Menteni, ami még menthető: Az MNB Alapítványok és a Lengyel GTC Különleges Története Az MNB alapítványok és a lengyel GTC története egy olyan izgalmas és sokszínű narratíva, amely a gazdasági együttműködés és a kulturális értékek megőrzésének fontosságát

Az MNB-alapítványok vagyonának egy része meglepő módon a GTC nevű lengyel vállalatnál landolt. Ez a cég, amely az MNB-alapítvány által delegált Optima pénzügyeit kezelte, fokozatosan elvesztette nemzetközi orientációját a pénzintézet érkezése után. A kezdetben ígéretes nemzetközi befektetések helyett egyre inkább a magyar piacon, átláthatatlan háttérrel rendelkező vállalkozásokkal kötött furcsa ingatlanügyletekre összpontosított Budapesten. Eközben a részvényárfolyam drámaian csökkent az Optima belépésekor elért szintről. A GTC körüli ügyekben pedig egyre inkább feltűnt Matolcsy Ádám jól ismert baráti köre, amelynek tagjai között szerepeltek Somlai Bálint, Száraz István és Stofa György. De vajon hogyan került az MNB-alapítványok vagyona ebbe a vállalatba, és mennyire bizonyult rossz üzletnek az Optima döntése?

Ha rendkívül egyszerűsítjük az MNB-alapítványok aktuális helyzetét, akkor azt mondhatjuk, hogy a jegybanktól kapott jelentős közvagyon három fő területre lett befektetve: a lengyel GTC SA tőzsdei társaságba, a svájci Ultima SA tőzsdéjére, valamint a METU egyetemhez. Ezek a lépések azonban rendkívül költségesek voltak, így a több mint 266 milliárd forintos eredeti közpénz mellett az alapítványi vagyont kezelő csomag hiteleket is igénybe vett, részben az MBH-tól, részben pedig a kecskeméti Neumann János Egyetemtől.

A három portfólióelem közül sajnos az egyetem nem tud jelentős nyereséget termelni, a GTC osztalékfizető képessége pedig drasztikusan csökkent. Az Ultima is alig hoz érdemi jövedelmet, csupán egy minimális, elsődleges osztalékra lehet számítani. Eközben viszont elkerülhetetlenül meg kell fizetni a hitelek kamatait, a számtalan érdekeltség működtetésének költségeit, valamint a jogi szolgáltatásokat. Ráadásul az eredeti, nemes célokról, mint a kutatás és a közgazdászképzés, szinte már nem is érdemes beszélni. A helyzet tovább bonyolódik, hiszen a sokak által támogatott alapítványi vagyon olyan kötelezettségekkel néz szembe, amelyek a jelenlegi és jövőbeli kilátásokat is aggasztóvá teszik. Mi vezetett idáig? Ki a felelős a felelőtlen gazdálkodásért? Senki nem tudott számításba venni? Az egyes történetek feltárása nélkülözhetetlen, de jelen cikk fókuszában a GTC áll. Megjegyezzük, hogy ez még az üzletszerűbb eset, a legnagyobb kockázatok és a nehezen érthető befektetések a svájci Ultima cégnél bontakoznak ki.

A jegybanki alapítványok 2020-ban egy tőzsdén kívüli tranzakció keretében mintegy 9 zloty részvényenkénti áron szereztek meg 61,5 százalékos többségi részesedést a lengyel Globe Trade Centre (GTC) SA vállalatban, ahogyan azt az Állami Számvevőszék jelentése is rögzíti. Érdemes megemlíteni, hogy a tőzsdén ekkor a részvények ára 7 zloty alatt mozgott. Az ügylet támogatói arra hívják fel a figyelmet, hogy a tárgyalások idején, 2020 januárjában és februárjában, a covid-járvány kitörése előtt a tőzsdén a részvények értéke még 9,10 zloty volt, de a szerződéskötés időpontjában drámaian csökkent az árfolyam.

A tőzsdén azóta is szenved a társaság, a részvény árfolyama már 4 zloty alatt van. Közben Magyarországon kicserélődött a Pallas Athene Domus Meriti Alapítvány (PADME) és az alapítványi vagyont kezelő Optima Zrt. vezetése, és volt változás a GTC vezető testületeiben is.

