Egy különleges Stradivari-hegedűt kapott, amelyet mostantól örök használatra vehet birtokába.
A neves hegedűművész egy baleset következtében hunyt el
Hétfő hajnalán érte a végső búcsú Pauk Györgyöt, a Londonban élő magyar hegedűművészt, aki a zenetörténet egyik kiemelkedő alakja volt. A világszerte elismert zenész és oktató, akinek művészi teljesítményét többek között a Cecilia- és Az Év Lemeze-díjakkal, valamint egy Grammy-jelöléssel méltatták, 88 éves korában távozott az élők sorából. Pauk György zenei öröksége és hatása még sokáig velünk él.
Pauk György halálhírét özvegye közölte hétfőn az MTI-vel.
1936. október 26-án Budapesten látta meg a napvilágot. Édesanyja zongorista pályáját követve ő is már ötéves korában a hegedűt vette a kezébe. Tragikus sorsú szülei a holokauszt során vesztették életüket. Fiatal tehetsége már tizenhárom éves korában felkeltette a szakma figyelmét, így felvételt nyert a neves Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol olyan kiváló mesterektől tanulhatott, mint Weiner Leó, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence és Molnár Antal. Még diákévei alatt is számos versenyt nyert meg, többek között a híres Paganini-versenyt Genovában, valamint egy kamarazenei versenyt Münchenben.
A Filharmónia szólistájaként koncertezett Magyarországon, Svédországban, Belgiumban, Franciaországban és Németországban. 1958-ban Párizsból nem tért vissza Magyarországra, Hollandiában kötött szerződést egy koncertmesteri félállásra. Közben készült a párizsi nemzetközi Jacques Thibauld-versenyre, amelyet 1959-ben megnyert.
1961-ben magyar származású feleségével Londonba költöztek. Londoni bemutatkozó szólóestje a Wigmore Hallban 1962-ben volt, majd a Royal Festival Hallban a Londoni Szimfonikusok szólistájaként lépett fel. Első nagy koncertturnéja 1965-ben volt Ausztráliában. Útközben fellépett Törökországban, Izraelben, Indiában, Hong Kongban és Új-Zélandon is.
Az Egyesült Államok zenei világában 1971-ben debütált Sir Solti György meghívására a Chicagói Szimfonikus Zenekarral. Az ezt követő évtizedek során rendszeresen visszatért az amerikai színpadokra, számos neves zenekar és fesztivál vendégszólistájaként. Fellépései során többek között Boston, Philadelphia, San Francisco, Washington és New York városainak közönségét is lenyűgözte tehetségével. Chicagóban egy mecénás jóvoltából egy Stradivari-hegedűt kapott, amelyet életre szóló használatra vehetett birtokba.
Számos hangfelvétele jelent meg, melyekkel Cecilia- és Az Év Lemeze-díjakat is nyert, valamint egy Grammy-jelölést is kapott. Az 1970-es évek elején megalakult Pauk-Frankl-Kirschbaum-trió világhírre tett szert csaknem harmincéves fennállása alatt. A Londoni Királyi Akadémián művészképzőt vezetett, mesterkurzusokat tartott világszerte. 1997-től a zürich-winterthuri konzervatórium vendégprofesszora volt. Nemzetközi hegedűversenyek zsűrijében is szerepelt.
Számos elismerésben részesült, amelyek között díszpolgári címek és díszdoktorátusok is megtalálhatóak. 1956-ban diadalt aratott a genovai Paganini-versenyen, majd egy évvel később, 1957-ben a müncheni szonátaversenyen is első helyezést ért el. 1959-ben a párizsi Jacques Thibaud-verseny nagydíját nyerte el, míg 1983-ban Az év legjobb lemeze díjazottja lett. 1998-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki.
2007 végén egy emlékezetes budapesti koncert keretein belül búcsúzott a nyilvános fellépésektől. 2008-ban, mint a Bartók-interpretáció kiemelkedő alakja, elnyerte a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, amely méltó elismerése volt munkásságának. Pauk György haláláig aktívan részt vett a zenei életben, legutóbb november elején a Zeneakadémián tartott mesterkurzusával osztotta meg tudását és tapasztalatait a fiatal zenészekkel.
Halálának hírére özvegye elárulta, hogy a zenész a közelmúltban súlyos balesetet szenvedett, amelyet követően kórházi ellátásra szorult.
A londoni temetésének időpontját még meghatározzák, de a rendezvény lebonyolítását már tervbe vették.
