Riasztó felfedezésre bukkantak a magyar vizek állapotával kapcsolatban: vajon mi zajlik a felszín alatt? - Agro Napló

Világszerte komoly problémát jelentenek az elhagyott, elveszített vagy eldobott halász- és horgászeszközök, ugyanis ezek jelentős szennyezői a vizes ökoszisztémáknak: egyes becslések szerint egy évben akár az összes használatban lévő eszköz 2 százaléka is eltűnhet világszerte. A HUN-REN ÖK Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának számításai szerint a magyar horgászok évente mintegy 1800-2900 tonna felszerelést veszítenek el, ami az elmúlt csaknem 20 év tekintetében több mint 40 ezer tonnát jelent - írta meg a Pecaverzum.

Az elhagyott, elveszett vagy kidobott halász- és horgászeszközök (angol rövidítéssel ALDFG, azaz "abandoned, lost or discarded fishing gear") egyes becslések szerint évente akár az összes aktív eszköz 2%-át is elérhetik. Noha az elmúlt évtizedekben több kutatás foglalkozott az elveszett felszerelések mennyiségével és típusával, valamint azok élővilágra gyakorolt hatásaival, a megbízható adatok az édesvízi ökoszisztémák kapcsán, különösen a horgászeszközök eltűnéséről, még mindig meglehetősen hiányosak. E témában nemrégiben a HUN-REN ÖK Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának irányításával készült egy tanulmány, amely a brit Ecological Solutions and Evidence nemzetközi folyóiratban jelent meg. A kutatók ebben a horgászok tudományos partnereként nyert adatokat, így a közvetlen tapasztalataik segítségével igyekeztek jobban megérteni a problémát.

Löki Viktor, a kutatás egyik kulcsszereplője, kifejtette, hogy a kutatás alapgondolata egy nemrégiben megjelent cikkhez kapcsolódik. Ebben a cikkben a szabadidős mágneshorgászok által dokumentált fogásokat elemezték a közösségi médiában, és igyekeztek feltérképezni, hogy milyen típusú és mennyi fémtartalmú horgászfelszerelés ragad meg a mágneseknél a horgászati tevékenység során. A projekt keretében több mint 300 különböző helyszínt vizsgáltak, és 31 különféle horgásztárgy több mint 2000 példányát gyűjtötték össze. Ez az eredmény, figyelembe véve a Magyarországon található horgászhelyek számának óriási változatosságát, arra utal, hogy a horgászeszközök valószínűleg komoly szennyezési forrást jelentenek a hazai felszíni vizek számára.

A tanulmány különösen jelentős számunkra, mivel egyrészt sikerült bizonyítanunk, hogy a közösségi média hatékony eszközként szolgálhat elveszített horgászeszközök nyomozásában. Másrészt, ezen kutatás során először vontuk be a vízszennyezéssel kapcsolatos vizsgálatokba a szabadidős mágneshorgászokat, akik mint új szereplők jelentek meg a vizes ökoszisztémák szolgáltatásaival foglalkozó közösségben.

- tette hozzá Löki Viktor, miközben egy új nézőpontot kínált a beszélgetéshez.

Mivel a kutatók előző munkájuk során csupán óvatos becslésekre támaszkodhattak, és tanulmányukban csupán "több százezer" elveszett horgászeszközt említettek, úgy döntöttek, hogy a következő lépésként horgászokat vonnak be egy kutatásba. Reményeik szerint e szakemberek tapasztalatai és észrevételei révén még részletesebb és pontosabb képet nyerhetnek a témáról.

A cél érdekében a kutatók országos szinten terjesztettek egy online kérdőívet a közösségi médián keresztül. A kérdőív első része a résztvevők demográfiai jellemzőinek feltérképezésére összpontosított. Ezt követően összesen húsz kérdésben faggatták a horgászokat arról, hogy milyen típusú és mennyiségű horgászfelszerelést veszítettek el hosszú évek során, valamint milyen körülmények között történt ezeknek az eszközöknek az elvesztése. Emellett arra is rákérdeztek, hogy a horgászok szerint ezek az elveszett felszerelések milyen hatással lehetnek az édesvízi ökoszisztémákra.