Fedezzük fel a GTC SA izgalmas és sokrétű történetét! Elöljáróban szeretnénk megjegyezni, hogy az alábbi írásban számos tőkepiacra vonatkozó terminológia és egy cégvezető tapasztalatait ismerhetjük meg, melyek néha meglepő vagy éppen érthetetlen döntésekkel fűszerezve tárulnak elénk.

Az ingatlanfejlesztő vállalatot a holland-izraeli Kardan-csoport alapította, amely a fejlődő piacokra specializálódott. A cég a Tel Aviv-i Értéktőzsdén van bejegyezve, és 1994 óta fektetett be jelentős erőforrásokat a kelet-közép-európai régióba. A Kardan hazájában elismert befektetőként tevékenykedik számos területen, azonban a nemzetközi hírneve nem mentes vitáktól: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is nyilvántartásba vette, mint olyan céget, amely hozzájárult a palesztin területek izraeli gyarmatosításához.

A GTC, amely 2004-ben, tíz évvel alapítása után lépett a varsói tőzsdére, kezdetben stagnáló árfolyamokkal küzdött. Azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, amikor a dallasi Lone Star befektetési alap felfigyeltek a cégre, és jelentős részesedést vásároltak. Amikor a texasi befektető 6 zloty körüli áron többségi részesedést szerzett, a cég iránti érdeklődés is nőtt, és több neves nemzetközi intézményi befektető is csatlakozott a portfólióhoz. Ekkor a lengyel PZU, a holland ING Groep, a brit Aviva, valamint a lengyel BZ WBK bank is a befektetők sorába álltak, ami tovább erősítette a GTC piaci pozícióját.

A Magyar Nemzeti Bank több mint 266 milliárd forint értékben indította el alapítványait, amelyek eközben nehézségekkel küzdöttek a befektetéseik terén. Az Európai Központi Bank kifogásolta, hogy az alapítványok magyar állampapírokat vásároltak, ezt ugyanis tiltott monetáris finanszírozásnak tekintette. A hazai bankokba elhelyezett betétek pedig a zéróhozamok korában nem hoztak számottevő nyereséget, ezért Fekete Zoltán, az Optima akkori vezetője az ingatlanpiac irányába fordult.

Csakhogy a gyengécske magyar ingatlanpiacon, amikor megjelent egy hatalmas vevő, az eléggé felverte az árakat. Ráadásul a nemzetközi ügyleteknél az MNB-alapítványok abba ütköztek, hogy a neves befektetők politikai kockázatot láttak az alapítványokkal kötött üzletekben, az Optimának pedig nem volt megfelelő tudása, menedzsmentje az egyre duzzadó ingatlanvagyon kezelésére.

Megszületett egy új vízió: szükség van egy olyan platformra, amely egy saját menedzsmenttel működő nemzetközi ingatlanfejlesztő csoportot alkot. Hasonlóan a GTC-hez, melyről már régóta hallani lehetett, hogy a Lone Star értékesíti.

A Lone Star és az Optima tárgyalásai megkezdődtek. Az Optima pénzügyi helyzete nem volt ideális, ám a vágyuk az üzlet megkötésére erősebb volt, mint a nehézségek. Végül egy különleges megoldás született: az Optima úgy döntött, hogy megvásárolja a Lone Star portfólióját, azonban a vételár felét azonnal kifizeti, míg a másik felére másfél év haladékot kap. Ezen időszak alatt az Optima a hazai ingatlanjaik értékesítésével próbálja előteremteni a szükséges forrást.

Mindez nem volt teljesen irreális, ráadásul volt egy érdekes ötlet, hogy fizessen a portéka: a GTC-ben volt 270 millió euró szabad pénzeszköz, az MNB-alapítványok akár úgy is gondolkodhattak, hogy amennyiben eladogatják az addig megszerzett ingatlanokat a GTC-nek, akkor a saját "leányvállalattól" megszerezhetik a vételár második részének jelentős részét.

Az Optima, ahogy korábban említettük, 2020 februárjában, tehát a Covid-19 világjárvány kitörése előtt jutott el a megállapodás lényegi részleteihez. Ezt követően, 2020 áprilisában, alig néhány héttel a járvány kezdetét követően, hivatalosan is aláírták a szerződést, és ezzel "befutottak" a GTC-be. A tranzakciós struktúra meglehetősen bonyolult volt; a holland GTC Dutch BV-n keresztül lehetett a részvények egy részét megvásárolni, ám az új tulajdonosnak kötelező volt vételi ajánlatot is tennie a többi részvényes számára.

