"Átéltem már a prostitúció világát, megjártam a szentség útját, és éltem a romantika varázsában is – mindenféle nő voltam."
"Több mint százötven életet éltem, és megtapasztaltam a világ minden színét: voltam prostituált, szent, romantikus, és mindenféle nő" - mesélte 2002-ben, amikor átvette a berlini filmfesztivál életműdíját. Kiemelte, hogy a pályafutása során két film különösen közel állt a szívéhez: A párduc és a Volt egyszer egy Vadnyugat, melyek valószínűleg a közönség kedvencei is voltak. Csodálatos élmény számára, hogy mindig van lehetősége újra és újra átváltozni.
Claudia Cardinale, a vonzó és érzéki megjelenésű, rekedtes hangú láncdohányos szexszimbólum, a neorealizmus olasz mestereinek köszönheti komoly színészi karrierjét. Fellini múzsájaként vált ismertté, míg Luchino Viscontival négy emlékezetes filmet készített. Érdekes, hogy éppen négy különböző produkcióban osztotta meg a vásznat a korszak három legfényesebb férfi sztárjával: Marcello Mastroiannival, Jean-Paul Belmondoval és Alain Delonnal.
A 20. századi filmművészet kiemelkedő alakja, egy legendás színésznő, kedden, 87 éves korában távozott az élők sorából, párizsi otthonában. Hazájának kulturális minisztere méltatta őt, kijelentve, hogy Cardinalé minden idők egyik legnagyobb olasz színésznője volt.
Claude Joséphine Rose Cardinale néven, Tunéziában született, szicíliai gyökerekkel rendelkező család legkisebb gyermekeként látta meg a napvilágot. A francia nyelv mellett magabiztosan beszélte az olaszt és a tunéziai arabot is, így három nyelv világában cseperedett fel. Tizennyolc éves korában egy tunéziai olasz filmfesztivál keretein belül megnyerte a szépségversenyt, ami lehetőséget biztosított számára, hogy részt vegyen a velencei filmfesztiválon. Itt figyelt fel rá többek között Franco Cristaldi neves producer, aki nemcsak filmszerepekkel ajándékozta meg, hanem a szívét is elnyerte, és feleségül vette őt.
Cardinale karrierje egyre komolyabb szerepkörökkel gazdagodott, ám ezek sokszor szinkronizálásra szorultak, köszönhetően különleges francia akcentusának és zavarba ejtően mély hangjának. 1960-ban Luchino Visconti felfigyelt rá, és felkérte Ginetta szerepére a „Rocco és fivérei” című filmben. Ezt követően a következő három évben három olyan filmet forgatott, amelyek életművének legmeghatározóbb alkotásai lettek.
1963-ban debütált Luchino Visconti mesterműve, A párduc, amelyben Claudia Cardinale a herceg unokaöccsének menyasszonyát alakította Alain Delon mellett. Ugyanebben az évben láthatták a nézők Federico Fellini ikonikus filmjét, az 8 és ½-t is. Cardinale ebben a filmben Claudia szerepét játszotta, egy olyan éteri lényt, akit Marcello Mastroianni a napszemüvegét egy jellegzetes mozdulattal levéve csodált meg. A színésznő később elárulta, hogy a két film forgatása párhuzamosan zajlott, így hetente többször is át kellett festeni a haját. Az A párduc forgatásán pedig olyan szoros fűzőt viselt, hogy az komoly sebeket ejtett a derekán.
Ha Brigitte Bardot a párizsi szépség megtestesítője volt, Claudia Cardinale pedig az isteni CC néven vált ismertté, akkor nem meglepő, hogy a két ikon mellett ő is az európai film világának egyik legismertebb dívája lett, ami később megnyitotta számára a Hollywood kapuit is. Richard Brooks 1966-os "Szerencsevadászok" című westernjében elrabolt feleségként szerepelt, és ezzel Amerikában hatalmas népszerűségre tett szert. Két évvel később Sergio Leone, a honfitársa, egy másik westernfilm, a "Volt egyszer egy Vadnyugat" fiatal özvegyének megformálására kérte fel. Ahogyan Leone "spagettiwesternje" a műfaj legendás alkotásává vált, úgy Claudia Cardinale is világszerte elismert szexszimbólummá emelkedett.
A színésznő nem találta a helyét Hollywood fényűző világában, hiszen túl európainak érezte magát a tengerentúlon. Így hát úgy döntött, hogy visszatér az európai filmgyártás színpadára. Az 1970-es évek közepén elvált Cristalditól, és a filmrendező Pasquale Squitieri mellett találta meg új otthonát, akivel negyven éven keresztül, egészen a férfi haláláig osztotta meg életét. 1979-ben született meg lányuk, Claudia Squitieri, aki szintén a művészetek iránti szenvedéllyel indult el. A pár több közös filmet készített, köztük a 1984-es Clarettát, amely Mussolini kivégzett szeretőjének történetét dolgozta fel, és komoly politikai visszhangot váltott ki.
A színésznő döntően Franciaországban élt, és baráti kapcsolat fűzte François Mitterrand és Jacques Chirac elnökökhöz is, Nicolas Sarkozy pedig a Francia Becsületrenddel is kitüntette. Az ezredfordulótól elvállalta az UNESCO jószolgálati nagyköveti szerepét, és kiállt a nők jogaiért és a lányok oktatásának fontosságáért, valamint nyíltan támogatta a melegek jogait is.
Magyarországot többször is megtisztelte látogatásával. 2015-ben a miskolci Cinefest keretein belül vehette át a fesztivál életműdíját, majd 2018-ban a Budapesti Klasszikus Film Maraton díszvendégeként volt jelen. Az akkori főpolgármester, Tarlós István emlékei szerint ezen a különleges eseményen a Kéhli vendéglőben Claudiát egy igazán jókedvű táncra is invitálta.
