TikTok-szenzációvá vált egy polgári pedagógus, aki különleges módszerével, rapszövegekkel tanítja a metaforák világát. Az óráin nemcsak a tanulás, hanem a szórakozás is garantált, hiszen a diákok ritmusra és rímekre tanulják meg a nyelv szépségeit. Az ő i
Az előző munkahelyemen, a technikumban, egy különleges meglepetés várt rám a születésnapomon. Amikor beléptem az osztályba, a zene hangja töltötte be a teret, és az asztalomon egy gyönyörű levél feküdt, amelyet a diákjaim írtak nekem. Az üzenet tele volt kedvességgel és elismeréssel, ami mélyen megérintett, és azonnal inspirációt adott. Ettől kezdve rendszeresen körbeadatom a diákok füzeteit, és arra kérem őket, hogy írjanak szép gondolatokat a társaikról. Az írások név nélkül maradnak, így senki sem tudja, ki mit mondott. A végeredmény mindig csodálatos! Sokan nem is sejtik, milyen értékesek, de amikor leírva látják, hogy mit gondolnak róluk a többiek, talán elhiszik. Olyan tulajdonságokat emelnek ki, mint a kedvesség, a segítőkészség vagy a jó tanulmányi eredmények, és ezek valóban számítanak. Fontos, hogy ezekbe az apró, de annál jelentősebb gesztusokba kapaszkodjunk, hiszen a mai világban, ahol az interneten mindenkiről a legszebb képek és tökéletes életek keringenek, rengeteg gyerek küzd önbizalomhiánnyal. Ezért elengedhetetlen, hogy mindannyian sok-sok szeretetet adjunk egymásnak!
Szintén az egyik videódban fogalmaztál úgy, hogy a szeretet miatt választottad a tanári pályát is.
Az adás és a kapás egy csodálatos egyensúlyban áll. Rengeteg élményt élek át, amelyek szavakba önthetetlenek. A gyerekek szeretete nem csupán arra ösztönöz, hogy kiváló tanár legyek, hanem arra is, hogy emberileg fejlődjek. Az őszinte és tiszta szívű gyerekek mellett dolgozni igazi öröm, hiszen egy ilyen légkörben mindenki kibontakozhat. Képzeld el, milyen fantasztikus lenne, ha mindenki olyan munkahelyen tevékenykedhetne, ahol a szeretet és a támogatás áll a középpontban! Végső soron az életünket a szeretet szövi át – az, hogy képesek vagyunk szeretni, és hogy szeretve érezzük magunkat.
A technikumban főként hátrányos helyzetű diákokkal dolgoztam, akik közül sokan tanulási nehézségekkel küzdöttek. Itt nem volt fontos, hogy milyen mesterképzést végeztem, hány diplomám van, vagy milyen tanítási módszereket alkalmazok. Az egyetlen lényeges dolog az volt, hogy érezzék a szeretetet és a támogatást. Ők is kedveltek engem, ami megalapozta a közös munkánk sikerét.
Szenvedtél a romákra nehezedő társadalmi előítéletek miatt az oktatási rendszerben és az élet különböző területein?
Mélyen hálás vagyok a környezetemért, és szerencsésnek érzem magam, mert soha nem tapasztaltam meg a negatív előítéleteket. A Jóisten mindig olyan emberekkel és közösségekkel hozott össze, ahol nem számított, hogy milyen a bőrszínem; csupán az értékeim és a tetteim számítottak. Egy emlékezetes élményem van ezzel kapcsolatban: negyedik osztályos voltam, amikor anyák napján verset szavaltam. Az egyik tanárnő odajött, és azt súgta az osztályfőnökömnek: "azért tud ilyen szépen verset mondani, mert cigány". Ez az élmény számomra inkább pozitív volt, hiszen soha nem éreztem hátrányos megkülönböztetést. Ugyanazt az oktatást kaptam, mint bárki más, és tudom, hogy cigány vagyok, de ez csak egy részem; semmivel sem vagyok több vagy kevesebb, mint mások.
Áprilisban, a nemzetközi roma napon kaptam meg az Aranypánt-díjat, ami számomra hatalmas megtiszteltetés volt. Ez az elismerés nemcsak a munkám elismerése, hanem a roma közösség iránti elkötelezettségem megerősítése is. Nagyon fontos számomra, hogy a roma kultúra és értékek láthatóvá váljanak, és ez a díj motivál a további tevékenységeim során. Az érzés, hogy a közösségem és a társadalom elismer, igazán inspiráló, és arra ösztönöz, hogy még többet tegyek a roma közösségért.
A régi kollégám, Hágen Zsolt, titokban jelölt engem a díjra. Amikor telefonon értesítettek, hogy a tíz legjobb jelölt közé kerültem, az már önmagában is hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Soha nem tekintettem magamra úgy, mint aki különleges tetteket hajt végre; egyszerűen csak végeztem a rám bízott feladatokat, és részt vettem az önkéntes munkákban. Számomra ez mindig is a mindennapi életem része volt, és nem gondoltam, hogy bármi különlegeset csinálok.
