SZOLJON - A főváros szívében, Budapest belvárosában került bemutatásra Ruzicska Ferenc karcagi helytörténész legújabb műve, amely a beregi üveggyár gazdag történelmét és hagyományait tárja fel.
Március hatodikán a szokott helyen, az Akadémia épületében tartotta legutóbbi összejövetelét a Karcagi Öregdiákok Baráti Köre. Az eseményen Ruzicska Ferenc karcagi helytörténész mutatta be a kör tagjainak legújabb, a karcagi üveggyár történetéről szóló kötetét. A mostani találkozót Bihari László elnök sajnálatos betegsége miatt Király Csaba szervezte.
A Karcagi Öregdiákok Baráti Kör tagjai közül sokakat fűznek kellemes élmények Berekfürdőhöz, de több öregdiák volt részese, az üveggyári életnek is, mint például a már elhunyt Kovács Géza kiváló vegyész és felesége, Julianna, a kör tagja.
A Karcagi Öregdiákok egy különleges esemény keretében elevenítették fel az üveggyártás hagyományait és történelmét. Az együttlét során nosztalgikus emlékekkel és érdekes anekdotákkal gazdagították a múltat, miközben a helyi üveggyár jelentőségét és hatását tárgyalták a közösség életére.
A sorok írója szívében számos személyes emlék él a gyárral és alapítójával, Veress Zoltán erdélyi származású vegyésszel kapcsolatban. Ruzicska Ferenc munkájából ismerhetjük meg, hogy Veress Zoltán a műegyetem falai között szerezte meg tudományos képesítését, majd tanári pályafutása során az Iparművészeti Iskolában is oktatott. 1940-ben megalapította a berekfürdői üveggyárat, amely a tűzálló üveg gyártásának innovatív eljárására épült. Kiemelkedő munkásságának elismeréseként 1954-ben Kossuth-díjat kapott a rádióadócsövekhez szükséges forrasztható üvegek előállításáért. Az 1956-os események után azonban ő is nehéz időszakokon ment keresztül. Később a gyár a fátyolüveg gyártásával vált ismertté, ezzel új fejezetet nyitva a helyi ipar történetében.
Ő az Üllő térségében fedezte fel azt a helyet, ahol fúrást lehetett végezni, és az 1927-es projekt elindításához a karcagi városi képviselő-testület 100 000 koronás támogatást szavazott meg. 1928 elején, amikor elkezdődött a fúrás, váratlanul kitört a kút, és a 50 °C-os víz kilencven méter magasra lövellt. A végleges mélység 1928 novemberében 1225 méterre alakult. Az 1929 tavaszi vizsgálatok során 430 m³/nap 46 °C-os termálvizet és 210 m³/nap gázt sikerült kitermelni. A második fúrás 1930 nyarán 800 méter mélységből 820 m³/nap 55 °C-os termálvizet és 1100 m³/nap gázt szolgáltatott. Ezt a gázt használták fel a Veress Zoltán által alapított üveggyár működtetésére. Ruzicska Ferenc legújabb könyve összegzi ennek a történetnek a részleteit, és részben emléket is állít a gyárnak, amely, mint tudjuk, a privatizáció során érthetetlen módon a sorscsapás áldozatává vált. Örök kérdés marad, hogyan veszett el egy olyan értékes és sokrétű tevékenységet folytató üzem, amely több száz embernek biztosított munkahelyet, és országos hírnévnek örvendett.
