince, a neves gazdasági szakíró és szervező, megbízta Tiedge Jánost, a pesti fényképészt, hogy járja be az országot. Feladata az volt, hogy minden egyes vidékről öt különböző embert örökítsen meg "tisztes öltözetben": egy idős férfit, egy középkorú férfit, egy fiatal legényt, egy asszonyt és egy leányt.
A fényképek túlléptek a régi, sablonos típusalkotáson. Az "életre keltett arcok" valóságos embereket ábrázoltak, nem csupán karaktereket vagy etnikai-nemzeti-foglalkozási kliséket. A viseletek nem a megszokott "paraszt" vagy "népi" képeket tükrözték, noha sokak számára éppen ezek a benyomások erősödhettek meg. Az öltözetek hiteles mivoltát a helyi lakosok részvétele garantálta, de ami igazán meghatározta a képek erejét, az a tekintetek és arcok kifejeződése volt.
A kiállításban szereplő fotográfiák az alábbi településeken készültek:
Kurátorok: Gál Vilmos, Farkas Zsuzsa, Fejős Zoltán és Lackner Mónika.