A díj számomra óriási felelősséget jelent, hiszen képviselnem kell a roma közösséget. Azóta még inkább motivált vagyok, és elkötelezettebbé váltam a megkezdett munkám folytatásában. A díjátadó egy igazán nívós esemény volt, amelyen az öcsém is velem volt, mindig számíthatok a támogatására. Nagyszerű, okos emberekkel találkozhattam, akikkel inspiráló beszélgetéseket folytattam. Az elismerés részeként egy oklevelet és egy brosst kaptam, amely egy szimbolikus arany pántot képvisel, emlékeztetve engem a cigányságomra és a magyarságomra egyaránt.
Ha már szóba hoztad az önkéntességet: mit csinálsz pontosan?
Van egy diákom, aki a húszas évei elején jár, és sajnos analfabéta. Gyerekként számos tanulási nehézséggel és magatartásbeli problémával küzdött, ami miatt lemaradt az iskolában, így nem tudott megtanulni írni és olvasni. Az édesanyja hívott fel, és személyes találkozót kért, de más részleteket nem osztott meg velem. Polgáron élnek, de eddig még sosem találkoztunk.
Kiemeltem, hogy a pénz nem a lényeg, hanem az a feladat, amire fel kell készülnöm. Középiskolai magyartanárként nincs meg a megfelelő módszertanom, hogy valakit írni és olvasni tanítsak. A felkérés szeptemberben érkezett, és januárban kezdtük el a közös munkát. A kollégáim rengeteg támogatást nyújtottak, volt, aki szakirodalmat ajánlott, mások módszertani ötletekkel segítettek. Elmondhatom, hogy nagyon alaposan felkészültem. Január óta heti egy alkalommal találkozunk, és az otthonomban tanítok. Ilyenkor a hálószobám egy okostanteremmé alakul, ahol igyekszem olyan környezetet biztosítani, amilyenben a diákjaim is részesülnek. Minden alkalommal egy új betűt vagy hangot tanulunk, és ő nagyon ügyesen halad. Polgáron van egy dobbantó műhelyiskola, ahol bárki elvégezheti a nyolc osztályt. A "kis" diákomat sikerült rávenni, hogy iratkozzon be, ami hatalmas lépés, hiszen korábban nem tudta elképzelni, hogy közösségbe menjen, mert szégyenlős volt. Ez egy mérföldkő, és biztos vagyok benne, hogy az oktatás segítségével javulni fog az életminősége. Továbbra is mindenben támogatom őt. Szorgalmas és motivált, ami a legfontosabb. Remélem, az év végére már olvasni fog, és az is fontos, hogy a szavak jelentését is átbeszéljük. Érdekesség, hogy a "kis" diákom kétgyermekes apa, aki rengeteget dolgozik a családja eltartásáért.
Az Aranypánt-díjat a tudományos munkásságod elismeréseként veheted át.
Az egyetemi éveim során mélyreható kutatásokat folytattam a cigány-magyar kétnyelvűség témájában, ahol mentorom segítségével kreatív módszertani megoldásokat dolgoztunk ki. Különösen vonzanak a hátrányos nyelvi helyzetek tudományos elemzései, valamint azok a különféle módszertanok, amelyek révén a hátrányos helyzetek leküzdhetők. Például Tiszavasváriban több olyan gyermek él, akik cigány-magyar kétnyelvűek, és az ő nyelvi fejlődésük külön figyelmet érdemel.
Nem azért, mert buták, hanem mert több a lovári, a cigány nyelvhez köthető erőforrásuk. Ezért Heltai János Imre nyelvész kialakított egy úgynevezett transzlingváló műhelyt. Itt a gyerekek olyan módszertanban tanulhatnak, ahol egy óra két nyelven folyik. Nem kell tudnia a tanárnak cigányul, mert a gyerekek fordítanak egymásnak. Hospitálásom során voltam olyan osztályban, ahol a tanító elolvasta magyarul a mesét, majd a tartalmat valamelyik kisdiák összefoglalta magyarul, egy másik gyerek pedig cigányul. Aztán a különböző szavakat lefordították magyarról cigány nyelvre. Ezáltal bővült a szókincsük is. Jelenleg kevés az új, innovatív a módszertan, amelyekkel fejleszteni, segíteni lehetne a hátrányos nyelvi helyzetben lévő diákokat, ezért is vagyok hálás Heltai János Imrének, hogy létrehozta ezt a műhelyt. Ő motivált, hogy szorgosan kutassam a hátrányos nyelvi helyzetet, végül a Miskolci Egyetem Esélyért díjban részesítette a mentoromat, Dr. Gréczi-Zsoldos Enikőt és engem a hátrányos nyelvi helyzet témakörében végzett tudományos munkánkért. Remélem, a jövőben több időm lesz még jobban elmerülni a témában, és kutathatok tovább.
