Zászlók lengetése, jelszavak kiáltása, mikrofonok zúgása – vajon a koncertszínpad mostanra politikai arénává változott?

Nem tegnap kezdődött a politikai véleménynyilvánítás a magyarországi koncerteken, négy és fél évtized alatt az A.E. Bizottság esernyőjétől eljutottunk Lábas Viki szivárványos zászlójáig. A nyolcvanas években még titkos ellenállás jelezte a zenekarok és a közönség állásfoglalását, ma már lehet a kormánypártot kritizálni és olyan politikai jelképeket használni, amelyet a kormány nem néz jó szemmel.

A dalok szövegei mindig is a politikai üzenetek kifejezői voltak, és Magyarországon sem újdonság, hogy a koncerteken a zenekarok különböző jelképeket vagy zászlókat emelnek a színpadra. Ezek a gesztusok gyakran komoly reakciókat váltanak ki, és sok esetben messze túlmutatnak a zenei élményen, társadalmi vagy politikai diskurzusokat generálva.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem sem volt ez alól kivétel, ahol több koncerten is előkerült olyan szimbólum, amely megosztotta a közönséget, akár a Margaret Island, akár a Punnany Massif fellépésére gondolunk. Előbbin szivárványos zászlót lobogtatott az énekesnő, míg utóbbin népszabadságos pólóban jelent meg a banda egyik tagja.

Az 1980-as évek underground szcénája egy olyan alternatív valóságban létezett, amely merőben eltért a mai nyílt politikai diskurzusoktól. A zenekarok számára tilalmas volt a nyílt szimbólumok használata a színpadon, ennek ellenére mesterien kihasználták a lehetőségeket, hogy kifejezzék saját világnézetüket és érzéseiket. Minden egyes dallam és szöveg egyfajta lázadást tükrözött, egy rejtett üzenetet hordozva, amely csak a figyelmes fülnek volt hallható.

Az Albert Einstein Bizottság szentendrei képzőművészekből állt, és kezdetben nevükben az á betű fölött egy vörös csillagot szerepeltették, de kommunista jelkép ide vagy oda, a lemezborítón már nem jelenhetett, ott egy esernyőt helyeztek el, mellyel az 1848. március 15-i forradalom napján zuhogó égi áldásra utaltak.

Az Ultra Rock Hírügynökség alig fél évig működött, de annál nagyobb hatás gyakorolt a magyar underground zenei életben. Müller Péter Sziámi dalszövegei ugyanis tele voltak rejtett politikai utalásokkal: "Valaki helyettem gondolkodik, valaki helyettem távozik" - hangzott a dal, és mégis mindenki értette, mire gondolt a szerző.

A banda utódjaként alakult a Kontroll, mely nyilván nem okozott nagy meglepetést, hiszen ugyanazzal az énekessel vágtak neki a világot jelentő deszkáknak. Politikai töltetű, rendszerellenes számokat készítettek és terjesztettek kazettákon, ugyanis lemezt nem adhattak ki, hiába voltak népszerűek.

Ahogy ma a "macskás fadísz", vagyis a m.csk.s f.d.sz kiabálása zajlik bizonyos koncerteken, úgy az Európa Kiadó sem habozott kimondani a lényeget. Dalainkban Nagy Testvér, nyomasztó idők, félelmetes helyszínek és könnygázba fojtott könnyek képei bontakoztak ki, és az üzenet világosan átjött. Bár nyíltan nem mertek mindenről beszélni, a burkolt utalások a lemezborítókon és a dalszövegekben sokat elárultak. Különösen emlékezetes volt Bernáth Sándor performansza, amikor fekete esőköpenyben és bekötött fejjel lépett a színpadra. A pártállami rendszer természetesen nem nézte jó szemmel a kritikát, ezért a rádiók és televíziók elkerülték műveik bemutatását, koncertjeiket pedig folyamatosan megfigyelték. Gyakran kellett újraírásokkal vagy a lemezborítók átformálásával alkalmazkodniuk a hatalom elvárásaihoz.

A rendszerváltás utáni időszakban, 1992-ben, az LGT zenekar adott egy jelentős koncertet, amely politikai szempontból mérföldkőnek számított. Az együttes 1986 óta szüneteltette működését, így ez a fellépés nem csupán zenei esemény volt, hanem a kommunizmus bukása utáni új kezdet ünneplése is, amit sok résztvevő különleges jelentőséggel élt meg.

Ugyanebben az évben az Illés együttes is újra összeállt, bár még 1981-ben felléptek a Nemzeti Sportcsarnokban, de a rajongóknak csalódniuk kellett, ugyanis a politika közbeszólt, és a Bródy-Szörényi szerzőpáros nem együtt szerepelt az első szabad választások évében.

Az Edda Művek és a Kispál és a Borz rövid időre a politikai diskurzus középpontjába kerültek, különösen az Edda Művek, amely a nemzeti ünnepen egy olyan dalt adott elő, mely erőteljes politikai üzenetet hordozott: a Szélvihar című számot. A rendszerváltás után figyelemre méltó változások zajlottak a magyar zenei színtéren. Megjelentek új, piaci alapú és független kiadók, akikre már nem vonatkoztak a korábbi három T (televízió, rádió, nyomtatott sajtó) korlátai. Ezzel párhuzamosan a kereskedelmi rádiók és diszkók szaporodtak, valamint zenei magazinok is láttak napvilágot. Mindezek a fejlemények lehetővé tették a zenekarok számára, hogy bátran kifejezzék politikai nézeteiket a színpadon, új dimenziót adva a hazai zenei kultúrának.

