A nők emancipációja megakadt: a munkaerőpiac nem alkalmazkodott a női igényekhez.

A nők beléptek a munkaerőpiacra, azon belül a hagyományosan férfiasnak tekintett területekre is, de ez nem volt elég az emancipáció kiteljesedéséhez, a munkaerőpiac, a férfitársadalom ugyanis nem igazodott a nők igényeihez, sajátos helyzetéhez. A szociológusok a nemi egyenlőség "megrekedt forradalmáról" beszélnek, a hölgyek többsége egyszerűen csak zsákutcáról, patthelyzetről. Ezt igazolja vissza az Erdélyi Társadalom folyóiratban megjelent tanulmány is, amely elsősorban az erdélyi magyaroknak a nemi egyenlőségről alkotott véleményére fókuszál. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem szociológia karának adjunktusa, Geambașu Réka által vezetett tanulmány társszerzőjével, Akácsos Emőke szociológussal beszélgettünk az esélyegyenlőség útvesztőiről, a nőkre háruló kettős teherről, és megkockáztattam a sokak által sokszor feltett kérdést is: vajon a 21. század hölgyei boldogabbak-e anyáiknál, nagyanyáiknál?

Valójában hol akadt meg a küzdelem a nemek közötti egyenlőségért?

Tanulmányunk során különböző szerzők munkáira támaszkodva alkalmazzuk a "megrekedt forradalom" kifejezést, amely arra világít rá, hogy noha a 20. század végén a nők tömegesen megjelentek a munkaerőpiacon, sőt, beléptek a férfiak által dominált szakmákba is, a társadalmi struktúrák nem követték ezt a változást. Az oktatási és szociális rendszerek reformja elmaradt, és a munkaerőpiac szerkezete sem mutatott jelentős átalakulást. A hagyományos nézet továbbra is él, miszerint az ideális dolgozó az, aki folyamatosan és megszakítás nélkül elérhető.

Nem arról van szó, hogy a változások végleg megálltak volna, de egyértelműen lassabb tempóra váltottak, és úgy tűnik, veszítettek korábbi lendületükből. Például a középosztálybeli nők hagyományosan férfiasnak számító szakmákba való belépése megtorpant, a női foglalkoztatási arány pedig stabilizálódott. Emellett a különböző foglalkozások és tanulmányi területek közötti szegregáció csökkentése is elakadt.

Romániában a nők munkaerőpiaci részvétele az utóbbi évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül. A rendszerváltás után, a 1990-es években, a nők foglalkoztatottsága megnőtt, ahogy a gazdaság liberalizálódott és a munkaerőpiac lehetőségei bővültek. A következő években a nők szerepe a munka világában egyre inkább elismertté vált, ugyanakkor a hagyományos nemi szerepek és a családi kötelezettségek továbbra is kihívást jelentettek. A 2000-es évek elejére a nők munkaerőpiaci részvétele stabilizálódott, de a nemek közötti bérszakadék és a munkahelyi diszkrimináció problémái továbbra is fennálltak. A legutóbbi években a nők foglalkoztatottsága folyamatosan emelkedett, különösen a szolgáltató szektorban, ahol egyre több nő találhat magának munkát. Az EU-s támogatások és a nemzetközi projektek is hozzájárultak a nők képzéséhez és a munkaerőpiacra való belépésük elősegítéséhez. Összességében elmondható, hogy Romániában a nők munkaerőpiaci részvétele folyamatosan növekszik, de a teljes egyenlőség elérése még hosszú utat igényel. A társadalmi változások és a jogi keretek javítása kulcsszerepet játszanak a jövőbeni fejlődésben.

Megfigyelhető, hogy a nők foglalkoztatási aránya az összes európai uniós tagállamban alacsonyabb a férfiakéval összehasonlítva. E jelenség legfőbb magyarázata nem csupán a diszkriminációban rejlik, hanem inkább a családi szerepek és felelősségek megoszlásában, valamint a hagyományos kulturális normák hatásában keresendő.

