Szele Tamás: Oroszország "erkölcsi bevándorlói" Szele Tamás írása a modern Oroszország erkölcsi dilemmáival foglalkozik, és arra a jelenségre hívja fel a figyelmet, amely során egyes emberek erkölcsi okokból hagyják el hazájukat. Az "erkölcsi bevándorlók
Ma egy különös jelenséget szeretnék alaposan megvizsgálni, amely a Novaja Gazeta Evropa elemzése és egyéb források alapján bontakozik ki előttünk: az ideológiai és erkölcsi bevándorlást Oroszország területére. Ez a jelenség nem nevezhető nagyszabásúnak, de kétségtelenül sajátos, hiszen tökéletesen illeszkedik abba a narratívába, amelyet a Kreml propagandája terjeszt. E szerint Oroszország a "hagyományos értékek" és a szabadság védelmezőjeként, sőt, utolsó bástyaként jelenik meg a világ színpadán – egy olyan kép, amely különösen népszerű Magyarország egyes köreiben.
Ami ezeket a bizonyos köröket illeti, javasolnám nekik, hogy próbálják ki az orosz életet, bár minálunk erre viszonylag kevesen vállalkoznának a valóságban is. Közéjük tartozik KGBéla, aki jelenleg is a moszkvai MGIMO egyetem előadó tanárja, miután kémkedésen fogták az Európai Unió ellen. Rendben, neki tényleg nem volt hová mennie, de hogy milyen mértékben elégedett a mostani életével, arról nincsenek megbízható információink - Moszkvában lehet ugyan nagyon jól is élni, de nem akárkinek, és Bélánk azért valószínűleg nem tartozik a kiváltságosok közé, ő egyszerű, középosztálybeli életszínvonalat érhetett el, ami esetleg jobb, mint egy magyar börtön, de végső soron ő tudja, hol jó neki. Azonban az erkölcsi-ideológiai emigránsok többsége nem kimentett kém vagy hírszerző. Általában Nyugaton a putyini ideológia lelkes hívei adják a fejüket erre a vállalkozásra.
A Kreml nemrégiben bevezette a szellemi és erkölcsi vízumot a "barátságtalan" országokból érkező bevándorlók számára, amelynek népszerűsítésével Maria Butinát bízta meg. Butina, aki korábban orosz kémként tevékenykedett az Egyesült Államokban, ma már az Állami Duma tagjaként és televíziós személyiségként is ismert. A "Novaja Gazeta Evropa" jelentése szerint Butina egy átfogó infrastruktúra kiépítésén dolgozik, amelynek célja, hogy vonzóbbá tegye Oroszországot a külföldiek számára, miután Putyin külön rendeletében bevezette ezt az új vízumformát. Ezeknek a bevándorlóknak a támogatására egy dedikált szervezetet alakítottak, amelynek vezetését Butina látja el. Az ő feladatai közé tartozik, hogy "bemutató" túrákat szervezzen az orosz városokban, hogy ösztönözze a külföldiek letelepedését. Ezen túlmenően, a Butina irányítása alatt álló új bevándorlók aktívan népszerűsítik az orosz életstílust a TikTok-on és más közösségi média platformokon. Külön említést érdemelnek a háttérben tevékenykedő emigránsok is, mint például egy portugál akadémikuspár, akiknek Butina segített munkát találni az orosz Nemzeti Kutatási Egyetem Közgazdasági Felsőoktatási Intézetében.
Hogy valójában miért jönnek a külföldiek Oroszországba - szellemi értékek vagy inkább anyagi előnyök csábítják őket -, és hogy ez a kezdeményezés hogyan segíti Maria Butina karrierjének újraindítását, azt Julija Ahmedova elemezte. (Itt kell megjegyeznem, hogy a rendkívül hosszú írást csak kivonatolni tudom, és szándékosan kihagyom a bevándorlókkal készült interjúkat belőle, ugyanis egyrészt minket inkább maga a jelenség érdekel, másrészt a honi olvasótábor nem lenne képes vagy inkább nem lenne hajlandó végigolvasni a teljes elemzést, ha az elnyúlna húsz-harminc oldalon át).
