Trump győzelme potenciálisan új irányt adhat a klímavédelmi erőfeszítéseknek, ami meglepő módon pozitív hatással is lehet a környezetvédelmi politikákra.

Itt van az „on the other hand” rovat, amely a Portfolio véleményekkel foglalkozik. A cikkek a szerzők egyéni nézőpontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjával. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témáról, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat az alábbi linken találja.

Valószínűtlen, hogy ez a jelentős finanszírozás megvalósuljon, akárcsak az elmúlt harminc év klímacsúcsain tett, tele ábrándokkal tűzdelt ígéretek esetében.

Bár gyakorlatilag minden csúcstalálkozón az emisszió csökkentését ígérték, annak szintje szinte minden évben nőtt, és 2024-ben új csúcsot ért el.

A világ 2021-ben elkötelezte magát a szén fokozatos eltávolítása mellett, ám azóta a globális szénfelhasználás továbbra is emelkedik.

Új megközelítésre van szükség - és Donald Trump magabiztos választási győzelme gyökeresen átalakíthatja ezeket a képmutató csúcstalálkozókat. Ez egy olyan alkalom lehet, amely új lehetőségeket nyithat meg a világ számára.

A szén-dioxid-kibocsátás folyamatosan emelkedik, mivel a gazdasági növekedést jellemzően olcsó és megbízható, elsősorban fosszilis energiahordozók biztosítják. Miközben olyan gazdag nemzetek, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió tagállamai lépéseket tesznek a kibocsátás mérséklésére, a világ többi része továbbra is a szegénység csökkentésére összpontosít, ami gyakran a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulásával jár.

A gazdag világ kísérletet tett arra, hogy megnyerje a szegény országokat a kibocsátáscsökkentés melletti elköteleződéshez, főként a meglévő fejlesztési segélyek újraformálásával. Nem meglepő, hogy a gazdag államok támogatásokkal kapcsolatos üres ígéretei azt eredményezték, hogy a szegény országok hasonló stratégiát alkalmaztak, azonban a klímavédelem helyett a fosszilis energiaforrások fokozottabb használatával igyekeztek növelni gazdasági teljesítményüket. Az ígéretek, amelyek több százmilliárd dollárnyi plusz támogatást ígértek, de a gazdag világ számára megvalósíthatatlanok voltak, csupán újabb színjátékot hoztak létre mindkét fél részéről.

A zöld aktivisták szüntelenül hangsúlyozzák, hogy a fosszilis energiaforrásokról való globális átállás elkerülhetetlen és megállíthatatlan tendencia. Ugyanakkor

az elmúlt évtizedben, sőt még tavaly is, a fosszilis energiaforrásokból előállított energia felhasználása kétszer nagyobb mértékben nőtt, mint a zöld energiáé.

Még a Biden-kormányzat Energia Információs Hivatala is azzal számol, hogy a fosszilis energiaforrások használata 2050-ig növekedni fog.

A zöld politikusok is azt hangsúlyozzák, hogy a nap- és szélenergia olcsóbb, mint a fosszilis energiaforrások, de ez csak akkor igaz, ha süt a nap, és fúj a szél. A valóságban az ilyen megújuló energiaforrásokhoz hatalmas támogatásokra és újraelosztási adókra van szükség, ami 2000 óta 50%-kal növelte az áramköltségeket az EU-ban, ez pedig ma már minden egyes embernek évente több mint 300 dollár többletkiadást jelent.

A helyzet az, hogy a világ számos országa nem kívánja követni azokat az erényfitogtató példákat, mint amilyen Németország, amely a zöld energiára való átállás érdekében megnövelte az energiaárakat, feláldozta iparát, és lemondott a gazdasági növekedésről. Mindezek ellenére, a gazdasági nehézségek, köztük az első kétéves recesszió, amely a 2000-es évek eleje óta először tapasztalható, aggasztó jeleket mutat.

A legfrissebb trendek alapján Németországnak körülbelül öt évszázadra van szüksége ahhoz, hogy véglegesen megszüntesse a fosszilis energiaforrások alkalmazását.

