**Véndiákos: Kérdezz-felelek** **Kérdező:** Fehér Imola **Válaszadó:** Muhi Sándor Imola és Sándor egy különleges beszélgetésbe merülnek, ahol a régi diákévekről és az azóta eltelt időkről osztják meg gondolataikat. Kérdésekkel és válaszokkal színe

Az értékek mindig egyénenként változnak. Én nyolc évtizedet éltem le, és ezek alatt a sorsfordító pillanataimat ebben a városban tapasztaltam meg. A tapasztalataim gazdag forrásául szolgáltak nemcsak tanárként, íróként és képzőművészként, hanem mint apa és nagyapa is. Bár sok kortársamhoz hasonlóan én is bejártam a világot, az utazásaim során mindig szatmáriként éltem meg az élményeket. Az európai múzeumok és katedrálisok csodáit is a szatmári nézőpontból írtam le. Közhelynek tűnhet, de ez a hely a második otthonom, számomra pedig valóban az.

A tanár úr egy igazi játékokkal teli világ szakértője. Szatmáron sétálva felfedezi a hétköznapi dolgokban rejlő csodákat. Ezek a séták nem csupán passzív időtöltés, hanem tudatos és aktív élmények, amelyek táplálják a testet és a lelket egyaránt. De vajon miért hatnak ilyen jótékonyan ránk?

A sétálás számomra nem csupán egy egészséges időtöltés, hanem egy igazi felfedezőút is. Minden lépés egy új lehetőséget rejt, hogy rábukkanjak a hétköznapi csodákra, amelyek más szemszögből nézve teljesen új fényben tűnnek fel. Munka közben rendszerint fényképezőgépem is velem van, hiszen szeretem megörökíteni azokat a pillanatokat, élményeket, amelyeket az ismerőseimmel és barátaimmal megoszthatok. Soha nem tértem haza Szamos-parti vagy városi sétáimról anélkül, hogy ne találtam volna valami igazán különlegeset, érdekeset vagy éppen ritkát. Még a jól ismert épületekben is mindig akadnak új részletek, amelyekre korábban nem figyeltem fel. Ezen séták nem csupán a szabadidőm eltöltésére szolgálnak, hanem ihletet is adnak számomra. Számos könyvem, sőt, néhány kiállításom képanyagának alapját is ezek az utak nyújtották, és éppen itt született meg Szamolcs, a szamosi szörny legendája is. Az utóbbi években már nem vagyok egyedül a felfedezéseim során; két unokám is csatlakozott hozzám. Nemrégiben a kisebbikkel közösen fedeztük fel a régi hídlábakat, felfedezve a múlt titkait, miközben élveztük a közös kalandokat. Minden sétánk egy új történetet mesél el, és alig várom, hogy mi vár még ránk a következő felfedezőúton!

Sokan vágyunk arra, hogy felfedezzük az egészséges és tartós életmód titkait. Ha a tanár úr rendelkezne a lehetőséggel, vajon milyen „receptet” írna nekünk a jólét és a hosszú élet eléréséhez?

Nincsenek titkaim, és sosem éreztem magam olyan okosnak, hogy másokat életvezetési tanácsokkal lássak el. Számomra már az is óriási ajándék, hogy viszonylag egészségesen megéltem nyolcvan évet, ezért mély hálával tartozom az életnek. Talán van néhány apró észrevételem, de ezek inkább a saját tapasztalataimra vonatkoznak. Gyakran végezhettem olyan tevékenységeket, amelyek örömet hoztak számomra, és amelyekkel szívesen foglalkoztam. Már fiatal felnőttként tudtam, hogy a jelentős életművek nem a kultúra perifériáján jönnek létre, ezért nem is tápláltam világrengető ambíciókat. A szerény képességeimmel és lehetőségeimmel inkább arra törekedtem, hogy szolgáljam azt a közösséget, amelynek mindent köszönhetek. Így sikerült megkímélnem magam sok csalódástól, hiú elvárástól és irigységtől.

-- A kiállított fotók emlékeztetnek, mennyi minden várt felújításra városunkban s mennyi szép megvalósítás született. Melyik épület felújításának örülne, ha kiválaszthatná, mi legyen a következő?

-- Minden felújításnak, pozitív változásnak tudok örülni minden alkalommal. Ez a sorozat, amelyet évekkel ezelőtt kezdtem el, és kis szerencsével még éveken át folytatok, ennek a jegyében készült, készül. Szatmáron sok jó dolog történt, és történhet a jövőben. Egyet nem is tudnék kiemelni közülük, de néhányat szívesen megemlítek. Örülnék, ha megújulna a Rákóczi utcai postaépület, az állomás, az Ormós-ház, az Atlaszos-ház, a Muhi palota, a városi kórház, a régi tűzoltó kapitányság, a Forrásközpont épülete, a Fehér-ház, a Korona szálló, a régi telefonpaloták, bérházak, a Gutmann-ház és még hosszan sorolhatnám.

-- Szombaton Városnéző sétára invitálja a tanár úr a véndiákokat. Lesz-e megadott tematika, ami mentén indulunk? Hova vezet a szombati sétánk?

-- Valahányszor órát, előadást tartok, városnéző sétát vezetek, kiállítást nyitok meg, gondolatban felvázolok egy tervet, amelyet a helyszínen mindig a hallgatósághoz próbálok igazítani. Ez városnéző séták esetében általában attól függ, milyen mozgékonyak a résztvevők, honnan jöttek, mi érdekli őket igazán, milyen a közhangulat, mennyire vállalkozó szelleműek. Annál rosszabb forgatókönyvet nem ismerek, mint amikor egy előadó, tanár, helytörténész nem figyel a hallgatóságára, hanem függetleníti magát, és ha kell, ha nem mindenképpen elmondja, még rosszabb esetben felolvassa azt, amit előre kiokoskodott. Ilyen értelemben csak halvány előérzeteim vannak, hogy hová és meddig sétálunk, de szombaton, 18 óra után mindez a résztvevők elvárásainak függvényében konkkrét formát ölt majd.