Az elmúlt évtizedekben mindig is megfigyelhettük, hogy különböző országokból érkező külföldiek választották Oroszországot új otthonuknak, különösen a gazdaságilag fejlettebb nemzetekből. Az ukrajnai háború kirobbanása után azonban az orosz propaganda különös hangsúlyt kezdett fektetni ezekre a külföldi közösségekre. 2024 februárjában a Kreml médiája arról számolt be, hogy a "Friss ötletek az új korszakban" elnevezésű fórum plenáris ülésén Irene Cecchini, az MGIMO egy olasz diákja, személyesen kereste meg Vlagyimir Putyint. A fiatal nő kifejezte, mennyire "beleszeretett Oroszország szépségeibe és kultúrájába", és arra kérte az elnököt, hogy támogassa a külföldiek könnyebb letelepedését az országban. Mint fogalmazott:
Javaslok egy új orosz szót erre a jelenségre: "impatriálás". Ez a kifejezés arra utal, hogy a kulturális, hagyományos és családi értékek mentén végleg Oroszországba költözünk. Ez a folyamat kedvező hatással lenne Oroszországra.
Putyin egyetértett a javaslattal, és hat hónappal később aláírta a 702. számú rendeletet, amely a "Hagyományos orosz szellemi és erkölcsi értékeket képviselő egyének humanitárius támogatásáról" szól.
A legújabb dokumentum alapján a külföldiek mostantól egy új, úgynevezett spirituális és erkölcsi vízumot igényelhetnek a beutazásukhoz. A vízum megszerzéséhez csupán annyira van szükség, hogy az érdeklődők egészségbiztosítást kössenek, valamint aláírjanak egy nyilatkozatot, amelyben kifejtik, hogy azért kívánnak a területre költözni, mert nem tudják elfogadni hazájuk politikai irányvonalát. Ez a politika ugyanis "ellentétes a hagyományos orosz szellemi és erkölcsi értékekkel", és olyan ideológiai nézeteket népszerűsít, melyeket elutasítanak.
Oroszországba érkezve az ideológiai migránsok számára három évre érvényes tartózkodási engedély igénylése válik szükségessé. Az ilyen típusú engedély különlegessége, hogy a megszerzéséhez nem követelmény az orosz nyelv, történelem és jogi ismeretekből való vizsga letétele. Ezen kívül a kormány által jóváhagyott, egy adott régióban való tartózkodásra vonatkozó kvóta igénylése sem szükséges. E lépéseket azért vezették be, hogy megkönnyítsék a "lélekben Oroszország-közeli" bevándorlók életét.
Ez a bevándorlás egyik formája. Más esetekben a tartózkodási engedélyt az orosz kormány által évente megállapított kvótán belül adják ki, amelyet az orosz kormány a régiók között elosztva, figyelembe véve Oroszország szövetségi szubjektumainak demográfiai helyzetét és képességeit. Vagyis a külföldinek egy adott régióba kell érkeznie, és ott megfelelő dokumentummal kell igazolnia az orosz nyelv és történelem, valamint az orosz jogszabályok alapjainak ismeretét.
A kvótán kívül tartózkodási engedélyt kizárólag orosz állampolgárok házastársai és kiskorú gyermekeik, ukrán, moldovai és kazah állampolgárok, továbbá a "külföldi honfitársak" áttelepítési program keretében érkezők, valamint az orosz hadseregbe besorozott egyének kaphatnak.
A szellemi és erkölcsi tartózkodási engedély jogot ad az oroszországi munkavállalásra, a jogi bejegyzés nélküli vállalkozás indítására, valamint a lakóhelyi nyilvántartásba vétel helyén az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre. Mindezekre azonban csak olyan "barátságtalan országok" állampolgárai számíthatnak, amelyek politikája "destruktív neoliberális ideológiai hozzáállást erőltet". Az ilyen országok listáján szerepel az Egyesült Államok, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália, Dél-Korea, Japán, Szingapúr, Tajvan, az Egyesült Királyság, valamint Magyarország és Szlovákia kivételével szinte valamennyi európai állam.
