Merz kancellárságával egy jelentős háromszög alakú szövetség léphet a színre, amely új irányt adhat az Európai Unió vezetésének.

Merz a választások után szinte azonnal koalíciós tárgyalásokat kezdett a Szociáldemokrata Párttal (SPD). Ez a bevált formula - 2005 óta ez lesz a negyedik CDU-SPD koalíció - nagyobb ideológiai kohéziót és stabilitást biztosít, mint az előző, vitákkal teli "közlekedési lámpás" (az SPD-ből, a Szabad Demokratákból (FDP) és a Zöldekből álló) koalíció. Mindenekelőtt a politikai súlypontok balközépről jobbközépre való áthelyezésével

A német kormány várhatóan szorosabbra fűzi kapcsolatait Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, és Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) vezetője irányába.

Ursula von der Leyen, a CDU tapasztalt politikai alakja, aki a német kormányban szerzett széleskörű miniszteri tapasztalataival büszkélkedhet, tavaly sikeresen megnyerte második ciklusát az Európai Bizottság élén. E pozícióját nemcsak a politikai éleslátása, hanem olyan jelentős előrelépések, mint a Mercosurral kötött új kereskedelmi megállapodás is megerősítik. A Merz és von der Leyen közötti viszony nem mentes a feszültségektől – hiszen von der Leyen Angela Merkel pártfogoltjának számított, miközben Merkel a CDU vezetésébe kerülve Merzt háttérbe szorította. Mindazonáltal, eddig sikerült elkerülniük a nyílt konfliktust, ami egyfajta politikai taktikázásra utal.

Merz szorosabb kapcsolatot ápol Weberrel, aki az Európai Parlament legnagyobb pártjának, az EPP-nek a vezetője. Weber, aki von der Leyennel is jó viszonyban van, Brüsszelben a második legbefolyásosabb politikusnak számít. A CDU bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) tagjaként Weber Merz kancellárjelöltségét támogatta. Merz viszont ezt viszonozta azzal, hogy támogatta Weber újabb EPP-elnöki megbízatását.

A német kereszténydemokrata politikai vezetők hármasa végre megvalósíthatja azokat a gazdasági reformokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy erősítsük Európa versenyképességét és új impulzusokat adjunk a fejlődésnek.

A költségvetési politika terén kétségtelenül éles eltérések figyelhetők meg. Mario Draghi uniós gazdaságot megerősítő jelentése inspirálta von der Leyen hangsúlyát a kínálatoldali intézkedésekre. Ezzel szemben Merz Agenda 2030 programja inkább a szociális kiadások mérséklésére, a kis- és középvállalkozások adókedvezményeinek bevezetésére, valamint a német ipar nagy szereplőit, mint például a ThyssenKruppot és a Volkswagent sújtó költségek csökkentésére helyezi a hangsúlyt. Fontos megemlíteni, hogy Merz és Weber aggályokat fogalmaztak meg a zöld kezdeményezések és a klímavédelmi célok gazdasági növekedésre gyakorolt esetleges negatív hatásai miatt.

Mindazonáltal számos közös alap található, amelyekre érdemes támaszkodni, különösen négy alapvető területen.

Merz, a CDU vezetője, nyitottságot mutatott arra, hogy többféle fegyvert, köztük a német gyártású Taurus rakétákat, küldjön Ukrajnába, valamint a sorkatonaság visszaállítására is készül. Kiemelkedő lépésként bejelentette, hogy a védelmi költségvetés GDP-hez viszonyított 1%-ot meghaladó része mentesülne az "adósságfék" szabályai alól, amely jelenleg az éves hiányt a GDP 0,35%-ában korlátozza. Merznek azonban a Zöldek vagy az FDP támogatására van szüksége ahhoz, hogy megszerezze az alkotmánymódosításhoz elengedhetetlen kétharmados parlamenti többséget. Az új Bundestag első ülését követően, amelyen a szélsőjobboldali AfD és a szélsőbaloldali Die Linke blokkoló kisebbséget alkothat, csupán néhány hét áll rendelkezésére a törvény elfogadására.

A katonai kiadások finanszírozásának érdekében tervezett korlátlan állami hitelfelvétel valószínűleg megalapozottabb megoldás, mint Merz túlzottan optimista víziója, amely szerint a védelmi költségeket a jóléti kiadások csökkentésével, a közigazgatás hatékonyságának fokozásával és az adócsökkentés által gerjesztett gazdasági növekedéssel kellene fedezni. Von der Leyen javaslata, amely lehetővé tenné, hogy a tagállamok védelmi kiadásait a következő négy évben mentesítsék az uniós költségvetési szabályok alól – része egy átfogóbb, Európa újrafegyverkezésére irányuló elképzelésnek – várhatóan támogatja ezeket a törekvéseket. A német kormány azonban ambiciózusabb célokkal léphet elő: követeli az adósságra és a hiányra vonatkozó uniós szabályok teljes átdolgozását.

Európa katonai potenciáljának erősítéséhez nem elegendő csupán a költségvetések emelése; ennél sokkal átfogóbb megközelítés szükséges. Merznek érdemes lenne szoros együttműködést kialakítania von der Leyen-nek és Webernek, hogy közösen létrehozzanak egy valóban integrált európai védelmi piacot. E cél érdekében fontos, hogy a tagállamok közötti együttműködés és a közös fejlesztések hangsúlyos szerepet kapjanak.

A következő évtized során Németország gazdasági és biztonsági kihívásainak hatékony kezelése érdekében várhatóan évi 60 milliárd dollárra van szüksége. Ezen kívül az európai védelmi kiadások rövid távon évente 250 milliárd eurós növekedést igényelnek.

Az Európai Unió és annak legnagyobb gazdaságát irányító német kereszténydemokrata politikai vezetők hármasa már elindította azokat a költségvetési reformokat, amelyek lehetővé teszik az ilyen irányú beruházások megvalósítását. Amennyiben sikeresek lesznek, jelentős mértékben erősíthetik az európai együttműködést a védelmi és biztonsági politikák terén, amelyek hagyományosan a tagállamok szuverén hatáskörébe tartoznak. Ugyanakkor sok tagország súlyos államháztartási problémái megnehezítik a megfelelő intézkedések megtételét, így a reformok nemcsak a védelem terén, hanem az EU általános versenyképességét is növelhetik.

Simon Toubeau egy különleges karakter, aki mindig is kitűnt a tömegből. Intelligenciája és kreativitása révén számos területen sikerült maradandót alkotnia. Művészet, tudomány vagy akár a mindennapi élet kihívásai – Simon mindenhol ott van, hogy új megoldásokat találjon. Barátságos természete és kíváncsisága inspiráló hatással van mindenkire, akivel találkozik. Képzelj el egy világot, ahol Simon Toubeau nemcsak a saját álmait valósítja meg, hanem másokat is arra ösztönöz, hogy merjenek nagyot álmodni!

A Nottinghami Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének (School of Politics and International Relations) oktatója.