Szikora Róbert: Elképzelném, hogy félrehívom Krúbit, és azt mondom neki: "Haver, hát te tényleg nem látod, mennyire tévedsz?"

Egyszer úgy fogalmazott, hogy a Sátán a pénz világában találja meg leginkább a helyét. A legutóbbi beszélgetésünk során is említette a démoni erők működésének rejtelmeit, de sajnos nem maradt időnk, hogy alaposabban átbeszéljük ezt a témát. Milyen gondolatokkal gazdagítaná ezt a nézőpontot?

Szent Ferenc megfogalmazása szerint a pénz a Sátán trágyája. Személyes meglátásom, hogy a Sátán valós létező szellemi entitás, aki itt van közöttünk, és birtokolja ezt a Földet. Nem tudom pontosan, miért van így, de úgy tűnik, egy ideig szabad keze van, hogy irányítson, de a végső döntés a mi kezünkben van. Folyamatosan jelen van a világban, csábítva minket az elbukásra, hiszen már az első emberpárt is ő vezette tévútra. Különböző fortélyokkal próbálkozik, ezért fontos, hogy éberek legyünk. Nem szabad nyíltan szembeszállni vele, mert aki retteg tőle, azt könnyen megkörnyékezi. Ha keresztet vetsz, és dicsőíted az Urat, abban a pillanatban úgy tűnik, elhúzza a mézesmadzagot. Folyamatosan, Isten dicséretével kell telítenünk a napjainkat, így biztosíthatjuk, hogy elkerül minket.

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás: Valóban, egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a slágerek és dalok Isten ajándékai. De vajon hogyan valósul ez meg a mindennapokban? Milyen formában érkeznek ezek a zenei inspirációk, és hogyan találják meg az utat a művészek szívéhez?

Egy-kettőt, sugalmazva. Ahogy a Bibliát is ember írta, de a sugalmazó Szentlélek mindig jelen volt.

Sajnálom, de nem tudom elárulni, hogy pontosan mely dalokról van szó. Viszont szívesen segítek bármilyen más kérdésben vagy információval kapcsolatban! Milyen dalokra gondolsz, vagy miben segíthetek még?

Például a Szeretlek is, meg nem is című dalt, és több populárist adott. Az egyik musicalemben az Ég tartja a földet című dalt, illetve a most megjelenő duettlemezen több segítséget is kaptam az Úrtól, például a Charlie-val való közös dalunk esetében: a Merre visz az út, a füstös kisvasút címűt. És a Gubik Petrával készült dalt. De legalább ilyen fantasztikus, amit Rúzsa Magdival énekeltem. Tudja, a Szentlélek nagyon a közelemben volt. Ez azt is jelenti, hogy örömet érzel, máshogy látod magad, egy picit az Úr szemével, és akkor látod, hogy nagyon bűnös vagy, nagyon gáz, amit teszel. De hát a legnagyobb szentjeink is a legnagyobb bűnösöknek kiáltották ki magukat. És ez nem egy jámbor önvallomás, mert az Úr szemével tényleg másképp látod önmagad.

A duettlemez felépítése izgalmas és sokszínű, hiszen minden dal egy külön világot teremt. Az albumon található számok mind különböző érzelmeket és történeteket mesélnek el, amelyek egyaránt tükrözik a művészi látásmódomat és az együttműködő partnereim kreatív energiáit. A zenei inspirációk széles spektrumot ölelnek fel, kezdve a klasszikus zenei elemekkel, amelyek egyfajta mélységet adnak a kompozícióknak, egészen a modern elektronikus hangzásokig, amelyek frissességet és dinamizmust kölcsönöznek a daloknak. Érdekes módon sokat merítettem a különböző kultúrák zenéiből is, így a dalokban felfedezhetők világzenei hatások is. A közreműködő művészek kiválasztása is fontos részét képezte a folyamatnak. Olyan tehetséges zenészeket hívtam meg, akik nemcsak technikai tudásukkal, hanem egyedi stílusukkal is gazdagították az albumot. Az együttműködés során nemcsak a zenei, hanem a személyes kapcsolatok is erősödtek, ami még inkább színesebbé tette a végeredményt. Összességében ez a lemez nem csupán zenei alkotás, hanem egy közös utazás is, amely során felfedeztük a zene határait és lehetőségeit.