Ez a vásárlási folyamat hitelmegoldások nélkül zajlott, és elég volt csupán két részletben rendezni a kifizetéseket, így az Optima azonnal birtokába vette az ingatlant. Azóta, hogy a cég magyar többségi tulajdonba került, az új vezetés gyorsan lépett: eltávolították Thomas Kurzmann osztrák igazgatót, akinek életstílusa nem nyerte el a magyar alapítványi vezetők tetszését. Kurzmann szenvedélyesen vitorlázott, és rendszeresen private jettel utazott Varsó, Bécs és az Adria között, ami irritálóan extravagánsnak tűnt a helyi vezetés számára.

A társaság az új tulajdonossal, de nagyjából a régi nemzetközi vezetéssel sok fejlesztésbe fogott, de azért nem volt túl sikeres a tőzsdén. Amikor 2020-ban, nem sokkal a covid európai berobbanása után megérkezett az Optima, az irodaportfólió megítélése sem volt már olyan jó (a home office miatt kínálattúlsúlyos lett az irodapiac).

Ráadásul, rögtön egy megdöbbentő, 3 milliárd forintos kifizetést eszközölt az Optima a GTC egyes vezetői felé.

Az Állami Számvevőszék erről jelentésében ezt írta: "2020 decemberében az Optima Befektetési Zrt. bizonyos GTC S.A. eszköz adásvételi tranzakciók utáni jutalék kifizetésre kötött megállapodásokat a B.H. Ventures Kft-vel és a Prime Kft-vel, amelyek alapján 2020. és 2021. években mindösszesen 3 milliárd forint összegben teljesített kifizetéseket. A partnercégek értékesítési árbevétele szinte kizárólag, illetve jelentős részben ebből az ügyletből eredt. A partnercégek ügyvezetői a GTC S.A.-nál, illetve annak leányvállalatánál is vezető tisztségeket töltöttek be. A tranzakciókkal érintett összegekhez képest csekély terjedelemben, felszínes tartalommal aláírt anyagok kapcsolódtak."

A GTC-t érintő ügyben két prominens vezető, Carmi Yovav ügyvezető és John Robert Snow regionális vezető, aki a magyar leányvállalat irányításáért is felelt, állítólag egy meglepően magas, ám legális sikerdíjat kapott. Ez a helyzet rendkívül szokatlan, hiszen felmerül a kérdés: miért egy tulajdonos, az Optima, osztott ki jutalmat a GTC eredményeiért? A legérdekesebb fordulat azonban az, hogy az Optima az Állami Számvevőszék jelentéséhez fűzött észrevételeiben azt állította, hogy végül Yovav és Snow teljes mértékben visszafizették a kapott összeget. Valószínű, hogy amikor a botrány kirobbant, úgy döntöttek, hogy távol tartják magukat a helyzettől. Sándor Tamás ügyvéd, aki az Optima álláspontját képviseli, hangsúlyozta, hogy a szerződések jogszerűek voltak, ennek ellenére a 3 milliárd forintos jutalmat a vezetők visszautalták.

Állítólag azért fizetett az Optima földi halandónak nehezen felfogható összeget, mert a vezetők megcsinálták a "nagy hármast", vagyis egy hármas célrendszerben is sikert értek el. A három feladat

A társaság ekkor még szerves része volt a befektetői színtérnek: a tőkeemelés 123 millió euróra rúgott, amelyben a Santander, az Erste Group és a Wood & Company nyújtották a szükséges támogatást. A tranzakció részvényenként 6,4 zloty áron zajlott le. A pletykák szerint a GTC vezetősége azzal ösztönözte az Optimát, hogy a folyamatos befektetői érdeklődés kedvező jelzés lehet a piacon. Ugyanakkor...

Egészen elképesztő, hogy egy befektető 9 zlotyért vásárol, majd lelkesen ünnepli, hogy mások mindössze 6,4 zlotyért juthatnak ugyanazokhoz a jogokat biztosító papírokhoz. Az ilyen ellentmondásos helyzetek mindig izgalmas beszédtémát szolgáltatnak!

