A Newgrange körüli rejtélyes világban a vérfertőző elit mítosza végleg leomlott. Az ősi emlékhely felfedezése új perspektívákat nyitott, amelyek megkérdőjelezik a régmúlt titkokat és a társadalmi hierarchiák működését. A régészeti bizonyítékok és a modern

Tűzhelyek, csészék, kagylók - mit rejtett a Nuraxi 'e Cresia?

A legújabb kutatások rámutatnak, hogy a Meath megyei Newgrange ősi folyosósírban nem csupán az elit rétegek képviselői találtak végső nyugalomra. Ez a felfedezés alapjaiban kérdőjelezi meg azt a korábbi nézetet, miszerint kizárólag királyok vagy vérfertőző családok tagjai pihentek ebben a neolitikus temetkezési helyen.

A University College Dublin (UCD) kutatócsapata legfrissebb tanulmányában izgalmas felfedezéseiket osztja meg, amelyek átformálják az ősi temetkezési szokásokhoz való hozzáállásunkat. Az eredmények új perspektívából világítják meg a múlt temetkezési rituáléit és azok kulturális jelentőségét.

Neil Carlin, az UCD régészetdocense szerint a korábbi feltételezés, miszerint vérfertőző uralkodó elit temetkezett a sírba, nem illeszkedik a kőkorszaki ír társadalomról alkotott képhez. A bizonyítékok is ellentmondanak ennek.

Newgrange egy lenyűgöző, ötezer évet meghaladó múltra visszatekintő neolitikus emlékmű, amely a festői Boyne folyó völgyében található. Ezt a monumentális sírt földműves közösségek alkották, és része annak az ősi műemlékegyüttesnek, amelyet az UNESCO világörökségi helyszínként ismer el. Az építmény nem csupán történelmi jelentőséggel bír, hanem a prehisztorikus kultúrák titokzatos világába is bepillantást nyújt.

Nincs megbízható bizonyíték arra, hogy a hatalom öröklődne.

Jessica Smyth, szintén az UCD docense, rámutatott: míg Európa más pontjain találtak olyan temetkezési helyeket, ahol szoros biológiai rokonság - szülők, gyermekek, nagyszülők - nyomai lelhetők fel, Newgrange esetében ilyen genetikai kapcsolatokat nem azonosítottak. Az ősi DNS-vizsgálatok nem támasztják alá vérvonalak vagy dinasztiák jelenlétét az ír folyosósírokban.

A kutatások alapján Írországban és Nagy-Britanniában nem bukkantak fel más neolitikus vérfertőzéssel kapcsolatos temetkezési helyek, és az egész ősi Európában nem találtak nyomait a beltenyészetnek.

A kutatók szerint egyértelmű, hogy bizonyos embereket válogattak ki, hogy folyosósírokban nyugodjanak - de nem tudni, mi alapján történt ez. Smyth hangsúlyozza: "Nem ismerjük a kiválasztás szempontjait, és nem tudjuk, miért tartották ezeket az embereket különlegesnek."

Abban az időszakban a halottak eltemetése nem a megszokott módon zajlott. Gyakran rituális szertartások keretében darabolták fel őket, máskor elhamvasztották, vagy éppen a közösségek között, szintén szertartásos céllal, „körbejáratták” a maradványokat. Csak ezt követően nyerhettek helyet a megalitikus sírokban, ahol a szellemek örök nyugalmát keresték.

Távoli eredetű anyagok

Carlin a BBC News Northern Irelandnek nyilatkozva elmondta: a sír építőanyagainak egy része távoli területekről származik. A kémiai jelek szerint egyes temetkezések nem helyi eredetűek. A Newgrange-nál található kövek akár 40 kilométerrel távolabbról, például a Dundalk-öböl vidékéről érkezhettek.

Mindez arra enged következtetni, hogy a temetés nem csupán a vérrokonság kötelékein alapult, hanem a közösség kollektív identitását és reprezentációját is megjelenítette.

Newgrange belső terét 1960 előtt jelentős mértékben érintették különféle kutatások és rombolások. Az 1960-as évek ásatásai során mindössze öt ember égett és épen megőrzött csontmaradványait sikerült felfedezni. Carlin véleménye szerint a hosszú évszázadok során elkövetett zavarások következtében nem lehetséges pontosan meghatározni, hogy eredetileg hány ember pihent itt örök nyugalomra.

A sír 1699-es újrafelfedezése óta a terület folyamatosan az ír állam felügyelete alatt állt.

Az építészet lenyűgöző csodákat rejt magában, ahol a kreativitás és a technológia találkozik. Ezek a struktúrák nem csupán funkcionális terek, hanem művészeti alkotások is, amelyek mesélnek a hely történelméről, kultúrájáról és az emberek álmairól. Az építészeti csodák képesek elvarázsolni a nézőt, hiszen sokszor a természet és az emberi kéz harmonikus összhangját tükrözik, miközben új perspektívákat nyújtanak a körülöttünk lévő világról. Minden egyes épület egyedi történetet mesél, legyen az egy modern felhőkarcoló, egy történelmi kastély vagy egy organikus formájú ház, mindegyik a képzelet határait feszegeti.

A Newgrange-i domb egy különleges, vese formájú terület, amely több mint egy hektáron terül el. Ezt a lenyűgöző helyszínt 97 hatalmas sírkő keríti körül, amelyek közül néhány megalitikus művészeti motívumokkal ékített. A domb belsejében található 19 méter hosszú folyosó egy kereszt alakú kamrához vezet, melynek lenyűgöző boltozatos teteje magával ragadó látványt nyújt.

Az emlékmű körülbelül i. e. 3200 táján készült el, ami azt jelenti, hogy idősebb, mint a híres Stonehenge, valamint a gízai nagy piramisok is.

Newgrange varázslatos sajátossága, hogy a téli napforduló alkalmával a napfény átszűrődik a tetőpáholyon, és eléri a belső kamrát, mintegy 19 métert megtevő útja során. Ez a jelenség nemcsak lenyűgöző látványt nyújt, hanem az építők rendkívüli csillagászati ismereteit is tükrözi.

Ez az egyedülálló fényjelenség minden évben látogatók ezreit vonzza - és újabb bizonyítékul szolgál arra, hogy a helyszín sokkal inkább közösségi szimbólum volt, mint dinasztikus temetkezési hely.