Petőfi Zoltán kéziratának értéke közel hárommillió forintra rúgott, amikor azt megvásárolták.
Az Antikvarium.hu legutóbbi aukcióján, ahol dedikált könyvek és kéziratok kerültek kalapács alá, Petőfi Zoltán egy versének kéziratáért lenyűgöző 2,85 millió forintot adtak.
A Petőfi Zoltán-kéziratok rendkívüli ritkaságnak számítanak a hazai aukciós piacon. A Petőfi család hagyatékának gyűjtése már a 19. században megkezdődött, és azóta számos relikviát közgyűjteményekbe helyeztek. Ennek következtében alig maradt olyan dokumentum vagy műtárgy, amely magánszemély birtokában lenne.
Petőfi Zoltán monográfusa, Déri Gyula megjegyezte, hogy Petőfi fiának irodalmi örökségében található „a kéziratok között három átdolgozott színmű, 150-160 eredeti és fordított vers, valamint számos ismeretterjesztő írás és átírt cikk. Ezen kívül hátrahagyott egy rövid önéletrajzot is. [...] A kéziratok másik csoportja [...] tartalmaz néhány elbeszélést és fordításokat Goethe, Schiller, valamint Georges Sand műveiből.”
Életében viszont alig jelent meg írása. Egy-két eredeti vers, valamivel több fordítás, néhány prózai munka. "Hogy milyen költő lett volna Petőfi fiából, azt természetesen nem lehet megítélni belőle, de hogy írni tudott, s mint irodalmi ember helyet biztosított volna magának az egykorúak közt, arra e vers elegendő bizonyítékot nyújt" - írja Déri.
Szilágyi Márton irodalomtörténész szerint "a mindössze 22 évre terjedő, rövid élet az apa - egyébként nem sokkal hosszabb - pályájához mérve csak méltatlan utójátékként került elő, az irodalmi működés erőteljes leminősítése pedig látens módon mindig az atyai életmű értékéhez viszonyítva, s nem az egykorú - azaz az 1860-as évekre jellemző - irodalmi nyilvánosság igényeihez mérve mondatott ki".
Az elárverezett verset Petőfi Zoltán saját kezűleg írta, betűhív olvasata ez:
A nyolcsoros versforma megjelenésének pontos körülményei homályosak, de nem teljesen ismeretlen a mű: három különböző változata fellelhető hazai gyűjteményekben. Mindhárom példány a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében található, ám érdekes módon egyik sem egyezik meg teljesen a másikkal, mindegyik sajátos variációval bír.
A kézirat sorsa elég jól nyomon követhető: a temetése utáni napokban Petőfi Zoltán szellemi hagyatékát Dolinay Gyula vette gondjaiba. Mindezeket elhelyezte Zoltán útiládájába, lezárta és elküldte Gyulai Pálhoz. A kézirat ezután valamikor 1925 és 1931 között Szalay József (1870-1937) szegedi rendőrkapitány gyűjteményébe került, Szalay azonban ezután két évvel meghalt, és mivel gyűjteményét Szeged város nem tudta megvásárolni, így azt elárverezték.
Egy árverés folyamán a tételt Vasberényi Géza (1894-1981) neves könyvtáros és helytörténész szerezte meg. Vasberényinek összesen 12 tételből állt a Petőfi Zoltán-gyűjteménye, amelynek első számú darabja a Határa van... című vers volt.
A kézirat utolsó birtokosa tizenöt éven át megőrizte ezt az értékes dokumentumot.
