Pert nyert egy látássérült rab, akivel megalázó módon bántak a tiszalöki börtönben.
Élete legkiszolgáltatottabb időszakaként hivatkozik a tiszalöki börtönben töltött évekre egy rab, akivel állítása és az ítélet szerint megalázóan bántak a Büntetésvégrehajtás munkatársai, nem vették figyelembe, hogy 98 százalékban látássérült. Lépcsőznie, ágyat másznia is kellett, egyszer pedig hozzábilincselték egy orvosi rendelő radiátorához.
Még 2019-ben került a tiszalöki börtönbe csalásért az a 98 százalékban látássérült férfi, aki most pert nyert a Büntetésvégrehajtás ellen, amiért megalázó módon bántak vele. Az ítélet szerint a börtönnek nem lett volna szabad úgy bánnia a férfival, mintha ugyanolyan rab lenne, mint a többi.
Nagy Sándor, aki születése óta 98 százalékos látássérült, az utóbbi években nyomkövetőt viselt a lábán, így otthonában élhetett. Azonban 2019 szeptembere és 2021 júniusa között börtönben töltötte idejét csalás miatt Tiszalökön. Az ottani élményei rendkívül megalázóak voltak számára, és elmondása szerint a fogva tartott társaira volt teljes mértékben rászorulva, mivel a büntetés-végrehajtási munkatársak nem figyeltek arra, hogy ő nem képes önállóan közlekedni. Most, hogy pénteken feltételes szabadlábra helyezték, és levették róla a lábbilincset, először osztja meg tapasztalatait az RTL Híradónak.
Nagy Sándor úgy véli, hogy élete legnagyobb kiszolgáltatottságát a börtönben töltött időszak jelentette számára. Ebben az időszakban még a fürdéshez is zárkatársai segítségére volt szüksége, akikkel a vállukra támaszkodva tudott csak eljutni a fürdőhelyiségig. Mivel látássérült, lépcsőn kellett közlekednie, a lift használata tilos volt számára. Volt olyan eset is, amikor egy hatszemélyes emeletes ágyra kellett felmásznia, ami miatt súlyosan megsérült. Sándor úgy érzi, hogy hiába próbálta jelezni a börtön személyzetének, hogy különleges segítségre van szüksége, senki sem vette komolyan a fogyatékosságát. Ezenfelül gyakran érte őt megalázó megjegyzés is a börtönőrök részéről.
A férfi jogi támogatást kért egy jogvédő szervezettől, miután orvosi kezelése során megalázó helyzetbe került. Azt állítja, hogy a szájsebészeti klinikán a radiátorhoz bilincselték, mondván, hogy ne tudjon elszökni. Elsőfokon a panaszát elutasították, de másodfokon már az ő álláspontját támogatták. A bíróság megállapította, hogy a börtön hibázott, amikor a látó fogvatartottakhoz hasonlóan bántak vele, ezzel súlyosan megsértve a rab emberi méltóságát. A büntetés-végrehajtási intézet felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kúriához, de eredménytelenül; végül kétmillió forintos kártérítést kellett fizetniük, és bocsánatkérésre is kötelezték őket.
A Büntetésvégrehajtástól azt írták az RTL-nek, hogy a fogyatékkal élő fogvatartottaknak is biztosítják a megfelelő elhelyezési körülményeket, ehhez országszerte 85 akadálymentes zárka áll rendelkezésre, amelyek nem csak a mozgásukban korlátozott de a látássérült fogvatartottak elhelyezésére is alkalmasak.