Romániában a nemek közötti foglalkoztatási különbség 2018 óta folyamatosan emelkedett. Míg az európai átlag 2023-ban 10,2 százalékpontot mutatott, addig Romániában ez a szám már 19,1 százalékpontot ért el.

Romániára vonatkozóan érdekes adatot találhatunk: 2024 elejére az Európai Parlamentben a romániai képviselők körében a nők aránya mindössze 15,2 százalékra rúgott, ami a legalacsonyabb érték az összes tagállam között. Bár a politikai színtéren a nemek közötti egyenlőségi index 2013 és 2023 között 8,3 százalékos növekedést mutat, ami kétségtelenül pozitív fejlődést tükröz, a többi országhoz képest még mindig jelentős lemaradásban vagyunk.

A foglalkoztatási arányok eltérése nem csupán a nemek közötti egyenlőség problémáit hozza felszínre, hanem gazdasági és társadalmi kihívásokat is generál. Mivel a nők képzettsége éppolyan magas, mint a férfiaké, alacsony részvételük a munkaerőpiacon valójában az emberi erőforrások nem megfelelő kihasználását jelenti, ami a gazdasági fejlődés szempontjából is jelentős hátrányt jelent.

A román társadalom nőkkel kapcsolatos nézetei és szerepük megítélése sokféle árnyalatot mutat. A hagyományos értékek és normák erőteljesen jelen vannak, különösen a vidéki területeken, ahol a családi struktúrák és a nemi szerepek gyakran konzervatívabbak. Ugyanakkor a városi központokban, ahol a modernizáció és a globalizáció hatásai erősebben érvényesülnek, a nők szerepe sokkal sokszínűbbé válik. A nők egyre nagyobb arányban vesznek részt a munkaerőpiacon, és sokan törekednek a felsőoktatás megszerzésére is. Ennek ellenére a társadalmi elvárások és sztereotípiák továbbra is kihívást jelentenek, mivel a nőknek sokszor meg kell küzdeniük a tradicionális szerepekhez való ragaszkodással. Összességében elmondható, hogy Romániában a nők helyzetének megítélése és szerepük alakulása folyamatosan változik, tükrözve a társadalmi, gazdasági és kulturális dinamikákat. A konzervativizmus mértéke tehát régiónként és generációnként eltérő, ami gazdag és sokszínű diskurzust eredményez a nők szerepéről a román társadalomban.

Több, Romániára fókuszáló kutatás alapos tanulmányozása után arra a következtetésre jutottam, hogy a román társadalom a nőkkel szemben egyértelmű kettős elvárásokat támaszt. Egyrészt azt várják el tőlük, hogy kiváló háziasszonyok és gondoskodó családanyák legyenek, másrészt pedig aktívan részt kell venniük a munkaerőpiacon is. Az elemzések alapján látható, hogy míg bizonyos szektorokban, például a közszolgáltatások terén, tapasztalható előrelépés, a magánéletben továbbra is a konzervatív értékek dominálnak. Ez a jelenség különösen a vidéki területeken és az idősebb generáció körében figyelhető meg, ami továbbra is megerősíti a nők számára támasztott szigorú normákat és elvárásokat.

A szakértők véleménye szerint térségünkben széles körű egyetértés mutatkozik abban, hogy az anyaság és a gyermeknevelés nehezen összeegyeztethető a munka világával. Van olyan európai ország, ahol a nők terhei jobban csökkentésre kerülnek?