Az utóbbi kettő valóban konzervatívabb gender-politikát képvisel, azonban a listáról való kizárásuk legfőbb indoka az, hogy a magyar és szlovák hatóságok a Putyin-rezsim barátainak számítanak. Ezzel szemben Giorgia Meloni, az olasz miniszterelnök, aki szintén konzervatív nézeteket vall, elutasítja az LMBT-jogokat és a béranyaságot is, mégis nem áll ellentétben az EU Oroszországgal szemben tanúsított politikai állásfoglalásával.
Az orosz állam ugyanakkor nem biztosít pénzügyi és szociális támogatást a bevándorlók számára, ezért a tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtásakor elengedhetetlen, hogy a kérelmezők igazolják jövedelemforrásaikat vagy megfelelő anyagi helyzetüket.
Álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el a helyzetről. Nyilvánvaló, hogy ebben a népességmozgásban szexuálpolitikai vonások is felfedezhetők. Olyan emberek keresnek új otthont Oroszországban, akik képtelenek elfogadni az alternatív szexualitás létezését saját hazájukban. Ennek a döntésnek a hátterében érdekes logika húzódik: ha valakit hazája elnyom a szexuális életében, vagy kénytelen titkolni a partnerkapcsolatait a helyi jogszabályok miatt, az érthetően vágyhat a kivándorlásra. Viszont azok számára, akik csupán a mások nyílt vállalásával vannak megbékélve, miközben a saját szexuális életüket szabadon élik, nehezen érthető, miért döntenek úgy, hogy egy idegen nyelvű és kulturális közegbe költöznek. Miért vállalják a beilleszkedés nehézségeit, új szokások elsajátítását, és a régiek elhagyását? De végül is, ők tudják, miért teszik. Folytassuk hát az elemzést.
A Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat nem publikál információkat arról, hogy 2022 februárját követően hányan érkeztek Oroszországba a "barátságtalan" országokból. Maria Butina, aki a "Üdvözöljük Oroszországban" elnevezésű szervezet élén áll, amely kifejezetten ezen bevándorlók támogatására jött létre, azt nyilatkozta, hogy körülbelül háromezer ilyen egyénről van tudomása. A bevándorlók legnagyobb része (31%) Németországból érkezett, ezt követik a balti államok - Litvánia, Lettország és Észtország. Az első öt legnagyobb forrást Olaszország zárja. Butina hozzátette, hogy "számos áttelepülőt" figyeltek meg Franciaországból, Kanadából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából is.
Maria Butina neve 2018-ban vált ismertté, amikor letartóztatták az Egyesült Államokban. Őt azzal vádolták, hogy Oroszország megbízásából titkos tevékenységeket folytatott az amerikai politikai színtéren, ráadásul nem regisztrált külföldi ügynökként. Más szavakkal, orosz kémként tevékenykedett. A nyomozás során kiderült, hogy Butina kapcsolatba lépett republikánus politikai vezetőkkel, mindezt pedig egy "magas rangú orosz állami tisztviselő" utasításai szerint tette. 2019 áprilisában 18 hónap börtönbüntetésre ítélték, de már októberben szabadon engedték, és deportálták Oroszországba. Visszatérésekor Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője fogadta őt Seremetyevó repülőterén. A "sikeres" hazatéréséről készült felvételek gyorsan bejárták a nemzetközi sajtót.
Butina, miután az amerikai börtönben szerzett tapasztalatait magával hozta, először az oroszországi rabok jogainak védelmére összpontosított, és elkötelezetten kezdett el dolgozni az ő érdekeikért.
Ekkor Alekszej Navalnijt meglátogatta a fegyház falai között, majd ezt követően kijelentette, hogy a politikus panaszai a fogvatartási körülményekről méltánytalanok. Butina emellett a Russia Today tévécsatornánál is aktívan dolgozott. 2021-ben a Kirov régió képviseletében az Állami Dumába került, ám ebben a szerepkörben végzett munkája nem igazán emelkedett ki a megszokott keretek közül.
