A Balatonnál a magyarok számára egyre inkább elviselhetetlenné válik a helyzet, hiszen a büntetések özöne szinte átszövi a nyári élményeket. Olyan, mintha lehetetlen lenne védekezni a folyamatos szankciók ellen, amelyek csak súlyosbítják a helyi emberek n
A Balaton partján már nem csupán a hullámok zúgása tölti be a levegőt, hanem időnként a rendőrségi bírságok csattanása is.
Ahogy a nyár egyre közelebb ér, úgy az M7-es autópályán is érezhető a feszültség, mintha az autók is tudnák, hogy már csak néhány kanyar választ el minket a vízparti élmények világától. A motorok zúgása egyre hevesebbé válik, ahogy a gondolatainkban már ott motoszkál a friss hekk, a hideg sörök hűsítő íze és a napfényben csillogó vízf surface.
De van ott még valami, ami csendesen bújik meg. Nem zajong, nem ragyog, szinte észrevétlen. Aztán egy napon egy finom, elegáns levél érkezik a postaládába, benne egy jelentős összeggel – és máris a múlt homályába vész a gondtalan balatoni hétvége emléke.
A Balaton környéki utak nyáron nem csupán a napimádók, hanem a traffipaxok számára is kedvelt vadászterületek. Bár ez nem új jelenség, az utóbbi időszakban sokan úgy érzik, mintha egyfajta célzott akció indult volna az autósok ellen. Vannak, akik túlzásnak tartják az ilyen mértékű ellenőrzést, míg mások örömmel üdvözlik, hogy végre valaki próbál rendet teremteni. Egy azonban biztos: Somogyban mostanában egyre gyakrabban bukkannak fel a rendőrök a közutakon.
Egyetlen nap alatt 66 gyorshajtót mértek be a somogyi utakon. Nyolcpercenként koppant valaki a traffipaxon. A cél nem csak az, hogy "többet kaszáljon az állam", hanem az, hogy csökkenjen a balesetek száma - legalábbis ezt mondják a hivatalos források. Az viszont tény, hogy a gyorshajtás még mindig a legtöbb közúti baleset fő oka. És a Balaton felé vezető utakon a nyomás óriási: gyerekek hátul, hűtőtáska dől, mindenki menne, minél előbb, minél gyorsabban.