Az elmúlt években a politikusok lázasan azt ígérték, hogy a szén-dioxid-kibocsátást még nagyobb mértékben fogják csökkenteni - de Donald Trump megválasztása, aki a párizsi megállapodásból való kilépéssel és a megújuló energiaprojektek elvetésével kampányolt, azt jelenti, hogy ez a buborék kipukkad.

Ezek a problémák már Trump megválasztása előtt elkezdődtek. Az elmúlt évek szárnyaló tőzsdei mutatói ellenére a tisztaenergia-iparág részvényei értékük felét elvesztették. Ezen papírok az amerikai választások után azonnal tovább zuhantak, arra a várakozásra alapozva, hogy az USA-ban elzárják a támogatási csapokat.

A "nettó nulla" zöld program, amely nagymértékű támogatásokra és szigorú szabályozásokra épít, az évszázad folyamán várhatóan évi 27 ezer milliárd dollárt fog felemészteni. Ez a hatalmas költség pedig a legtöbb ország számára igencsak elriasztó lehet, és bizonytalanná teszi a fenntartható fejlődés ezen irányvonalának követését.

Örömmel mondhatom, hogy létezik egy hatékonyabb és kedvezőbb megoldás a klímaváltozás problémájának kezelésére.

A klímaközgazdászok már régen kimutatták, hogy a zöld energia terén történő kutatás-fejlesztésbe való beruházás a leghatékonyabb megközelítés.

A jelenlegi, hatékonytalan zöld kiadások csupán egy kis részét felhasználva akár ötszörösére növelhetnénk a globális zöld innovációt. Ez lehetővé tenné számunkra, hogy olyan új technológiák, mint a fejlettebb akkumulátorok és a negyedik generációs nukleáris energia költségeit csökkentsük.

A zöld energia költségeit olyan szintre kell csökkenteni, hogy azok versenyképesek legyenek a fosszilis energiaforrások árával. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy széles körben ösztönözzük az embereket az átállásra.

Ez a megoldás még az éghajlatváltozással kapcsolatban kételkedő politikai döntéshozók figyelmét is felkeltheti, hiszen felfedezik az olcsóbb energiaforrásokban rejlő óriási potenciált.

Egy adag realizmus is véget vethetne annak, hogy az elit fő figyelmét a klímaváltozás köti le. A gazdag világnak számos kihívással kell szembenéznie: a gyors elöregedéssel, a sürgető nyugdíjreformmal, a növekvő egészségügyi kiadásokkal, az oktatási eredmények visszaesésével és az egyre több katonai fenyegetéssel. A jelenlegi klímapolitikára elpazarolt ezer milliárdokat sokkal jobban is el lehetne költeni.

A világ szegényebb részeinek mindennapi kihívásai, mint a szegénység, az éhezés, a könnyen gyógyítható fertőző betegségek és a korrupció, sürgető figyelmet követelnek. Ezekre a problémákra rendkívül költséghatékony és egyszerű megoldások állnak rendelkezésünkre. Az ilyen jellegű beruházások sokkal hatékonyabban hozzájárulhatnának a Globális Dél fejlődéséhez, mint a legtöbbször pazarlóan elköltött klímavédelmi források.

A klímavédelem mellett kampányolók a következő négy évet arra fecsérelhetik el, hogy tovább erősítik az elmúlt három évtizedben kudarcot vallott politikát, és tiltakoznak a Trump-kormányzat ellen annak politikai váltása miatt. Vagy kihasználhatják a lehetőséget arra, hogy egy okosabb és sokkal olcsóbb zöld innovációs politikára összpontosítanak - és foglalkoznak a világ előtt álló összes többi sürgető problémával.

Bjorn Lomborg

A Copenhagen Consensus Center vezetője, aki számos közgazdász, köztük hét Nobel-díjas szakember társaságában dolgozik, a világ legnagyobb kihívásaira keres megoldásokat. Ezek a kihívások magukban foglalják a betegségek és az éhezés felszámolását, az oktatás fejlesztését, valamint a klímaváltozással kapcsolatos problémák kezelését. A céljaik között szerepel az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítása is. Emellett vendégkutató a Stanford Egyetem Hoover Intézetében, ahol elemzései és publicisztikái főként a klímaváltozás elleni harcra és a globális fenntartható fejlődési célok elérésére összpontosítanak.