Butina 2024 novemberében tért vissza a média színpadára, amikor egy olyan szervezetet vezetett, amely a "barátságtalan" országokból érkező migránsok támogatására összpontosít. Jelenleg a volt kémnő számos interjúban osztja meg gondolatait erről a kezdeményezésről, oroszul és angolul egyaránt. Ezen kívül saját projektet indított a Russia Today-en, ahol migránsokkal folytat beszélgetéseket. Az ideológiai migránsok legfőképpen Moszkvában és Szentpéterváron telepednek le, de a Krasznodari Terület, Primorje és Nyizsnyij Novgorod is népszerű választás számukra. Utóbbi régióban külön ügynökséget is létrehoztak a "barátságtalan" országokból érkező szakemberek foglalkoztatására. Butina hangsúlyozza, hogy míg korábban Oroszország a közép-ázsiai migráció visszaszorítására törekedett, most éppen ellenkezőleg: céljuk a magasan képzett, családos emberek vonzása a nyugati országokból.
Az emigrációt propagáló médiumok az Oroszországba költözés mellett döntők legégetőbb témájával foglalkoznak a legtöbbet: a nyugati gender-politikával. Ugyanakkor a figyelem kifejezetten a marginalizált esetekre irányul. Az orosz narratívák egyik legszembetűnőbb példája az az állítás, hogy Nyugaton a gyerekek állítólag szülői engedély nélkül vagy az iskolai nyomás hatására megváltoztathatják a nemüket. Miközben a valóságban az ilyen orvosi beavatkozások rendkívül ritkák a kiskorúak körében, és csak a szülők és az orvosok bevonásával történő alapos konzultáció után hajtják végre őket.
Az orosz ellenzéki sajtó már korábban is foglalkozott azzal a jelenséggel, hogy német származású orosz állampolgárok Németországból Oroszországba térnek vissza. Ezek az emberek a volt szovjet tagköztársaságokban élő német közösségek leszármazottai. A visszaköltözés motivációi sokrétűek: a politikai helyzet instabilitása, a belpolitikai feszültségek, valamint a magas adók és az egyre növekvő megélhetési költségek, továbbá a gyógyszerekhez való nehezen elérhető hozzáférés mind szerepet játszanak ebben a döntésben. Margarita Zavadszkaja, a Finn Nemzetközi Ügyek Intézetének vezető kutatója rávilágít arra, hogy azok, akik az Oroszországba való költözés mellett döntenek, sok esetben véletlenszerű tényezők hatására cselekszenek.
Elsődlegesen érdemes megemlíteni, hogy ezek az emberek láthatóan nincsenek tisztában az orosz bürokrácia sajátos működésével, amely mindig is kedvezőtlenül viszonyult a külföldiekhez. "Turistaként az ember nem szembesül ezzel, hiszen a szállodák intézik a regisztrációs folyamatokat. Azonban amint a tartózkodásuk célja megváltozik Oroszország területén, hirtelen rengeteg adminisztrációs teendőt kell saját maguknak elintézniük, és sajnos hiányzik az a támogató infrastruktúra, amely angol nyelvű segítséget nyújtana számukra" - hívja fel a figyelmet Zavadszkaja, aki korábban egy neves nemzetközi vállalatnál dolgozott külföldi munkavállalókkal Oroszországban.
Másodszor, Margarita Zavadskaya szerint a potenciális migránsokat a konzervativizmus és a 2010-es években népszerűvé váló emancipációs program elutasítása köti össze. Az orosz propaganda megérezte, hogy egyesek vonakodnak felülvizsgálni nézeteiket ebben az ügyben, és ezt aktívan kihasználja. Más szóval a "hagyományos értékekkel" kapcsolatos koncepcióban kifejeződő elégedetlenség valóban a költözés egyik indítéka lehet.
