A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves története egy lenyűgöző utazás a tudomány világában, kezdve Széchenyi István alapító oklevelének megszületésétől egészen Karikó Katalin Nobel-díjáig. Ez a tárlat lehetőséget nyújt arra, hogy felfedezzük a magyar tudom

A Magyar Nemzeti Múzeum falai között új és lenyűgöző kiállítás nyílt, amely a magyar tudományos élet kiemelkedő intézményének, a Magyar Tudományos Akadémiának állít emléket, hiszen idén ünnepeljük 200. évfordulóját. Az Akadémia 1825-ös megalakulása nem csupán egy új intézmény születését jelentette, hanem egy korszak kezdetét is, amely alatt Magyarország látványos fejlődésen ment keresztül. E reformkorban hazánk egyre inkább közelített Nyugat-Európához, még ha mindez a Monarchia keretein belül valósult meg.

A magyar gazdasági szakirodalom első jelentős műve Széchenyi István Hitel című könyve volt, amelyben a következőket írja a legnagyobb magyar:

A tudományos ismeretekkel rendelkező emberek száma a nemzet valós erejének mércéje.

Mindezt abban az évben (1830-ban) vetette papírra, amikor az 5 évvel korábban a kezdeményezésére megalapított Magyar Tudományos Akadémia felállt és megkezdte tudományszervező tevékenységét. Bár akkor még Magyar Tudós Társaságnak hívták, a ma ismert és használt nevét 10 évvel később vette fel.

A 19. század, még az 1848-49-es szabadságharcot követő évtizedek megtorpanása ellenére is, a magyar nemzet történetének egyik legfényesebb időszaka volt. Ekkor ébredt rá a magyarság az önazonosság fontosságára, és kezdett egy egységes, saját múlttal, gazdag kultúrával és karakterrel bíró nemzetként tekinteni önmagára. E fejlődés nem csupán a tudatosságban nyilvánult meg, hanem az élet szinte minden területén megindult a fejlődés, a tudomány, a művészetek és az ipar terén is. Miközben a 20. század a nemzeti önsorsrontás évszázadának bizonyult, a megelőző időszak a nemzetépítés, a gyarapodás és a megújulás időszaka volt. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszott a Magyar Tudományos Akadémia, amely nem csupán a tudományos élet központja lett, hanem a magyar kultúra és identitás formálásának is egyik alapköve volt.

A Varázshatalom című kiállítás, amely május elején nyitotta meg kapuit és október 26-ig látogatható, egy igazán különleges esemény: a hazai tudományos élet jeles intézménye, az MTA 200. születésnapját ünnepli az ország vezető múzeumában. Ez a tárlat nem csupán egy egyszerű kiállítás, hanem egy igazi élmény, amely felnőttek számára készült, mintha egy felnőtt Csodák Palotájába lépnénk be. A látogatók első benyomása azonnal magával ragadja őket: a kiállítótér kialakítása messze elrugaszkodik a megszokott iskolás formától. Itt nem csupán a 200 év tudományos fejlődését követhetjük nyomon kronológiai sorrendben, hanem egy olyan inspiráló környezetbe lépünk, amely arra ösztönöz, hogy mélyebben elmerüljünk a tudomány csodáiban. A terek, a fények és a hangok harmonikus együttese egyedülálló atmoszférát teremt, amely bátorít a felfedezésre és az elmélyülésre.

Ahogy bolyongunk ebben a térben, úgy tűnik, hogy a gondolataink is végigkísérnek bennünket: kezdetben mintha egy zűrzavaros labirintusban barangolnánk, de ahogy felfedezzük az utakat, és kiismerjük a környezetünket, úgy egyre inkább körvonalazódik a világ körülöttünk. A kiállítás öt fő egységre tagolódik, és nem csupán a dicső múlt évtizedeit tárja elénk, hanem a nehezebb időszakokat is, mint például az 1930-as éveket, a II. világháborút és a szocializmus időszakát. A kiindulópont nem 1825, hanem sokkal korábbi időkre nyúlik vissza, egészen a 15. századig, és a végén nem állunk meg a jelenben, hanem a jövő felé is tekintünk. Mert ahogy a gyakran Széchenyihez köthető, de eredetét tekintve vitatott idézet is sugallja:

Tiszteld a múlt örökségét, hogy megérthesd a jelen tanulságait, és aktívan formálhasd a jövő lehetőségeit.

A kiállítás összhatása valóban lenyűgöző, de a figyelmünket leginkább az egyes tárgyak egyedisége ragadja meg. Különösen figyelemre méltó a nyitó- és záróelemként is értelmezhető irat, az Akadémia Széchenyi-féle alapító okirata, amely a tudományos élet alapjait fektette le. Ezen kívül ott figyel a tudományos kiválóság csúcsának számító Nobel-díj is, amely Karikó Katalin nevéhez fűződik, és a felfedezésekért járó legmagasabb nemzetközi elismerés. De természetesen a tárlat nemcsak ezekre a jeles darabokra korlátozódik; bőségesen találunk még számos izgalmas és értékes látnivalót, amelyek mindegyike saját történetével és jelentőségével bír.

Az Akadémia születése előtti évszázadokból érdemes kiemelni néhány figyelemre méltó mérföldkövet. Különösen figyelemre méltó Kopernikusz 16. századi munkája, *Az égi pályák forgásáról*, amelyben először tárja elénk a heliocentrikus világképet. Ez a forradalmi gondolat gyökeresen megváltoztatta az emberiség univerzummal kapcsolatos felfogását. A 17. századi versírógép, amely a rímek alkotásában hasonlít a modern mesterséges intelligenciákra, szintén figyelemre méltó találmány volt, amely a kreatív írás új dimenzióit nyitotta meg. Különös érzelmeket ébreszt a nemzeti irodalom szempontjából kulcsfontosságú alkotók emlékének megidézése. Kisfaludy Károly halotti maszkja valódi hátborzongást kelt, hiszen a művészet és az emlékezet határvonalán egyaránt áll. Ezzel ellentétben Arany János, aki az Akadémia főtitkára volt, karosszéke, Hubay Jenő zongorája, Babits Mihály fotelje és Vörösmarty Mihály íróasztala inkább jóleső borzongást váltanak ki a látogatóból, hiszen e tárgyak a magyar irodalom fénykorának szellemiségét idézik meg. Mindezek a relikviák egy varázslatos időutazásra invitálnak, ahol a múlt és a jelen találkozik.

Hosszan sorolhatnánk, hogy mi minden vonzza a tekintetet ezen a lenyűgöző, gazdag és páratlanul izgalmas kiállításon, hiszen a bemutatott időszak rendkívül gazdag eseményekben. De talán célszerűbb azt hangsúlyozni, hogy a lényeg maga a látvány. Akik pedig szeretnék mélyebbre ásni magukat a részletek tengerébe, számukra nyitva állnak a tudomány és az Akadémia történetének kapui – ez a felfedezés mindenkinek elérhető.