A 2000-es években egyes zenekarok már egyértelműen elköteleződtek bizonyos pártok mellett, például a Kormorán zenekar ingyenes koncertet adott Aradszki András, Fidesz-KDNP országgyűlési képviselő-jelölt kampánynyitó rendezvényén, de már 2002 óta aktívan kampányolnak a kormánypártnak.

A 2025-ös év számos figyelemre méltó eseményt tartogatott, amelyek során különböző zenekarok és előadók politikai állásfoglalásaik révén váltak ismertté vagy éppen ellenkezőleg, vitatottá. Májusban a Szegedi Borfesztiválon Molnár Ferenc Caramel az összetartozás üzenetét hirdette, amelyhez a Halott Pénz és a Quimby is csatlakozott. Ezek az előadók arra ösztönözték a közönséget, hogy ne engedjék, hogy politikai nézeteltérések szétszakítsák a családi kötelékeket és barátságokat.

A június végén megrendezett Pride esemény körül komoly felháborodás bontakozott ki, miután egy drag queen a Quimby „Most múlik pontosan” című dal Csík zenekar által feldolgozott verziójára adott elő. A felvétel annyira felkeltette a figyelmet, hogy Orbán Viktor is megosztotta azt, ami után Majorosi Mariann, a Csík zenekar énekesnője nyilvánosan kifejezte nemtetszését.

Tusványos idén sem úszta meg incidensek nélkül, és a zenei programok során két banda is felforgatta a hangulatot. A Punnany Massif egy KDNP- és Párbeszéd-logóval díszített háttér előtt lépett színpadra, emellett a tagok a 2016-ban megszüntetett Népszabadság emblémájával ellátott pólóban tűntek fel. A Margaret Island sem maradt adós a provokációval: az énekesnő, Lábas Viki, egy szivárványos zászlót lengetett a közönség előtt daluk előadása közben, ami nemcsak a zene, hanem a társadalmi üzenet szempontjából is nagy visszhangot keltett.

Ezzel ellentétben Pataky Attila, az Edda zenekar énekese, születésnapi koncertjén egy nemzeti színű szalaggal ékesített mikrofont választott. Rendszeresen aktívan részt vesz a Békemeneteken, és ő az egyik alapító tagja a Civil Összefogás Fórumnak is.

A normalitást, az erkölcsi mércéket akarják megszüntetni. A mi részünkről ez már szolgálat, amikor felvállalod a magyarságodat és azt, hogy honnan jöttél, miért vagy itt, és merre tartasz

- mondta az énekes. Ezzel szemben Zorán következetesen kerüli a politizálást a színpadon: "Mindig is úgy éreztem, hogy amit az élet fontos dolgairól gondolok, az Presser Gábor és Sztevanovity Dusán zenéiben és szövegeiben teljes mértékben benne van."

Végül pedig a Kneecap-ügyről röviden: az északír raptriót múlt csütörtökön három évre kitiltották Magyarország területéről. Az indoklás szerint nemzetbiztonsági okok miatt nem léphetnek fel a Sziget Fesztiválon. A zenekar "példátlan lépésnek" nevezték a kormány döntését, amelyet "szükségtelennek és sajnálatosnak" tartanak. Hangsúlyozták, hogy a zenekar biztosította őket arról, hogy műsoruk "sem a Sziget alapelvével, sem pedig a magyar törvénnyel nem kerül ellentmondásba".

Az együttes ellen korábban eljárás indult a Glastonbury Fesztiválon történtek miatt, illetve többször vádolták őket antiszemitizmussal. Petíciót is kezdeményeztek ellenük, amit például Demjén Ferenc is aláírt, de a magyar kormány döntése kellett, hogy a Kneecap ne léphessen fel a fesztiválon.

A rendszerváltás óta eltelt negyed évszázad során nem csupán a helyszínen figyelhettük meg a politikai szimbólumok megjelenését, hanem a közösségi média is jelentős szerepet játszott ennek erősítésében. A nyolcvanas években még a titkos üzenetek és a kódolt kommunikáció volt a jellemző, de az átmenet után fokozatosan egyre nyíltabbá váltak a politikai vélemények kifejezései.

A zenészek egy része tudatosan vállalta véleményét, míg mások igyekeznek távol maradni a politikai kijelentésektől. Az azonban biztos, hogy ezek a gesztusok mindig nagy figyelmet kapnak, és gyakran túlmutatnak a zenei élményen, társadalmi vitákat generálva.

A koncertszínpadok nem csupán a zene ünneplésének helyszínei, hanem a politikai önkifejezés színterei is, ahol a művészek különféle jelképekkel és szimbólumokkal tükrözik világnézetüket és értékrendjüket. Az elmúlt három évtizedben, a rendszerváltás óta, ez a tendencia jelentős mértékben felerősödött, és mára elengedhetetlen részévé vált a magyar könnyűzene kultúrájának.