Harmadszor, Moszkva és Szentpétervár olyan városok, amelyek a turisták számára igazi fogyasztói paradicsomként tűnnek fel, különösen azok számára, akik nem mélyednek el a helyi kultúrában. Azonban, ha valaki oroszul nem tudóként, helyi ismerősök és támogatói háttér nélkül próbálja felfedezni a városokat, az orosz élet tapasztalata teljesen eltérő képet mutathat. Az élmények sokkal inkább a kihívásokkal és a felfedezések izgalmával telítettek, ami egyedülálló perspektívát ad az orosz mindennapokról.
Mondhatni, hogy ez bizonyos szempontból kellemetlen, de nagyon is az. Zárszóként szeretném kiemelni, hogy nem ez az első alkalom, amikor Oroszországot ideológiai okokból elhagyni kényszerülő bevándorlók tömegei keresnek menedéket. Az 1930-as években például a hitleri Németország elől menekültek oda az idealista és kommunista nézeteket valló antifasiszták. Hogy mi történt velük? E kérdés megválaszolásához inkább Kun Miklós történész egyik írását idézném, akit senki sem vádolhat azzal, hogy ellenségesen viszonyulna a Kreml aktuális politikai irányvonalához.
A legutóbb felfedezett levéltári dokumentumok alapján a szovjet birodalomban az 1930-as évek elején hivatalosan nyilvántartott 11 327 német állampolgárból 1937 elejére mindössze 4015 maradt szabadlábon. Az ezt követő hónapok során az NKVD újabb 608 németet deportált, míg 622 embert kitiltottak a Szovjetunió területéről, közöttük 80 kommunista párttagot is találhatunk. Megdöbbentő, hogy a közel 4600 fős német antifasiszta emigráció többsége nem érte meg a második világháború végét; sokan közülük kivégzések áldozataivá váltak, mások pedig a Gulag poklában szenvedtek. Hasonló sorsra jutottak azok a német szakemberek is, akik a szovjet hadiiparban, gyárakban és bányákban dolgoztak, köztük a világválság idején a Szovjetunióba költözött műszaki értelmiségiek és szakmunkások is. Ezt a tragikus intézkedést maga Joszif Sztálin rendelte el. Egy kockás füzetből kitépett papírdarabjára jegyezte fel: "Minden németet le kell tartóztatni az összes kormányzóságban, akik hadiüzemekben, félig hadiipari termékeket előállító gyárakban, vegyi üzemekben, villanyerőművekben és építkezéseken dolgoznak." Ezen kívül utasította az NKVD vezetőjét, hogy naponta tájékoztassa őt a németekkel kapcsolatos akciók előrehaladásáról.
Ez csupán egy fontos állomás volt a németek sorsának alakulásában, amely széles körben éreztette hatását a Szovjetunió területén. Az 1930-as és 1940-es évek fordulóján más "bűnös nemzetek" között, nagyrészt etnikai alapon, több ezer Volga-németet börtönbe zártak és kivégeztek. Ezen kívül a különböző régiókban, mint az Altaji vidék, Dél-Ukrajna, a Moldáviai autonómiában és Grúziában élő német közösségeket is súlyosan sújtották. Ezek az emberek, akik többségében a 18. század végén érkeztek Oroszországba, szorgalmas parasztok, vidéki gyógyszerészek, mérnökök, orvosok és földmérők voltak. Volt, aki "jobban" járt, mert csupán a szülőföldjéről való kitelepítést szenvedte el. Azonban a legújabban napvilágra került adatok szerint ezeknek a "szerencsésnek" mondott embereknek a 30-40%-a nem élte túl az új, zord klímát, és a fakitermelés vagy a bányászat kemény munkájának terhei alatt veszett oda.
Nos, ezért mondom: be lehet vándorolni Moszkóviába, különösebb akadálya nincs. Csak kivándorolni belőle nehéz. És akármit is mondjanak, nem biztos, hogy valóban szívesen látják a bevándorlót.
Hiszen az oroszok gyakran még egymás társaságát sem keresik szívesen.