Ezt nehéz röviden megfogalmazni. Nem szeretek évekre előre gondolni. Nem tudom, hogy miért gondoltam rá, hogy legyen egy duettlemez.

Keresed a társaságot?

Az R-GO számomra egy igazán különleges társaság, tele tehetséges emberekkel és zenészekkel. Mostanában elkezdtem néhány dalt írni, elképzelve, milyen lenne együtt zenélni Dobrády Ákossal, aki nyíltan vállalja, hogy nagy R-GO-rajongó. Soha nem titkolta el, hogy mit jelent számára a zene, még akkor sem, amikor már elérte a saját sikereit. Az egész folyamat sokkal összetettebb, mint csupán annyit mondani, hogy készítünk egy duettlemezt, ahol tizenegy népszerű énekessel közösen éneklünk. A dalokat igazán személyre kell szabni, figyelembe véve, hogy hogyan szeret énekelni az adott művész. Amikor valakit vendégként meghívok, az már önmagában is egy külön jogot ad neki: az ő hangzásához kell illesztenünk a munkánkat. Ez különösen kihívás, ha női énekesekről van szó. Ilyenkor muszáj alávetnem magam a duett dinamikájának. Olyan szövegeket kell írnom, amelyek hitelesek mindkettőnk számára, ami nem mindig egyszerű. Emlékszem, amikor a VALMAR-ral dolgoztunk az "Úristen" című dalon; ők fiatal, csajozós srácok, de közben ott voltam én is a történetben, és meg kellett találni a helyemet. Ez egy izgalmas kihívás, amely folyamatosan új megoldásokra ösztönöz!

Nem mintha nem lennének még, de hát valahol kellett egy vonalat húzni. De például evidencia volt, hogy Fenyő Miklóst meghívjam, vagy Geszti Pétert, akinek azt mondtam, hogy írja ő a dalszöveget. A Demjén Ferenccel közösen énekelt Jöjj vissza vándor még kivétel, a többit én írtam. Olyan személyekkel találkoztam, akik nemcsak mint művészek, hanem mint emberek is megnyíltak előttem. Annak ellenére, hogy művészként hívtam meg őket, és bár eddig nem az érdekelt, hogy emberként milyenek, azt gondoltam, ez nem rám tartozik. Csodálatos dolgok történtek.

Mennyire okozott nehézséget az alkotási folyamatban, hogy egy kicsit háttérbe kellett szorítania a személyiségét, visszább kellett vonulnia és teret adnia?

Nem okozott nehézséget, nekem ez könnyen megy, hiszen dobos voltam. Az alázat nagyon fontos, azt jelenti, hogy tudod, hol a helyed az adott pillanatban a világban. Nem pörgetsz bele egy gitárszolóba, a dobos tudja, mikor jön el az ő ideje. Nem alázatosságról, hanem alázatról beszélek, az egészen más. Nagyon jól sikerült ez a duettlemez, lehet, furcsán hangzik tőlem, de büszke vagyok rá, hogy létre tudtam hozni. Két ember nem vállalta a felkérésem, de egyikük már abbahagyta. Mondtam neki, hogy gyere vissza egy öt percre, a másik kolléga pedig éppen abba akarja hagyni, talán abba is hagyta, de megpróbáltam visszarángatni a szikláról, mert egy művész nem hagyhatja abba.

Többször is hangsúlyozta, hogy nem érzi magát komfortosan a színpadon, mégis végül mindig visszatér a zenéléshez és a koncertezéshez. Különösen érdekes, hogy mindezt úgy teszi, hogy közben retteg a reflektorfénytől.

