Stephen King a filmtörténelem legfélelmetesebb pillanataként emlegette azt a jelenetet, amelytől annyira megijedt, hogy "úgy reszkettem, mint egy kocsonya".
A feszültség mestere, aki mindig új magasságokba emeli a borzongást, egy klasszikus műtől retteg a leginkább.
Stephen King a horror világának kiemelkedő alakja, akinek hátborzongató meséi legendás filmes adaptációkat születtek, mint például a Ragyogás és Az 1-2. Ő az a mester, aki páratlanul ügyesen idézi elő a félelmet és feszültséget, és akinek különleges stílusú, lebilincselő művei világszerte rengeteg olvasónak okoztak már rémálmokat. Az ő írásai nem csupán egyszerű történetek, hanem az emberi lélek legsötétebb zugait tárják fel, miközben izgalmas kalandokra invitálnak.
Bár King nem volt mindig elragadtatva attól, ahogyan a műveit mozgóképre adaptálták (ő maga például bevallottan gyűlöli a Stanley Kubrick-féle Ragyogást!), nagy rajongója mind a horrorfilmeknek, mind a tévésorozatoknak. Olyannyira, hogy a tetszését elnyerő projektekről a közösségi oldalán is előszeretettel lelkendezik - így irányította például rá sokak figyelmét a Kiút című sorozatra is.
Az 1968-as "Az élőhalottak éjszakája", amely George A. Romero mesterműve, a zombifilmek ősatyja, egy olyan mérföldkő, amely nemcsak a történetmesélés, hanem a vizuális effektek és az operatőri technikák terén is forradalmasította a filmtörténetet. Ez a film olyan hatással volt a későbbi alkotásokra, mint az "Evil Dead" vagy a "Haláli hullák hajnala", hogy a horror műfajának alapköveként tartják számon. Stephen King is mélyen megbecsüli ezt a filmet, és különösen egy jelenete ragadta meg a figyelmét:
A legijesztőbb jelenet, amire emlékszem, Az élőhalottak éjszakájában van. Barbarát, a temetőt meglátogató hősnőt egy tántorgó, ősz hajú, üres tekintetű zombi üldözi vissza az autójához. A nő beül a kocsiba, de csak ekkor fedezi fel, hogy a bátyja elvitte a slusszkulcsot. A zombi felkap egy követ, és erőtlenül ütögetni kezdi az autó szélvédőjét... Amikor először láttam ezt a jelenetet (majd utána még kétszer újra), úgy remegtem, mint a kocsonya.
