Végel László: Az egyetemista mozgalmak kritikája mélyen elgondolkodtat engem.

Végel László, Kossuth-díjas író, 2025. január 28-án a Facebookon megosztott naplóbejegyzésében gondolatait osztotta meg a világról és az írás művészetéről, melyben mélyen reflektál az aktuális eseményekre és saját tapasztalataira. Szavain keresztül egyedi perspektívából világít rá a társadalmi kihívásokra, miközben az irodalom erejét és hatását hangsúlyozza. Bejegyzésében az élet apró csodáira is felhívja a figyelmet, emlékeztetve olvasóit arra, hogy a mindennapokban is fellelhetjük a szép és az értékes pillanatokat. A művészet és a valóság határvonalain navigálva László írása inspiráló és gondolatébresztő, egyben üzenet is a jövő generációi számára.

"Tegnap este Vučić békülékeny hangnemben beszélt, éjfél után azonban hívei kegyetlenül megcáfolták. Az éjszaka újra verték a lakásom közelében levő Szerb Haladó Párt irodája közelében levő szemetesládára a február elsejei egyetemista blokádot bejelentő kis matricákat ragasztó egyetemistákat. Erre hajnali kettőkör a pártirodából tagbaszakadt férfiak rohantak ki, és ütlegelni kezdték az egyetemistákat. Vagy fél óra múlva egy másik közeli utcában három arcmaszkos férfi kilépve baseball ütővel ütlegelte az ugyancsak a matricákat ragasztó egyetemistákat. Az egyik egyetemista lány súlyos sérüléseket szenvedett, az állkapcsát verték szét, a mentők a sürgősségi osztályra szállították, ahol azonnali két műtétre került sor. Döbbenetes! Este a kormánypolitikusok párbeszédet javasolnak, hajnalban a párthíveik baseball ütővel ütlegelnek. Aztán következett a másik meglepetés. Délelőtt a kormánypárti bulvársajtó bejelentette, hogy az objektív felelősséget vállalva Milos Vučević kormányfő bejelentette lemondását A tegnap esti közös köztársasági elnökkel és a parlement elnökével való közös fellépés után nem értem miről van szó. Vajon ennyire megrendítette az Ana nevű lány megverése? Voltak súlyosabb, életveszélyes gázolások is. Mi történt? Senki sem tudja. Említésre méltó, hogy az interneten egyre többen osztották meg azt a fotót, amelyen a kormányfő és az egyik éjféli verőlegény egymást átölelve pózolt. Az éjszakai egyetemista-verés híre gyorsan szárnyra kelt a városban és az országban. Az egyetemisták délután négykor tüntetést hirdettek meg a Szerb Haladó Párt újvidéki irodája előtt. Éppen a szomszédságunkban.

Több tízezres tömeg gyűlt össze a Felszabadulás sugárúton, a polgárok hatalmas üdvrivalgással üdvözölték az úttesten érkező egyetemista menetoszlopot, mögöttük érkeztek az őket a gázoló autóktól védő motorosok és traktorokkal a gazdák. A gázoló autósok különösen tartanak a motorosoktól, akik menekülés közben könnyen elcsípik őket. Ezúttal azonban nem volt szükség rájuk, mert a rendőrség lezárta a sugárutat, amit az egyetemisták meg is köszöntek. Azt is észrevettem, hogy a résztvevők száma tüntetésről tüntetésre növekszik. Az úttest szélén Anikóval magyarul beszélgettünk, ebben a tömegben az nem jelent problémát, mire az egyik fiú ránk köszönt, ő is magyar mondta, és elárulta, hogy a felesége az egyetemisták között menetel. Elmondta, hogy a fiatalok leginkább éjszaka szoronganak, mert akkor jelennek meg a verőlegények. A népes gyülekezet barátságos volt, ha valaki a tömegben véletlenül meglökött, azonnal bocsánatot kért. Mintha az akarták volna bizonyítani a hatalomnak, hogy létezik egy másik Szerbia, egy másik Újvidék.