A visszavonulás egy sokrétű folyamat, amelynek számos lépcsőfoka van. Az a kérdés, mivel is állsz le végleg? A színpad fényeivel, a dallamok szőtte világával, a zenekari hangzásokkal, vagy éppen a hangszered érintésével? Bármelyik döntés is áll előttem, az mindig fájdalmas, hiszen ez nem csupán egy egyszerű hobbi vagy munka számomra; ez a hivatásom, a lényem szerves része. Ki volt az, aki ennek az útnak a mélyére hívott? Nem a szüleim vagy a szomszédasszony terelt ide, hanem az, aki az életet adta, az, aki a zenét is a világra hozta.

Sok kollégája hajlamos elzárkózni a frissen érkező, feltörekvő zenészekkel szemben. Ön viszont inkább a nyitottságot képviseli. Különösen érdeklődő a fiatal tehetségek iránt.

Igen. Vizsgálat nélkül nem söprünk le semmit. Valamikor '93-ban fölfedeztem egy srácot, aki később Krisz Rudi lett. A mamája azt mondta, hallgassa meg a 13 éves Rudikát, és elmentem Taksonyba meghallgatni, és ott rájöttem, hogy milyen jó segíteni, jót mondani, átadni valamit a meglévő tapasztalatból. Amikor megörököltem Fenyőtől Szandit és már csak én írtam neki nagylemezt, tudtam, hogy milyen jó, mikor tiszta tekintettel rád néz valaki, és meg akarja érteni, amit mondasz és úgy akarja elénekelni a dalt, ahogy te kéred tőle. Az X-Faktor mentoraként jöttem rá, hogy azért mindez nem teljesen így van, mert ott egy másik személyiség, valaki. Nem tudunk belépni teljesen az ő territóriumán belülre, mert akkor bezáródik.

Az első X-Faktorban a By the Way-el döntős voltam, a négy fiú közül egyik nagyobb zseni volt, mint a másik. Csodák történtek abban a bandában, de ott még nem tudtam, hogyan kell győzni. Az X-Faktorban a mentor is nyer, de aztán második évben, '14-ben Tóth Andival már sikerült győznünk, nem mintha az én érdemem lett volna, mert Andi egy szupertehetség. De senki sem harcolt a háttérben érte annyit, mint én.

Úgy tűnik, hogy Ön nem zárkózik el a mai népszerű slágerek világától. Sokak, akik az Ön generációjához tartoznak, távolságot tartanak a modern zenei és szövegi irányzatoktól, és gyakran hangoztatják, hogy ez már nem is számít zenének.

Azért van ez, mert sokan elfelejtik, hogy a slágerek megalkotása nem csupán technikai tudás kérdése. A könnyűzene világában a slágerzenészeket gyakran lenézik, különösen a komolyabb zenei irányzatok képviselői. A blues és jazz művészek gyakran mondják, hogy milyen egyszerű slágert írni. Nos, próbálják meg! Sok pénzt lehetne keresni vele, de aztán gyakran panaszolják, hogy egész nap gitároznak, mint Al Di Meola vagy Eric Clapton, és mégis anyagi gondokkal küzdenek. Azt mondják, hogy írjanak slágert, például az „Úristen” vagy a „Ballag a katona” szintű dalokat, de sajnos nem tudják megtenni. A sláger megírásához egy másfajta kreativitás, érzék és tehetség szükséges. Én magam nem büszkélkedem azzal, hogy írtam már tizenöt olyan dalt, ami a slágerlisták élén végzett, inkább úgy érzem, hogy ezek a dalok egyfajta ajándékot jelentenek számomra. Társakat találok, ihletet nyerek, és valahogy mindez együtt alakul. De akkor mi a titkom? Hogyan tudok jó szövegeket írni, zongorázni és gitározni, ha senki sem tanított meg rá? Talán a válasz a szenvedélyben és a zenéhez való kapcsolatom mélységében rejlik, amely nem csupán a tanulásról, hanem az érzésekről és az élményekről szól.

