Váci 950! – Fedezd fel a Váci vásárok varázsát a Váci Napló Online oldalán!
Október 16-a Gál napja, amelyhez Vácott egy igazán különleges esemény fűződik: a Gál napi vásár, más néven a káposztavásár. Ezen a napon a város szívében pezsgő élet várta az érdeklődőket, ahol a helyi termelők és kézművesek kínálatából válogathattak a látogatók. A káposzta sokféle formájában, frissen, savanyítva és különféle étkezési lehetőségekkel vonzotta a vásárlókat, miközben a vásár hangulata felejthetetlen élményeket nyújtott.
Bél Mátyás 1737-ben megjelent művében már említette a váci országos vásárokat, amelyből évente négyet tartottak. Tavasszal virágvasárnapkor volt az első, az úgynevezett "magvásár", ahol a vetőmagot szerezték be. Nyáron, a Sarlós Boldogasszony napja körül tartott vásárt "hagymavásárnak" is hívták. Az őszi, Gál napi vásár volt a "káposztavásár", míg a téli, a Tamás napi, a "karácsonyi vásár" - olvashatjuk a Tragor Ignác Múzeum munkatársának visszaemlékezésében.
Az olykor egy hétig is eltartó vásárok helye a vásártér, a "Vörös ház" mögött, az egykori kaszárnyáig tartó terület volt. A hely - néhány fából készült, állandóan ott lévő bódét leszámítva - üres volt, és a vásárok közti időszakban a huszárok használták lovaglóhelyként.
A káposztavásár jelentős szerepet játszott a helyi közösség életében. A házilag készített savanyú káposzta nem csupán a téli vitaminellátottságot biztosította, hanem a hagyományos téli ételek alapvető összetevője is volt. A vásártér a káposztavásár idején nyüzsgő élettel telt meg, de a valódi káposztaélmény a Dunaparton bontakozott ki, ahol a káposztás hajók közvetlenül a vásárlókhoz szállították a friss terméket. A 19. század végén a Komárom megyéből érkező hajók hozták a legjobb káposztát, miközben a Vácott megmaradt áruk a párkányi (Sturovó) vásár felé vették az irányt, így a hagyományok és a kereskedelem szorosan összefonódtak ebben az időszakban.
A vásárban nem csupán káposzta várta az érdeklődőket; gazdag választékban kínáltak gabonát, állatokat, mezőgazdasági eszközöket és ruházatot – mindent, amire csak szükség lehetett a mindennapi élethez. A forgatag színesebbé tételére mutatványosok és vándorfényképészek lepték el a teret, akik szórakozást és izgalmat hoztak a sokaság számára.
A helyi újságok mindig tudósítottak a vásárokról. 1906-ban így írt a Váci Hírlap:
A termés kifejezetten kedvezően alakult, így minden váci kereskedő és iparos izgatottan várta az őszi vásárt. Az idei vásárok közül a vasárnapi esemény volt a legnagyobb, amelyre rengeteg ember érkezett. Külföldi vásárlók is szép számmal megfordultak a váci állatvásáron, ahol a lovak iránti kereslet kiemelkedően magas volt – sokukat a bécsi vágóhídra szállították, és jó áron keltek el. Ugyanakkor ismét világossá vált, hogy a marhavásártér túl kicsi, így sürgetővé vált a vásártér bővítésének kérdése. Az iparosok azonban úgy tűnik, nem érezték a vásárhoz fűzött reményeik beteljesülését, mert noha rengeteg látogató volt, vásárlásra alig került sor. Ezzel szemben a vásáros komédiák nagy népszerűségnek örvendtek: évek óta nem láttunk ennyi színes programot egy vásáron sem, ami miatt ezt az eseményt "káposztavásárnak" is hívták, hiszen bőségesen kínáltak hagymát és káposztát is. A Duna partján sorakozó hajók foglalták el a teret, az árak pedig kedvezőek voltak. A város számára a vám- és révpénzekből származó bevétel is jónak bizonyult. A régi Vác propelleres kompja, a Fürge, reggel kora óta folyamatosan szállította az utasokat a szigeti és váci oldal között. Az előző évi őszi vásár is sikeres volt, a vámon 3333 K 50 fillért, a réven pedig 880 koronát gyűjtöttek be. Idén viszont a bevétel 500 koronával felülmúlta az előző évet, hiszen Miklósovich Sándor vámfelügyelő kimutatása szerint a vámokból 3815 K 68 fillér, a réven pedig 900 korona folyt be.
