Kihívást jelent pontosan megérteni, mi zajlik az időjárás terén, és jelenleg semmi sem állítja meg a folyamatban lévő változások áradatát.
A klímaváltozás hatásai egyre inkább szembetűnőek: a nyár rekordmagas hőmérsékletei és az ősz rendkívüli hideg időjárása, valamint a szárazságot követő heves esőzések szövevényes képet festenek az időjárás alakulásáról. Noha a jelenségek látszólag kaotikusak, valójában jól körvonalazható mintázatok és tendencia figyelhető meg, amelyek a globális felmelegedés irányába mutatnak. Az időjárási szélsőségek egyre gyakoribbá válnak, és jelenleg úgy tűnik, hogy semmiféle tényező nem képes megállítani ezt a folyamatot. Magyarország esetében a gyakori aszályok évente akkora károkat okoznak, mint a ritkábban, de annál drámaibban megjelenő nagy árvizek, amelyek tízévente egyszer fordulnak elő.
2024-ben Európa és Magyarország történetében a legmelegebb nyárra emlékezhetünk. A januártól augusztusig terjedő időszak átlaghőmérséklete 0,70 Celsius-fokkal volt magasabb az 1991-2020-as időszak átlagánál, ezzel a mérések kezdete óta legmagasabb szintet elérve. Az ősz viszont éles ellentétben állt a nyári hőséggel: október hónap során több helyszínen is szokatlanul alacsony hőmérsékleteket tapasztaltak, éjszakánként akár mínusz 5 fokos fagyokkal is találkozhattunk. Németországban és Lengyelországban is új napi minimum-hőmérsékleti rekordok dőltek meg októberben és november elején, ahol a hőmérséklet helyenként -10°C alá süllyedt. Ezek az új hidegrekordok egy hosszabb időtartamú, északról érkező hidegfront következményeként alakultak ki. Ez a hidegfront részben hozzájárult ahhoz a két hullámban lezúduló őszi özönvízhez is Spanyolországban, amelyet a DANA (depresión aislada en niveles altos) jelenség okozott. Ez a magas légköri izolált depresszió, amely a meleg, páradús Földközi-tenger és a hidegebb szárazföldi légtömegek találkozásakor keletkezik, idén különösen intenzív volt, mivel a tenger hőmérséklete jelentősen megemelkedett, míg a szárazföldi területek hűltek le, mint korábban.
Az extrém időjárási jelenségek nem csupán Európát érintették. Június és szeptember között a Dekkán-fensík környékén súlyos szárazság és gyenge monszun tizedelte meg a mezőgazdaságot és a vízellátást. Eközben, az óceán másik oldalán, Közép-Amerikában a szárazságot extrém hőhullámok sújtották, ami még tovább súlyosbította a helyzetet. A világóceánok hőmérséklete rekordmagas szinteket ért el, míg az Északi-sark és az Antarktisz tengeri jégkiterjedése az egész év során az átlagos szint alatt maradt. 2023-ban az óceánok hőtartalma a legmagasabbra emelkedett az elmúlt évtizedekben, és az előzetes becslések szerint 2024-re is hasonló tendenciák várhatók, a legutóbbi két évtizedben pedig ez a jelenség szinte folyamatosan fennállt. A vízhőmérséklet emelkedése különösen súlyosan érintette a korallzátonyokat, amelyek stressz alatt állnak, ennek következtében kifehérednek, amikor a bennük élő algák kilökődnek. Ez globális szintű tömeges pusztulást eredményezett. Például a Maldív-szigeteken a nagy körgát által körülvett területen szinte az összes korallállomány elpusztult mindössze néhány év leforgása alatt.
Az Északi-sarkvidék jégborítottsága az elmúlt évtizedek során drámai mértékben csökkent. Az elmúlt négy évtizedben a tengeri jég kiterjedése körülbelül 20 százalékkal, azaz kétmillió négyzetkilométerrel apadt. Ezzel szemben az Antarktiszon a jég visszahúzódása sokkal változékonyabb, de néha még sokkolóbb mértékű: 2023 februárjában a tengeri jég kiterjedése elérte a legmélyebb pontját a műholdas megfigyelések kezdete óta, 38 százalékkal az 1979-2022 közötti februári átlag alatt. 2024 októberében pedig az antarktiszi tengeri jég kiterjedése a második legalacsonyabb szintet érte el, 8 százalékkal a hosszú távú átlag alatt.