Ön is választhatott volna más utat, ha jól tudom, akkor az R-GO megalakulása előtti időszakban erősen gondolkodott azon, hogy punk irányába forduljon. Ha így döntött volna, akkor lehet, hogy a slágerek sem születtek volna meg. Mi történt?

Kiléptem a Hungáriából, ami olyan sztárkultusz övezett, hogy azt szavakkal nehéz lenne visszaadni. Amikor a közönség úgy viselkedik veled, hogy szinte elfelejted, hol is állsz, az egy egészen különleges érzés... De talán jobb, ha nem is mélyedek el ebben. Soha nem tapasztaltam még, hogy apró pénzeket keressünk, hiszen a szocializmus idején a gázsi fix volt, nem lehetett többet kérni. Most viszont a piac határozza meg az értéket. A rendszerváltás körüli időszakban azonban már elkezdtük megérezni a pénz ízét, külföldi utazásokra is lehetőségünk nyílt. Az utcán már ismertek, mindaz, amit gyerekként álmodoztam, valósággá vált, de valami miatt, egy kis morális ellentét miatt, végül otthagytam őket. Kilenc évig voltam Fenyő Mikivel, olyan kapcsolatban, mint a testvéreké, de valami megtört bennünket. Ekkor mindent elvesztettem, és egy dobosnak, akinek nincsen jövője, nehéz helyzete van. Talán csak Phil Collins az egyetlen példa, aki sikeresen meg tudta ugrani ezt a kihívást...

Úgy éreztem, amíg a Ciao Marina a legelső helyen áll az összes újságban, addig van reményem. Össze kellett hoznom egy zenekart, és a Jóisten is közbenjárta a dolgot. Nagy segítség, ha melletted van egy angyal, akinek ugyan nincsenek szárnyai, de a legjobb pillanatokban ott van. Nekem két ilyen angyalom is akadt: Zsuzsikám és Környei Attila. Vele felvettünk négy-öt punk számot; volt egy stúdióm, ahol részvényes is voltam. Attila azt mondta, hogy ez tényleg szuper, de a közönség nem így ismer meg téged. Megjegyezte: "Te úgy vagy szeretve, amikor énekled a Dianát vagy a Micsoda bulit, és akkor a nap is kisüt a felhők mögül, boldogságot hozva az embereknek. Az vagy te, amikor csajozós, szőke hajjal előadod a Ciao Marinát. Csináljuk ezt együtt!" Ekkor kezdtem el írni néhány dalt, és így született meg a Létezem, valamint a Csikidam is, ami már önálló csodaként jött létre.

Ha most kezdené el a pályafutását, vajon ugyanebbe az irányba, a Csikidam felé fordulna?

Nem tudom, mert az ember a korral együtt más dolgokat kezd megszeretni a művészetben, a tárgyakban. Egy kicsit mindenben más, mégis ugyanaz.

Az idei Strand Fesztiválos koncert valóban lenyűgöző élmény volt! Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy meg kellene kérdeznem öntől, hogyan lehet ennyire energikus és lelkes egy ilyen esemény során. Az a dinamika, ahogy végigpörögte a koncertet, lenyűgöző volt, és felmerült bennem a kérdés: mit tehet az ember azért, hogy ilyen szintű energiával és szenvedéllyel élvezze a fellépéseket, még ennyi koncert után is?

Figyeljen, az igazi probléma az, hogy az elmúlt évtizedben mindig csak ezt a kérdést kaptam, és soha nem azzal foglalkoznak, mennyire szépen énekeltem.

Nem vitatom, remek koncert volt, de mégis meg kell kérdeznem, honnan nyeri az energiát.