A kötvénykibocsátás valóban kiemelkedő sikert reprezentál. Az 500 millió eurós kibocsátás során a kötvény csupán 2,25%-os éves kupont kínált, azonban a jegyzés iránti rendkívüli érdeklődés következtében az árfolyam 100%-ot meghaladó szintet ért el, ami azt eredményezte, hogy a hozam még a névleges kamatnál is alacsonyabb lett. A befektetők ekkor 1,95%-os hozammal is hajlandóak voltak támogatni a társaság finanszírozását. Ha előreugrunk az időben, hamarosan elérkezik az adósság újrafinanszírozásának ideje, de ezúttal már jóval magasabb kamatok mellett kell ezt megvalósítani.

Valóban sikerült elérni a befektetési szintű hitelminősítést is. A Fitch Ratings a vállalatnak BBB- besorolást adott, amely stabil jövőképet tükröz, míg a Moody's Investors Service Ba1 minősítése pozitív kilátásokkal párosul.

A sikerek ellenére a GTC folyamatosan romló üzeneteket küldött a kisbefektetők irányába. Egy lengyel kisbefektető számára bizonyára nem nyújt megnyugtató érzést, ha a cég vezető tulajdonosa elkezd ingatlanüzleteket lebonyolítani a saját érdekeltségei és a vállalat között. Bár ezek az ügyletkötések nem feltétlenül történnek közvetlenül, a kapcsolatok átláthatóságának hiánya aggasztó lehet.

Ráadásul a cég lassan elveszítette nemzetközi vezetőit. Az Optima korábbi irányítója, Fekete Zoltán vette át a GTC operatív vezetését, míg a hazai ingatlanpiac színpadán megjelent egy igazi különc figura: a westerncsizmás, szivarozó Gárdai János, aki több évtizedes tapasztalattal bír. Őt a szakma komoly szakértőjeként emlegették, ám viszonylag gyorsan távozott a GTC-től, jelenleg a Futureal egyik kulcsfigurájaként tevékenykedik. Forrásaink szerint Fekete Zoltán volt az, aki a legtöbb jelentős üzletet kötötte az MNB-alapítványok vagyonával kapcsolatban.

Az utolsó vezető, aki a fekete színnel övezett Optimában tevékenykedett, még képes volt átlátni a GTC és később a svájci Ultima, azaz a másik jelentős befektetés közötti bonyolult kapcsolatrendszereket. Azóta, akik a cég irányítását átvették, sajnos nem bírnak ezzel a különleges látásmóddal.

A kisbefektetők számára a helyzet lényegében nem változott, hiszen a GTC, mint magyar "állami" vállalat – amely között az MNB-alapítványok és az állam viszonya nyilvánvalóan eltérő – nem keltett különösebb érzéseket a lengyel kisbefektetők körében. Amikor a GTC és a magyar üzleti körök elkezdtek megállapodásokat kötni, nem voltak elragadtatva, különösen akkor, amikor a GTC egy jelentős belgrádi ingatlanportfóliót értékesített a magyar Indotek cégnek. A GTC pedig nem vonult ki teljesen a szerb piacról a 268 millió eurós tranzakciót követően sem; megtartotta az Ada Mall bevásárlóközpontot, valamint számos telket Szerbiában, de a profitot termelő ingatlanjait eladta.

2023-ban távozott Ariel Alejandro Ferstman, a GTC izraeli-argentin pénzügyi vezetője, akit sokan a vállalat egyik legfontosabb pillérének tartottak. Szakértelme a regionális ingatlanpiac terén kiemelkedő volt, így távozása sokak számára komoly veszteséget jelentett. A GTC vezetőségébe olyan egyének kerültek, akiknek tapasztalata a szektorban nem volt elégséges, vagy esetleg kisebb cégeknél dolgoztak korábban. A kinevezésüknél a szakmai felkészültség helyett sokkal inkább a személyes kapcsolatok és a bizalom játszották a főszerepet, ami aggodalmat keltett a cég jövőjét illetően.