Felgyorsult a gleccserek jégvesztése is. Az Osztrák Alpokban található gleccserek 10-15 éven belül eltűnhetnek, csupán jégfoltok maradhatnak utánuk. A svájci Grand Combinban található, több mint 100 éve folyamatosan tanulmányozott Corbassière-gleccser folyamatos olvadása egyre nehezebbé teszi a történelmi éghajlati adatok gyűjtését, mivel a jég gyorsan veszít tömegéből. Az Antarktiszon található Thwaites-gleccser, közismertebb nevén a "Végítélet Gleccser", ugyancsak gyors ütemben olvad. Az elmúlt 30 évben a visszahúzódása egyre tempósabb. Önmagában ennek az egyetlen gleccsernek a vízzé válása akár 60 centiméteres tengerszint-emelkedéshez is vezethet. De mivel természetes gátként működik a Nyugat-Antarktisz más gleccserei számára, megakadályozva azok tengerbe csúszását, összeomlása áttételesen akár 3 méteres tengerszint-emelkedést is eredményezhet (amíg a szárazföldön olvad a gleccser, a környezetében nem lehet melegebb 0 foknál, az ettől akár jelentősen melegebb tengervízzel történő érintkezés azonban felgyorsítja az olvadást).
A Thwaites-gleccser több mint 1000 milliárd tonna jégveszteséget szenvedett el a századforduló óta, ami már ma is hatással van a globális tengerszint emelkedésére. És persze nem egyedül ezzel a jégfolyammal van gond. Ha valamiképpen sikerülne az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést - amire ma nem látszik reális esély -, 2100-ra akkor is elolvad a világ ma meglévő gleccserállományának legalább a fele, közvetlenül veszélyeztetve 1,5-2 milliárd ember lakóhelyét illetve vízellátását.
A változások tehát aggasztóak, és egységes mintázatba rendeződnek, pontosan a klímatudomány prognózisainak megfelelően: a trendek melegedést mutatnak, miközben nő az időjárási szélsőségek gyakorisága. Hogy mindez a későbbi következményektől eltekintve mekkora probléma már ma is, azt egyetlen magyar adat is jól érzékelteti: hazánkban a rendszeres aszályok immár évi átlagban annyi kárt okoznak, mint az átlagosan tízévente jelentkező nagy árvizek. A csökkenő termőképesség és terméshozam a klímakrízis egyik legkézzelfoghatóbb anyagi következménye - de nem az egyetlen. Spanyolországban - az egyébként nem különösebben csapadékosnak számító októberben - most százak halálát és tízezrek otthonának, autóinak megrongálódását okozta a rendkívüli esők nyomán jelentkező, mai tudásunk alapján az adott terepviszonyok között feltartóztathatatlan villámárvíz.
A spanyol Napospart lakói egy új éghajlati valósággal találkoznak, ahogy a Földközi-tenger felől érkező viharos időjárás eléri a partvidéket. Az ott élők most szembesülnek az időjárás változásaival, amelyek komoly hatással vannak mindennapi életükre.
A sötét és figyelmeztető jelek ellenére egyértelmű, hogy a klímaválság megoldásának mérföldköveként a feljegyzésekben nem 2024 fog szerepelni. Az azerbajdzsáni COP29 klímacsúcs (az ENSZ éghajlat-változási konferenciája) gyakorlatilag eredmény nélkül zárult: nem tudtak érdemi forrásokat biztosítani a legnagyobb szükségben lévő országok klímavédelmi törekvéseinek támogatására, és nem születtek garanciák arra, hogy a gazdagabb államok legalább a korábban vállalt kötelezettségeiket teljesítik. Hasonlóan csalódást keltő eredménnyel zárult a puszani globális műanyagcsúcs is, ahol a világ műanyagtermelésének csökkentése lett volna a fő cél, figyelembe véve, hogy a mikroműanyag-szennyezés a talaj és az ivóvíz szennyezésén keresztül súlyosbítja a klímakrízist. Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó nemzetközi klímaperben a Shellt másodfokon felmentették, ami nem sok jót ígér a hasonló jogi eljárások jövőjére nézve. A nagypolitikai folyamatok klíma szempontból szintén aggasztó irányt vesznek. Oroszország vezetése sosem mutatott érdeklődést a klímaválság iránt, mivel gazdasági modelljük éppen arra épül, hogy évente egyre több fosszilis energiahordozót értékesítsenek globálisan. Kína ugyanakkor a zöldenergia-ipar vezető szereplője, miközben egyben a világ legnagyobb szennyezője is. Az Egyesült Államokban egy klímaszkeptikus vezetés került hatalomra az elnökválasztások során, és Argentínában is hasonló helyzet állt elő. Mindeközben Brazíliában Lula da Silva és csapata komolyabb hangsúlyt fektet az esőerdők védelmére, ami mérsékelheti a globális problémák súlyosságát.
Abból a szempontból, hogy sikerül-e megúszni végül a klíma-apokalipszist, a következő évek bármelyike sorsdöntő lehet. 2025-re egyelőre annyi a remény, hogy minden emberi igyekezet ellenére 2024-ben sem dőlt össze a világ.