Azt szeretném, hogy a számok úgy szólaljanak meg, ahogyan először megfogalmazódtak bennem. Az a vágyam, hogy az előadás során visszaadjam azt az érzést, amit eredetileg átéreztem. Nem csupán a közönségre szeretnék hatni, hanem saját magamra is. Ez a hatás belülről fakad, mintha valami különleges formálódna a lelkemben, és ezt az élményt szeretném megosztani a hallgatósággal. Az előadóművészet számomra nem csupán a szórakoztatásról szól, hanem az érzések és gondolatok átadásáról.

Ez már egy másik téma, hogy hogyan teljesítek nemcsak a szellemi, hanem a testi szempontból is. Fogalmam sincs, talán így van megkomponálva az életem. És nem csupán a heti két alkalommal eltöltött, kétórás teniszpartik miatt van ez. A '80-as években minden egyes turnéra úgy készültem, hogy a budai hegyekben futottam, miközben énekeltem a műsorszámokat, így elkerülve, hogy kifulladjak a színpadon.

Maradjunk egy kicsit a színpad varázslatos világánál. Ön szerint milyen mértékben kellene a színpadot a politikai diskurzus színterévé alakítani? Jelenleg komoly viták zajlanak e kérdés körül. Valószínűleg Ön is értesült róla, hogy sok művész és előadó aktívan politizál a színpadon, és a megnyilatkozásaik jelentős visszhangra találnak. Mi a véleménye erről a jelenségről?

A politika nem a zenészek színpadára való, hiszen az a magánélet szférája. Az emberek nem a koncertjegyeket azért vásárolják meg, hogy az előadó a sakkról, a házastársáról vagy a legutóbbi filmes élményeiről beszélgessen. Ezek a témák nem tartoznak a zenés esték keretei közé. Hogyan is kerülhetne a csizma az asztalra?

Egyszer, 2006-ban a szemkilövetéses történet miatt én is elragadtattam magam. Nagyon keményen beszóltam az akkori miniszterelnöknek. Aztán odajött hozzám egy barátom, akire hallgatok, és azt mondta: "Robi, ez frankó dolog, bátor vagy. De meg fogod osztani a saját közönséged. Téged szeretnek azok, akik a koncertjeidre járnak, de azt a pártot is szeretik, akinek az első emberét a földig gyaláztad. Nem tud visszaszólni, akit meggyalázol, ez mennyire egyenlőtlen küzdelem." De az emberben olyan magas az adrenalin szint a színpadon.

A baloldali vagy liberális érzelmű fiatalok beszólnak, hát fiatalok ez a dolguk. Művészek, azt hiszik, hogy nagyon frankó, amit csinálnak, de ez hülyeség.

A művészet igazi esszenciája abban rejlik, hogy képes kifejezni mindazt, amit a hétköznapi ember szavakba önteni nem tud. De nem úgy, ahogyan Bródy János teszi; itt a sorok mögötti jelentésekre és a szimbólumok világára kell összpontosítani. Véleményem szerint a politikai diskurzus a színpadon csupán nevetséges, súlyosan téves és ostoba megközelítés.

De úgy is, hogy a közönség teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a kormánypártok, különösen a Fidesz, mögött áll, vagy másképp fogalmazva, a legtöbb időben a Fidesz politikai irányvonalával szimpatizál, nem igaz?

Nem. Én valaki vagyok, akinek mindig is megvolt a maga sajátos látásmódja. Már akkor patrióta voltam, amikor ez a kifejezés még nem is volt divatos. Mit is jelent az, hogy patrióta? Annyit, hogy magyar legény vagyok. Apukám mínusz 50 fokban is csak egy rövid gatyában mászkált, és egyszer megkérdezték tőle, hogy Jenci, miért öltözködsz így, amikor mínusz húsz fok van. Ő pedig azt felelte, hogy a magyar cserkész nem fázik. Érted? Ez a mentalitás belém ivódott, pedig apukámmal csupán hat és fél évet töltöttünk együtt, mivel a szüleim elváltak.