A különféle tranzakciók során számos szakértő nyújtott támogatást. Kezdetben a DLA Piper volt a fő partner, míg a jelentősebb üzletekben a Dentons ügyvédi iroda játszott kulcsszerepet. A bizalmi ügyek terén a Pacsay&Sándor iroda képviselte a magyar érdekeket. A helyi jogi csapatok is elengedhetetlenek voltak, például Szerbiában a ZSP Legal, valamint Lengyelországban a Rymarz Zdort Maruta. Az auditálásért a BDO felelt, míg a tanácsadói szerepkörben az EY érdemelt említést. Az ingatlanok értékelését a Jones Lang LaSalle (JLL) végezte, amely a GTC felvásárlása előtt alaposan felmérte az ingatlanportfóliót, míg a tőkepiaci programok keretében a JP Morgan vett részt a folyamatban.

Az utolsó évek során különös események kezdtek kibontakozni a GTC-csoport életében. Ezen jelenségekről most ismételten hivatkozunk az Állami Számvevőszékre:

Az alapítvány közvetett érdekeltségéhez tartozó GTC S.A. magyarországi leányvállalatainak ingatlan- és projektcégek adás-vétele során – az ingatlan nyilvántartási, banki és beszámolói adatok tükrében – számos olyan tranzakcióra bukkantunk, ahol az eladó vagy a vevő oldalán szűk körből ugyanazok a Quartz Befektetési Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapok, illetve azokhoz kapcsolódó vállalatok tűntek fel.

Az Alapítvány egy budapesti Úri utcai műemléki épületet szintén a Quartz Befektetési Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapok tulajdonában álló vállalattól bérli. (2023-ban havonta átlagosan 43 millió forintért üzemeltetéssel együtt).

A GTC S.A. hazai projektcégei által befogadott számlák - NAV adatok - alapján azt is megállapítottuk, hogy a társaságok a tervezési, építészeti, kivitelezési munkákat több milliárd forint összegben (a projektcégek által befogadott számlák bruttó értéke 2022-ben 6,5 milliárd forint, 2023-ban 16,6 milliárd forint, 2024. első félévében 8,7 milliárd forint volt) ugyanazzal a partnerrel, a Raw Development Kft.-vel végeztették, hasonlóan az Optimum-Gamma Ingatlanbefektetési Kft.-hez, melynél piaci versenyt korlátozó gyakorlat gyanúját tárta fel az ellenőrzés."

Itt aztán valóban szokatlan módon felborultak a régi megszokások. Az ÁSZ nyilatkozatai alapján jól látható, hogy a jelentős GTC-csoport a hazai magántőkealapok körével folytatott üzletet, Somlai Bálint Raw Development nevű vállalkozásán keresztül valósították meg fejlesztéseiket.

Miközben a GTC korábban rendszeresen juttatott osztalékot a részvényeseinek, idővel ez a lehetőség elmaradt. Ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak a rejtélyes tranzakciók, amelyekhez egy meghatározott üzleti kör is kapcsolódott.

Pedig az alapítvány a korábban megszokott osztalékból könnyedén fizethetett volna a kecskeméti egyetem kötvénye után kamatot, vagy később a svájci CBH banktól felvett, majd az MBH Bank által átvett 170 millió eurós nagyságrendű hitel kamatait. Korábban amolyan ökölszabályként a mintegy 70 millió eurós éves nyereséget hozó években ha csak a nyereség felét osztalékra fordította a társaság, akkor is a többségi tulajdonosnak közel 20 millió euró osztalékbevétele lett volna.

A GTC stratégiája az utóbbi időszakban egyre inkább kérdéseket vet fel, mivel olyan befektetésekbe kezdett, amelyek nehezen indokolhatóak. Például a Váci úton található Center Point 3 projekt is ilyen, amelyet a Raw Development valósított meg. A GTC 2023-as éves jelentésében említést nyert, hogy a cég 29,5 millió eurót utalt át egy "brókernek". Azonban a jelentés nem nyújt világos magyarázatot arra vonatkozóan, hogy ez a kifizetés pontosan milyen célt szolgált a társaság kötvényeivel kapcsolatban.

A HVG számos olyan tranzakcióról számolt be, amelyekben az MNB, vagy az MNB által alapított alapítványok főtulajdonában lévő GTC különböző magántőkealapokkal működött együtt. Ezek a magántőkealapok a Száraz István irányítása alatt álló Quartz Alapkezelő kezelésében voltak. Ilyen ügyletek között szerepelt például egy épület a XII. kerületben a Mátyás király úton, a II. kerületi Pusztaszeri úti épületegyüttes, az Ybl Vízház, a Millenáris Classic, valamint az Úri utca egyik ingatlanja.