Valóban, Kelet-Közép-Európában a gyermeknevelés és a munka közötti egyensúly megteremtése gyakran kizárólag az anyák vállát nyomja, miközben az intézményi támogatás szinte teljesen hiányzik. Ezzel szemben Európa számos más országában olyan társadalmi és politikai megoldások léteznek, amelyek segítenek a terheket a párok között megosztani. Például a skandináv országokban különös figyelmet fordítanak arra, hogy a gyermeknevelés ne csupán az anyák feladata legyen. Svédországban és Norvégiában a szülési szabadság egy része kötelezően az apákra is vonatkozik – ha ezt nem veszik igénybe, a család elveszíti ezt az értékes időszakot. Ez erőteljes ösztönzőként hat, hogy a férfiak is aktívan részt vegyenek a gyermekgondozásban. Ezenkívül az államilag támogatott bölcsődék és óvodák széleskörű elérhetősége segíti a nőket abban, hogy zökkenőmentesen visszatérhessenek a munka világába.

Hogyan befolyásolja a "félresikerült" és "megrekedt" emancipáció jelensége a mai fiatalok gyermekvállalási hajlandóságát?

A gyermekvállalási kedv alakulását nem vizsgáltuk meg részletesen. Az utolsó erdélyi kutatás, amely ezt a kérdést is érintette, 2011-ben készült. Bokor Zsuzsa tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy a fiatalok rövid távú tervei között a házasság és a gyermekvállalás nem foglal el központi szerepet, ugyanakkor hosszú távon továbbra is jelentősnek tartják ezeket a célokat.

Az erdélyi, különösen a felsőfokú végzettségű magyar fiatalok jelentős része továbbra is a tradicionális normákat követné, amelyekben szocializálódtak. Ugyanakkor egyre inkább megjelennek és előtérbe kerülnek új, a hagyományos normákkal ellentétes értékek is. Ezt mutatja például, hogy a fiatalok egy jelentős hányada a házasságot (43,8%) és a gyermekvállalást (39,7%) "nem fontosnak" jelölte meg.

- A romániai, ezen belül az erdélyi magyarokra milyen attitűd jellemző a nemi szerepeket illetően?

Az erdélyi magyar közösség nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdjei rendkívül összetett képet mutatnak, hiszen a konzervatív és progresszív nézetek egyaránt jelen vannak a társadalomban. Ezek az attitűdök azonban eltérnek a magánéleti és a közéleti szerepek vonatkozásában. Különösen figyelemre méltó, hogy jelentős különbségek mutatkoznak a férfiak és a nők válaszai között a nők munkaerőpiaci és nyilvános szerepeivel kapcsolatos kérdésekben. A férfiak hajlamosabbak voltak kevésbé támogatóan nyilatkozni a nők szakmai szerepvállalásáról, míg a magánéleti szerepeik tekintetében a férfiak és nők között sokkal inkább konszenzus mutatkozik. A közös álláspont szerint a nő elsődleges helye az otthon, ami arra utal, hogy a hagyományos értékek még mindig erősen jelen vannak a gondolkodásmódban.

Az olyan szociodemográfiai tényezők, mint az életkor, az iskolai végzettség, a lakóhely mind befolyásolják a nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdöket. Az alacsonyabban képzettek hagyományosan gondolkodnak, véleményük szerint a nő helye inkább otthon van, de támogatják azt is, ha a nő dolgozik. A magasan képzetteknek is több mint fele gondolja azt, hogy a nők igazi vágya az otthon és a gyermekek, így ebben a tekintetben ők is konzervatívak. Viszont az alacsonyabban iskolázottakhoz képest ők, sokkal inkább nyitottak a nők közéleti és magánéleti szerepeinek támogatására. Általánosságban elmondható, hogy a nagyvárosok lakói liberálisabb nézeteket vallanak a nemi szerepekről, míg a falvak lakói inkább hagyományos nézeteket támogatnak.

Mennyire férfias világban élünk valójában?