A tüntetésen több magyar szót is hallottam, melyek hallatán eszembe juttatták a kisebbségi politikusok elitélő nyilatkozatai az egyetemista mozgalomról. Nem ritka eset, hogy egy-egy kisebbségi párt a némely engedmények kicsikarása érdekében koalícióra lép az éppen uralkodó többségi párttal. A VMSZ egyékként is a kilencvenes években technikai koalíciót kötött a Szerbia Szocialista Párttal, majd 2000 után taktikai koalícióra lépett a Demokrata Párttal, s végül a tizes években a Szerb Haladó Párt karjaiban kötött ki. Ez a koalíció már nem technikai, se taktikai jellegű, hanem ideológiai is, ami azt jelenti, hogy az engedmények kicsikarása érdekében ideológiai, tehát "szerelmi" viszony is létezik, hiszen nem csupán a kisebbségi érdekekről van szó, hanem általános politikai nézetazonosságról, amelyben, a politológusok szerint, az érdekek mellett - főleg az utóbbi időkben - az érzelmek is nagy szerepet játszanak. Nem szólok bele a pártügyekbe, mivel nyilván a VMSZ tagságának akarata érvényesült. Ha nem ez lenne, akkor leváltaná a jelenlegi vezetőséget, de erről szó sincs. Az egyetemista mozgalmak elítélése azonban erős kétségeket ébreszt bennem. Megértő vagyok: ha a VMSZ tagsága elítéli az egyetemista mozgalmakat, akkor a pártvezető is elítélheti. Nem osztom a véleményét, rendben van, joga van erre, de sajnálom, hogy elveszik egy kiváló alkalom, a mindennapi barátság bizonyítására, ami nem azonos a két nomenklatúra közti barátsággal. Nomenklatúra barátsága kimerül a fotelek békés elosztásában és a látszatok megőrzése, avagy Guy Deboard szavaival, a spektakuláris társadalmi rendszer megőrzésében. Nem bánom, ölelgessék egymást, esküdjenek naponta egymásnak hűséget, ez is jobb, mintha egymás torkának esnének, de a hétköznapi élet valóságát fontosabbnak tartom. Ergo: a pártvezető nyilatkozata arra utal, hogy a VMSZ tagjai elítélik az egyetemistákat, ez igazolja a párt vezetőjét, viszont ebben az esetben a vezető kötelessége, hogy szigorú választóvonalat húzzon: tájékoztassa a közvéleményt arról, hogy nem az egész kisebbségi közösség, hanem csak a pártja nevében nyilatkozik, mivelhogy a jelenlegi szerbiai közéletben nem pártharcokról van szó, hanem a baljósan megosztott szerbiai társadalom belső konfliktusáról, főleg a fiatal nemzedék azon részéről, amely a jövőben, ha a politikában esetleg nem, ám a hétköznapi, a kulturális a gazdasági életben fontos szerepet játszik majd. A jelenleg tüntető egyetemisták holnap fontos szakmai pozíciókat töltenek be, a mérnökök, az orvosok, a közgazdászok, a tudósok, az ügyvédek, a bírók, az informatikusok, a tanárok, az agronómusok képezik azt a szakmai elitet, amelynek nagy hatása lesz a kisebbségi polgárok élethelyzetére. Ha jelenlegi helyzetben kompromisszum születik, akkor ötödik kerék leszünk, elveszítjük erkölcsi hitelünket. A döntőbírói szerep akkor is devalvál bennünket, ha Szerb Haladó Párt győztesként kerül ki a konfliktusból, hiszen a napnál is világosabb, hogy nélkülünk is megnyerte volna. Nem vagyok jövendőmondó, de abban biztos vagyok, hogy káros azt benyomást kelteni, hogy az egész magyar közösség a szerbiai társadalom egyik részét támogatja, a másokat elítéli. Személyesen mindenki úgy dönt, ahogyan a lelkiismerete parancsolja, de egy pártvezetőnek sincs felhatalmazása arra, hogy az egész kisebbségi közösséget a szerbiai társadalom jelentős részével konfrontálja, annál is inkább, mert feltételezem, hogy a kisebbségi közösség is megosztott."