Ezekben az ügyletekben a magántőkealapos kör megvette az MNB-családtól az ingatlant, de később a GTC-csoport visszavette őket. A vezetők erre azt mondják, hogy mindig értékbecslés alapján, eszközérték felett történtek az eladások.

A Telexen már számos alkalommal kifejeztük a megdöbbenésünket azzal kapcsolatban, hogy a magyar állam, a helyi jogalkotók és a törvényhozók miért tették lehetővé, hogy egyes üzletek haszonélvezői a magántőkealapok titkosítása mögé bújva eltűnhessenek.

Ennek az ügynek talán a legfontosabb tanulsága Magyarország számára az, hogy ha az ország beleegyezik abba, hogy közpénzből olyan csoportokkal kössenek szerződéseket, akiknek a háttere ismeretlen, akkor elkerülhetetlenül felmerül a gyanú: nem a köz érdekét szolgálják, hanem titokban a saját hasznukat kereső, előnyben részesített személyek profitálnak belőle.

Értjük a jogi keretrendszert, de azért idézzük ide a Quartz Alapkezelő Zrt. a Telexnek is elküldött közleményét: "A Quartz Alapkezelő Zrt. a vonatkozó magyar és uniós jogszabályok alapján működő, MNB által felügyelt alapkezelő társaság, amely befektetési alapokat kezel a jogszabályok és belső szabályzatai alapján meghatározott keretek között ezen szabályok teljes körű figyelembevételével. Határozottan visszautasítjuk azokat a sajtóban megjelent kijelentéseket, amelyek valótlanul sugallják vagy állítják, hogy a Quartz Alapkezelő Zrt. nem a törvényi előírások szerint jár el és jogosulatlan haszonra tesz szert működése során."

A csiki-csuki mindenesetre úgy nézett ki, hogy az épületeket az alapítványok először eladták, az ingatlanok quartzos magántőkealapokhoz kerültek, ahonnan pedig az MNB-alapítvány tulajdonában lévő GTC visszavásárolta őket, az ár közben emelkedett.

Természetesen nem könnyű pontosan megítélni, hogy az elvégzett fejlesztések milyen mértékben hoztak eredményt, vagy esetleg annál is nagyobb mértékben. Emellett azt sem tudhatjuk biztosan, hogy ki profitált pontosan ebből a helyzetből. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a Quartz, amely Száraz István tulajdonában áll, szerepet játszott az ügyletekben. Azonban a NAV, a rendőrség és az MNB valószínűleg jobb információforrással rendelkezik ebben a témában, mint a sajtó. A HVG értesülései szerint a GTC-csoport 40 milliárd forintot fizetett az említett magántőkealap által birtokolt ingatlanokért.

Érdekesség, hogy a GTC-nek a mai napig akadnak intézményi befektetői, akik nem az alapítványi csapat tagjai. Például Daniel Obajtek, aki a jelentős lengyel biztosító, a PZU korábbi jelöltje volt, szintén képviselte őket, ám végül lemondott a posztjáról.

Ha így nem ismerős az ő neve, Obajtek, az egykori lengyel olajipari vezető az, aki Magyarországon bujkált a lengyel igazság-szolgáltatás elől.

A magyar PADME mellett az Allianz OFE 10,85%-os részesedéssel bír a GTC-ben, míg az OFE PZU Złota Jesień 9,54%-kal rendelkezik. Ami a jövőbeli kilátásokat illeti, a GTC-nek nemsokára jelentős összegeket kellene visszafizetnie a hitelezőinek, de a lengyel vállalat mégis úgy bánik a pénzzel, mintha a holnap sosem jönne el.

A GTC Group igazgatósága nemrégiben bejelentette, hogy egy németországi lakásportfóliót vásárolnak meg, amely jelenleg a Peach Property Group birtokában van. Ez a portfólió a német városok, Kaiserslautern, Helmstedt és Heidenheim területén helyezkedik el, és összesen 5165 lakóegységet, 47 kereskedelmi helyiséget, 71 egyéb lakásformát, valamint 2108 parkolóhelyet foglal magában. A GTC szakértői szerint a portfólió korrigált ingatlanértéke körülbelül 448 millió euróra rúg a teljes tulajdonviszonyok figyelembevételével. A GTC döntésének hátterét ismerők a háttérbeszélgetések során arra hívták fel a figyelmet, hogy a keleti irodaházak és a nyugati lakóingatlanok együttesen kiváló kombinációt alkothatnak a piacon.