Vagyok a nagyvilágban, szeretem a hazámat. Nem disszidáltam, de nem is kalandvágyból maradtam itthon. Egyszerűen vagyok valaki, aki a zenével foglalkozik, miközben jönnek-mennek a politikai irányzatok, elmentek a kommunisták, jönnek a nyugatosok, de a zene, a hangszereim engem jobban érdekelnek. Minden nap elmegyek a templomba, és azt mondom az Úrnak: Uram ez vagyok én, tetszik neked? Az ő kedvében akarok járni. És természetesen, ha egy párt olyanokat mond, ami jó a hazámnak, és ezt így is értékelem, akkor majd négyévenként rájuk fogok szavazni. Nem akarok betagozódni, nem akarok egyik szekértábornak sem a része lenni. Úgyis azt mondják rám, hogy az vagyok.

Ez azt is magában foglalja, hogy nem csatlakozik egyik Digitális Polgári Körhöz sem?

Még nem tudom pontosan, mert elígérkeztem, de a XV. kerületi - rákospalotai vagyok - szervezet még nem alakult meg. Kértek már, és nem ellenkezem, de nem igazán érzem magam otthon egyetlen csoportban sem. Soha nem voltam KISZ tag, úttörő vagy kisdobos, lényegében semmi ilyenbe nem tartozom. A kisdobos dolog miatt nem léptem be, mert azt mondták, hogy a klerikális családokat hagyjuk figyelmen kívül. Az egyház az egyetlen hely, ahol valóban otthon érzem magam, de a kis közösségekben ebben sem tudok részt venni. Valahogy mindig is magányos farkasként éltem.

Viszont ettől eltekintve, mégis van saját álláspontja a jelenlegi helyzet kapcsán.

Nem mondom el, azért jött, hogy erről beszéljünk?

Nem csupán emiatt érkeztem, számos témát szeretnék érinteni a beszélgetésünk során, hiszen úgy érzem, mindent fontos megvitatnunk.

Igen.

De ha nem akar válaszolni, akkor természetesen nem kell, de érdekel a véleménye.

Úgy vélem, hogy nem helyes megoldani a demográfiai kihívásainkat azzal, hogy migránsokat és külföldieket hívunk be. A történelem során már tapasztaltuk, hogy ez milyen következményekkel jár. Például Erdély elvesztése is ennek a következménye volt. Beengedtük a szomszédainkat, és az eredmény sajnos nem volt kedvező. Én nem támogatom a migrációt; sokkal inkább azt az elvet tartom helyesnek, amit a vezetőnk is hangoztatott: a segítséget oda kell vinni, ahol szükség van rá, és nem kell idehozni a problémákat. Ezek olyan világos és érthető szavak. Támogatom azokat az értékeket, amelyek természetesek és szívből jönnek, mint például az egyház tanítása. Természetesen támogatom a kerítések építését is. Gondoljunk csak a kínaiakra, akik falat emeltek a hunok folyamatos betörései miatt. Nem szeretnénk, ha hasonló helyzetek előfordulnának nálunk. Valaha Európa egyik meghatározó hatalma voltunk, most viszont kicsinek érezzük magunkat. De a gondolkodásunk folyamatosan tágul, mert ez a magyarok küldetése, még akkor is, ha sok nehézséggel kell megküzdenünk.

A küldetés kifejezés alatt általában egy olyan célt vagy feladatot értünk, amelyet valaki elhatározott, hogy végrehajt. Ez lehet egy személyes cél, mint például egy életmódváltás, vagy egy közösségi, társadalmi cél, mint például a környezetvédelem érdekében végzett munka. A küldetés gyakran magában foglalja a motivációt, az értékeket és az irányt, amely mentén az egyén vagy csoport törekszik a kitűzött célok elérésére. Tehát a küldetés nem csupán egy feladat, hanem egy mélyebb, szándékos elköteleződés is, amely irányt mutat az élet különböző területein.