Kutatásunk eredményei sajnos alátámasztják a "megrekedt forradalom" elméletét az erdélyi társadalmi viszonyok tekintetében is. A nők jelentős arányban léptek be a munkaerőpiacra, sőt, egyes esetekben a politikai szférában is aktívan részt vesznek, azonban a magánéletben betöltött tradicionális szerepüket továbbra sem tudják megosztani a férfiakkal. Részletes elemzéseink alapján kiderült, hogy a nők nagy része interiorizálta a vezető szerepre való képességét, és meg van győződve arról, hogy joguk van a vezetői pozíciókhoz a munka világában. Ugyanakkor ez a meggyőződés nem párosul a férfiak támogatásával se a munkahelyi, se a családi szférában. Ennek következtében a nőkre jelentős kettős teher hárul: egyszerre kell helyt állniuk a munkahelyen és a háztartásban, gyermekeik nevelésében is. Tehát bár a nők tudatában vannak annak, hogy képesek vezetői pozíciók betöltésére, és meg is felelnének a hozzájuk tartozó feladatoknak, a valóságban alig-alig sikerül számukra elérni ezeket a lehetőségeket. A férfiak ugyanis nem igazán hisznek abban, hogy a nőknek vezető szerepekhez kellene jutniuk, és azt sem tartják természetesnek, hogy ők, férfiak, részt vegyenek a családi gondoskodásban, ezzel is segítve a nőket.

A helyzet tehát "megrekedt", hiszen ez a kettős teher óriási gátat jelent a nők számára, amikor a munkaerőpiacon és a magánéletben próbálnak előrehaladni. A szomorú valóság az, hogy sok nő a sikertelenséget úgy értelmezi, mintha kizárólag rajtuk múlna minden, ezáltal még inkább fokozva a nyomást és a frusztrációt.

Mennyire messze van az a mélyreható mentalitásváltás, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban anya- és gyermekbarát közösséget alakíthassunk ki?

A valódi változás eléréséhez nem elegendő csupán a nők munkaerőpiaci részvételének növelése; elengedhetetlen, hogy olyan intézkedéseket vezessünk be, amelyek mérséklik a nők vállát megterhelő kettős terhet. Az apák aktívabb részvétele a gyermeknevelésben és a háztartási feladatok elvégzésében kulcsfontosságú lenne. Emellett fontos, hogy az oktatásban hangsúlyosabb szerepet kapjon az egyenlőség eszméje, így a fiatalok nem csupán a hagyományos nemi szerepeket ismerhetik meg. Összességében tehát alapvető kulturális és szemléletbeli átalakulásokra van szükség ahhoz, hogy a jövő generációi egy igazságosabb társadalomban nőhessenek fel.

Sokan foglalkoztatják a kérdés: vajon a mai nők boldogabb életet élnek, mint az édesanyáik vagy a nagyanyáik?

A kérdésre nem létezik egyértelmű válasz. A kutatások azt jelzik, hogy a nők élete bizonyos aspektusai tekintetében könnyebbé vált a korábbi generációkhoz képest, mint például az anyák és nagyanyák idejében, de új kihívások is megjelentek. Pozitív fejlemény, hogy a nők ma már szélesebb körben részt vesznek a munka világában, tanulmányoznak és építik karrierjüket, mint valaha. Ezzel párhuzamosan a férfiak is egyre inkább részt vállalnak a háztartási feladatokban és a gyermeknevelésben, bár ez a terhek elosztása még mindig nem egyenlő. Fontos észrevenni, hogy a társadalmi normák az egyenlőség irányába mozdultak el, így a nők számára több lehetőség nyílik. Ugyanakkor mindez újabb kihívások elé állítja őket: sokan küzdenek a munka és a magánélet összeegyeztetésével, és gyakran tapasztalják, hogy a társadalmi támogatás nem elegendő a felmerülő problémák kezelésére.

A nők ma már szélesebb körű szabadsággal bírnak, és több lehetőség közül választhatnak, azonban ez a helyzet újfajta nyomásokat és elvárásokat is hoz magával. Bár számos területen jelentős előrelépések történtek, a teljes egyenlőség még mindig elérhetetlen cél. Amikor azt a kérdést vetjük fel, hogy boldogabbak vagyunk-e, mint a korábbi generációk, a válasz nem egyszerű, és sok tényezőt figyelembe kell venni...