A kutyák érzelmei sokkal bonyolultabbak, mint ahogy azt sokan gondolják. A hűséges társaink képesek örömöt, szomorúságot, félelmet és szeretetet is átélni. Amikor a gazdájuk hazaérkezik, a farokcsóválás és az izgatott ugrálás nem csupán a boldogság kifeje
A legtöbb gazdi tudja, hogy a kutyák képesek örülni, szomorúnak vagy akár dühösnek is lenni. Hazamész, és a kutyád farkcsóválva, ugrálva köszönt -- biztos vagy benne, hogy örömöt érez. Sétáltok, és egy idegen kutya közeledik: a kutya megtorpan, felborzolódik a szőre, morog -- ez védekezésre utal. Csak nemrég vált tudományosan is nyilvánvalóvá, hogy a kutyák valóban érzelmeket élnek át.
A 17-18. századi filozófiai viták jelentős hatással voltak a korabeli állatfelfogásra. René Descartes nézetei szerint az állatok csupán „gépek”, amelyek működése nem különbözik a bonyolult szerkezetektől. Malebranche követői ezt továbbgondolva azt állították, hogy a kutyák nem rendelkeznek valódi érzésekkel; reakcióik csupán előre programozott reflexek, hasonlóan egy zenélő doboz működéséhez. Számukra a morgás vagy a menekülés nem tükrözött érzelmi megnyilvánulást, hanem inkább mechanikus válaszokat jelentett a környezeti ingerekre. Ez a felfogás mély hatással volt arra, ahogyan az emberek az állatok belső világát és érzéseit értelmezték.
Ma már világosan látjuk, hogy a kutyák agyi felépítése sok szempontból párhuzamba állítható az emberével. Azok a limbikus struktúrák, amelyek az emberi érzelmekért felelnek, a kutyákban is aktívan működnek. Ők is képesek oxitocint termelni, amelyet gyakran a szeretet hormonjaként emlegetnek. A kutyák esetében is hasonló kémiai reakciók zajlanak le, amikor félelmet, örömöt vagy dühöt tapasztalnak.
Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a kutyák képesek átélni az alapvető érzelmeket, mint például az öröm, félelem, düh, undor és szeretet. Azonban a komplexebb érzelmek, mint a szégyen vagy a büszkeség, nem részei a tapasztalataiknak.
Pszichológiai kutatások alapján a kutyák mentális fejlődése egy kétéves gyermekével vethető össze. Ahogyan a kisgyerekek gyorsan elsajátítják az alapvető érzelmeket, úgy a kiskutyák is hat hónapos korukra elérik érzelmi érettségük csúcsát. Ezt követően már nem várható további jelentős érzelmi fejlődés. Valószínű, hogy nem tapasztalnak olyan komplex érzéseket, mint a szégyen, bűntudat vagy büszkeség, ugyanakkor az öröm és a szeretet számukra éppolyan valóságos élmény.
Sok gazdi észlelheti, hogy kutyája "bűnbánó" magatartást mutat. Hazaérve a kutya lehajtott fejjel és behúzott füllel közelít, miután megsemmisítette a kanapét. Az igazság az, hogy a kutyus valójában a büntetéstől tart. Megtanulta, hogy a rombolásnak következményei vannak. Így tehát a viselkedése nem a bűntudatból fakad, hanem a félelemből.
A kutyád szívében nincs helye büszkeségnek egy kiállítási győzelem után, és a bohókás jelmez sem okoz neki szégyent. Amit viszont valóban megél, az az öröm és a szeretet tiszta érzése. A hűség és a ragaszkodás nem csupán üres szavak — ez a kutyák érzelmi világa, amelyre minden egyes nap támaszkodhatsz.