A kutatók munkájuk során 416 kitöltésből 332 választ tudtak részletesen értékelni. Az eredményeik azt mutatták, hogy azok a horgászok, akik rendszeresen horgásztak, nagyobb veszteségről számoltak be, mint az idősebb horgászok és azok, akik főként gyorsabban áramló vizeken horgásztak. A válaszadók önbevallása alapján az országban összes regisztrált horgászra optimalizálva a modelleket úgy tűnik, az elmúlt 18 évben 126-196,2 millió horgászfelszerelés halmozódhatott fel Magyarország édesvizeiben.

A kutatók modellje szerint az évente elveszett horgászeszközök tömege így valahol 1800-2900 tonna között lehet, ami a vizsgált (2007-2025 közötti) időszakban akár 40,5 ezer tonnát, vagyis 40,5 millió kilogrammot. jelenthet.

Löki Viktor kutatási eredményei szerint a horgászok körében végzett kérdőívek alapján egy átlagos horgász évente körülbelül 19,7 tárgyat veszít el valamilyen módon. A válaszadók majdnem fele csupán tíz vagy annál kevesebb tárgyat említett, de jelentős számú horgász számolt be arról is, hogy akár 50, sőt 100 fölötti tárgyakat is elveszített az év során. A legtöbben a beszakadást jelölték meg a legfőbb okként, amely az elveszítésekhez vezet, de sokan egyszerűen a parton felejtik el a felszerelésük egyes darabjait, vagy sötétben nem találják meg azokat. Érdekesség, hogy ezekben az esetekben az elveszett tárgyak nem feltétlenül kerülnek a vízbe, hiszen ha más horgászok rábukkannak a parton, akkor vissza is találhatják azokat. A megkérdezett horgászok közel 90%-a tapasztalt hasonló helyzetet, amiről a kutató tájékoztatott.

Ha a jelenlegi tendenciák továbbra is fennmaradnak, a kutatók által készített modell szerint a következő negyed évszázadban akár 301-468,7 millió eszköz is eltűnhet az ország területéről. A kutatás hangsúlyozza a célzott beavatkozások, például a társadalmi tudatosság növelésére irányuló kampányok és a horgászfelszerelések visszagyűjtésére indított programok sürgető szükségességét, hogy hatékonyan csökkenthessük a környezetszennyezés egyre súlyosbodó problémáját.

Löki Viktor hangsúlyozta, hogy bár a bemutatott számok első látásra valóban riasztónak tűnhetnek, fontos figyelembe venni, hogy mivel ez az első olyan becslés az országban, amely a témával foglalkozik, a tanulmány természetesen rendelkezik bizonyos korlátokkal. Először is, a számítások alapját képező adatok önbevalláson és hosszú távú tapasztalatokon nyugszanak, ami miatt a pontosságuk nem biztos, hogy eléri a szigorúbb adatgyűjtési módszerek szintjét. Másodszor, a horgászengedélyek éves statisztikáira támaszkodó előrejelzések megbízhatósága évről évre eltérő lehet. Harmadszor, az online kérdőíves felmérés valószínűleg nem vonzotta az idősebb horgászokat, akik kevesebb időt töltenek digitális platformokon, így az ő tapasztalataik alulreprezentáltak maradhattak. Végül, az elveszett horgászeszközök átlagos tömegének becslése másodlagos forrásokból származott, amelyek nem feltétlenül tükrözik a horgászok által használt eszközök teljes spektrumát.

Tanulmányunk azonban mindezek ellenére is reményeink szerint felhívja a figyelmet erre az alulkutatott problémára, mely minőségromlást okozhat felszíni vizeinkben, és melyet pont ezért a következő években teljesen biztosan nagyobb szorgalommal kell kutatni