A mostani kihívás, amit szemlél, egy különleges küldetés: 26 szemben 1-gyel. Az egyetlen, aki kiemelkedik, az a pici mustármag, amely képes felnőni, és minden kis madárkát magához vonzani, ahol békére lelhetnek. Ennek a küldetésnek az a célja, hogy visszavezesse a világot a normalitás ösvényére, ahol az egészséges gondolkodás uralkodik, nem pedig valami torz, háttérből irányított érdek.

Van nő és férfi. A nő mama lesz, csak ő tud mama lenni. És akkor itt eljutunk az első kérdéséhez, a Sátánhoz, aki főnök akart lenni Isten helyett. Ebben az esetben meg azt mondja, hogy ember Isten lehetsz, majd te meghatározod, hogy ki a férfi, ki a nő. "Lehet, hogy a természet úgy hozta, hogy te férfi vagy, de alakítsd át magad." Ez a sátáni, érti? Rafinált, nagyon kell rá figyelni.

Idén tavasszal új fejezet kezdődött a katolikus egyház történetében XIV. Leó pápává választásával. Az új pápa határozottan kifejezte véleményét az amerikai migránspolitikáról, éles kritikát fogalmazva meg a befogadással és az elfogadással kapcsolatos intézkedésekkel szemben. Fő üzenete a szeretet és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozza, különös figyelmet fordítva a migránsokkal való bánásmódra. XIV. Leó arra ösztönöz mindenkit, hogy nyitott szívvel és elmével közelítsenek a rászorulókhoz.

Hogyan vélekedik erről? Nem lenne célszerű, ha a magyar keresztény közösség más irányt venne?

Természetesen, ha eljutok Amerikába egy fellépés kapcsán, nem gondolhatom, hogy egyszerűen csak besétálhatok a szabadság hazájába. Szó sincs róla! Útlevél és vízum szükséges. Ráadásul, ha nem viselkedem megfelelően, könnyen visszaküldhetnek, és azt mondják, hogy a következő repülőgéppel már haza is indulok. Minden ország rendelkezik a saját szabályaival, és ezt teljesen jogosnak tartom. Emlékezzünk csak 1956-ra, amikor 200 ezer magyar menekült kénytelen volt elhagyni az országot. Ausztriában várakoztak, és ott azt mondták, hogy Új-Zéland hajlandó befogadni 12 favágót. A többiek pedig ott maradtak, reménykedve abban, hogy a sors majd rájuk mosolyog, és talán Kanadában éppen keresnek három fonónőt. A szegény menekülteknek rendelkezniük kell dokumentumokkal; nem lehet csak úgy átsétálni az országokon, mintha csak egy sáskajárás lenne. Először is be kell mutatkozni, elmondani, honnan érkeztél, ki vagy, és mi elől menekülsz. Csak ezt követően léphetsz be.

Az interjú végén milyen érzések és gondolatok fogalmazódnak meg benned?

Nagyon élvezetes beszélgetés volt, de kicsit csalódott vagyok, hogy nem merültünk el mélyebben a zene világában! Jelenleg teljesen el vagyok varázsolva a duettlemezemtől; a koncertek mellett ez tölti ki a mindennapjaim jelentős részét. Nemrégiben forgattunk egy fantasztikus klipet a Valmar fiúkkal, és alig várom, hogy végre bemutathassuk a nagyközönségnek! Szeretnék több klipet is készíteni a lemez dalainak előadóival, mert úgy érzem, hogy ezek a közös munkák még inkább gazdagíthatják a zenei élményt. Ráadásul egy igazán izgalmas álmom is van: szeretném élőben is színpadra állítani a lemez anyagát ezekkel a tehetséges művészekkel. És bár még titok, már van is egy felkérésem egy ilyen produkcióra!