Jelenleg izgalmas régészeti felfedezések zajlanak a Szent Márton utcában.
A Szent Márton utcában izgalmas régészeti felfedezések zajlanak, ahol római és korai Árpád-kori temetkezések nyomaira bukkantak. Az egyik leglenyűgözőbb lelet egy csodálatosan díszített római sírkő, melyen az elhunyt neve világosan kivehető. Az ornamentikák pedig a halál és az örök élet mély szimbolikáját hordozzák, tükrözve a korabeli hitvilágot és szokásokat.
Október végén indult el a régészeti szakfelügyelet a Szent Márton templom melletti építkezésen. A Savaria Múzeum szakemberei aktívan dolgoznak a helyszínen, amely már hosszú ideje büszkélkedhet jelentős régészeti lelőhely státuszával.
A telek mindkét oldalán korábban végzett régészeti feltárások során római kori sírok kerültek elő, amelyek Savaria keleti temetőjéből származnak, emellett kora Árpád-kori temetkezések nyomai is fellelhetők. A Szent Márton templom közelében egy soros temető található, ami különös érdekességgel bír, hiszen egyidős a templommal és annak környezetével. Már régóta foglalkoztatja a szakembereket a kérdés, hogy kik voltak azok, akik a keresztény időszakban mégsem a templom közvetlen közelében választották az örök nyughelyüket?
Előkerült egy újabb izgalmas részlet a többrétegű temető kutatásából, ahol a szakemberek közel nyolcvan régészeti jelenséget dokumentáltak. A 4-5. századi sírok kőből és téglából épültek, és egyik különleges sírkamrában egy férfi, majd egy gyermek nyugodott, gazdagon díszített sírkővel borítva. Az elhunyt férfi, Sextus Julius Tertinius, a mai Németország területéről, Augusta Treverorumból, a mai Trier városából származott. Síremlékét barátja állíttatta, és a rajta található felirat, valamint az ábrázolások mély barátságról és testvéri szeretetről tanúskodnak. A 180 cm magas márvány síremléken különféle szimbolikus elemek találhatók: két gyermek géniusz, virágfüzérrel, egy halált jelképező gorgófej, az örök életet szimbolizáló páva és az ikreket szoptató anyafarkas. A Savaria alapításának idején kialakított temetőt évszázadok során folyamatosan használták, és a legfelső rétegekben a régészek kora Árpád-kori temetkezéseket is felfedeztek. Kutatásunk során egyik sírból egy pénzérme és egy S-végű bronz hajkarika került elő, amelyek tovább gazdagítják a hely történelmét.
Ez a korszak ikonikus ékszere, amelyet férfiak és nők egyaránt viseltek. A kora Árpád-kori magyarság anyagi kultúrájának meghatározó darabja volt, és a divatirányzatok élvonalában állt. E tárgytípus teljes mértékben átjárta a Kárpát-medencét, így Szombathelyen is népszerűen viselték ezt a jellegzetes karikaékszert, amely általában a koponya közelében díszelgett.
Az elhunytak végső nyughelyét a koporsók jelentették, melyek emlékét a sírgödrökben található rozsdás vasszögek őrzik. Az Árpád-kor titkai között bolyongva a kutatók egyelőre csupán sejteket fogalmazhatnak meg arról, kik pihennek e földben. Valószínű, hogy a római helytartói palota nyomaira épített királyi vár szolganépe találta itt meg végső nyugalmát.
A besenyők híresen pogány szokásaikról ismertek, és úgy tűnik, hogy nem szívesen temetkeznek a templomok közelében, vagy talán ezt a gyakorlatot nem engedik meg számukra. Inkább távolabb, egy kis távolságra választják végső nyughelyüket, amit a későbbi kutatások és a feltárt leletek majd pontosan megvilágítanak. Érdekes, hogy az ő temetőjük helyét még mindig nem sikerült felfedezni. Más régiókban a korszakhoz tartozó temetkezési helyeket már azonosították, de itt, ezen a vidéken még várat magára a felfedezés.
A lelőhelyen több bolygatott sírt is találtak, korábban illegális ásatások folyhattak itt. Az előkerült jelenségeket dokumentálják - rajzolják, fotózzák és felmérik -, a leletek pedig a múzeumba kerülnek.