Nem olyan rég, ennek a cégeknek a likviditása még 270 millió eurót tett ki, de azóta drámai csökkenésen ment keresztül, és most már csak 50 millió euróra csökkent. A legfrissebb hírek szerint a GTC újabb értékesítéseket tervez, amelyek potenciálisan hozzájárulhatnak a készpénzállomány növeléséhez.

Ha a GTC bekerülési árát (közel 9 zloty részvényenként) és a jelenlegi tőzsdei árát (4 zlotynál kevesebb) nézzük, akkor úgy tűnik, az MNB alaptványai pocsék befektetést csináltak.

Egyesek, mint például Matolcsy György, a korábbi jegybankelnök, továbbra is kitartanak amellett, hogy az ingatlanok valós eszközértéke jelentősen magasabb, mint a fennálló adósság. Szerintük a 2,5 milliárd eurós eszközérték szemben áll az 1,25 milliárd eurós kötelezettséggel, így az eszközök nettó értéke körülbelül 1,25 milliárd eurót tesz ki. Ebből kifolyólag ők úgy vélik, hogy nem történt valós vagyonvesztés.

A zloty a forinttal szemben megerősödött, ami azt jelenti, hogy ha nem a tőzsdei árfolyamokat vesszük alapul, hanem a forintban kifejezett nettó eszközértéket, akkor az Optima 760 forinton vásárolt egy részvényt, míg ma annak értéke már 850 forintra emelkedett.

Fontos megemlíteni, hogy az itt tárgyalt információk a tavaly novemberi német bevásárlás előtti állapotot tükrözik. Az elmélet szerint, amennyiben az alapítványi vagyonkezelő konszolidálta volna a GTC-t, mint a többségi tulajdonában lévő vállalatot, akkor ez a vagyon egyértelműen megjelenhetett volna, és nem lett volna szükség a részvények értékének figyelembevételére.

Az azonban, ahogy a GTC rendre a főtulajdonoshoz közeli körökkel (related party) üzletelt, és ezt a kisrészvényekre nézve káros folyamatot éppen a magyar pénzügyi felügyeletért és pénzügyi tisztaságért is felelős MNB alapítványának a pénzével követték el menthetetlen. Az első lépés az lenne, hogy a felelősök végre távozzanak a cégvezetésből.

Maga a GTC igyekezett megnyugtatni a részvényeseket. Arról írt, hogy nincsenek információik az MNB-alapítványokról megjelent cikkeken túl, hogy a cég hat fb-tagja is független, hogy az alapítvány a részvénytulajdonlás mellett nem finanszírozza a céget.

Bár a formális keretek között minden rendben lehetett, a piacon sokakat aggasztott, hogy a GTC vezetése mindössze másfél hónap leforgása alatt cserélődött le. Ott volt például Sándor Tamás ügyvéd, aki a korábbi projektek egyik megbecsült jogi tanácsadója volt, valamint Gosztonyi Balázs, a pénzügyi igazgató, aki Matolcsy Ádám egykori titkárnőjének férjeként is ismert. Ezek az egyének szoros kapcsolatokat ápoltak azzal a magánkörrel (Matolcsy Ádám, Száraz István, Somlai Bálint és Stofa György), amely a Pusztaszeri út 59. szám alatt alakította ki központját.

A Varga Mihály által kinevezett új vezetőségben jelentős változások történtek: az Optima élére Hegedüs István került, míg az alapítvány kuratóriumának új elnöke Gion Gábor lett. Sándor Tamás távozott a pozíciójából, de Gosztonyi Balázs továbbra is a pénzügyi vezetői szerepét tölti be. Érdekesség, hogy Bartha János, a GTC felügyelőbizottságának elnöke is megőrizte pozícióját. Ő korábban a neves CSFB hazai befektetési cégénél dolgozott, és a GTC korábbi vezetője, Fekete Zoltán hívta őt a csapathoz, mivel kollégák voltak a CSFB-nél.