Vonattal Zell am Zillerből La Speziába: egy különleges utazás, ahol a festői tájak és a nyugodt vonatút egyesülnek. Fedezd fel a hegyek és völgyek varázsát, miközben a vonat ablakából csodálod a változatos panorámát, amely az Alpok szépségét és az olasz t

A Brenner-hágón már számos alkalommal átkeltem az utóbbi években, de ez az út mindig új élményeket tartogat számomra. A hágó leküzdése mellett a fő célom az volt, hogy eljussak La Speziába, a gyönyörű Ligur-tenger partjára. Ezt a kalandos utazást egy négynapos Interrail Global bérlettel indítottam, amelynek első napját kihasználva vágtam neki ennek a felejthetetlen élménynek.

Zell am Zillerből La Speziába

Ez a vonatút, amelyet teljesen véletlenül éltem át, annyira színes és változatos lett, amennyire csak egy ilyen kaland lehet: egy keskeny nyomtávolságú kisvonat, az elegáns EuroCity, egy régióra jellemző olasz helyi járat, majd a sebesség megszállottjainak kedvence, a nagysebességű olasz vonat, aztán újra egy regionális vonat, végül pedig egy olasz InterCity zárta a sort. Mindegyik vonat sajátos hangulata lenyűgözött, és külön-külön meséltek a környék varázsáról. Az utazás során szerzett élményeimet ezúttal néhány képpel szeretném megosztani veletek.

Az Interrail Global jegyemet már néhány nappal korábban megvásároltam Jenbachban, egyedül az olaszországi szakaszokra hiányzott egy Frecciarossa pótjegy és egy IC pótjegy. Ezeket személyesen csak Olaszországban lehet megvásárolni, teljes árú jegy esetében online is, ám Interrail jegy mellé ez az opció nem elérhető. Szerencsére a menetrendben minden átszállásnál bőven volt időtartalék, így nem aggódtam, vagy Veronában vagy Bolognában terveztem a pótjegyeket megvenni. Az Interrail jegyemre szépen feljegyeztem a teljes útitervet átszállásokkal és vonatszámokkal együtt, hogy a pénztárban egyértelműen azonosítható legyen, melyik vonatra kell majd a pótjegy, ne ott kelljen a menetrendet nézegetni. Ez az előrelátás később igazolta magát.

Ausztriából a kora reggeli órákból indultam, az utazás a Zillertalbahn egyik táblás megállójában, Erlachban kezdődött 7 óra 44-kor. Az út késések nélkül, eseménytelenül telt el Jenbachig, ahol az első átszállás várt rám az ÖBB Olaszországba tartó EuroCity vonatára.

Indulás első nap Tirolból, Erlach megállóból. Szinte hihetetlen, de a La Speziáig vezető út során utaztam kisvasúton, EuroCity-n, regionális olasz vonaton, nagysebességű olasz vonaton és olasz IC-n! Lehetett volna még ettől is több?

Jenbachban, még szintén a reggeli órákban szálltam fel a Velencébe tartó ÖBB EC 81 vonaszámú járatra. Az osztrák szakaszon semmi esemény nem történt, a vonat 100% feletti kihasználtsággal szelte át a Brenner-hágót, majd érkezett meg utazásom legmagasabb pontjára, Brennero/Brenner állomásra a tenger szintje felett 1371 méteres magasságra, ami egyúttal az osztrák/olasz államhatár is. Néhány éven belül ezt a látványos szakaszt fogja kiváltani a több, mint 50 km-es Brenner-bázisalagút, élvezzük hát addig az átkelés szépségét.

Akár az én vonatom is lehetne, én azonban az ülésemen ülve nem tudtam ilyen szép képeket készíteni a hágóról és az azon átkelő ÖBB EuroCity vonatról (kép forrása: Wikimedia Commons)

A határátkelőn az olasz határőrség megjelent, és kísérletet tett arra, hogy a vonatról lekísérje azokat az utasokat, akik Németországból papírok nélkül érkeztek Olaszországba.

Az olasz szakaszon szükséges volt egy 10 eurós kiegészítő pótjegy megvásárlása is az Interrail mellé, Brennerpass néven.

Veronába 5 perces késéssel érkeztünk, így a 28 perces várakozás máris 23 percre csökkent, de még épp elégséges volt a hiányzó pótjegyek megvásárlására. Az előrelátásom itt térült meg, mert bár sok idő elment, mire a pénztáros leellenőrizte az Interrail jegyemet, a pótjegyek kinyomtatása a vonatszámok segítségével már pillanatok műve volt. Ezért a két pótjegyért további 20,80 és 3,80 eurót kellett az Olasz Államvasútnak kifizetnem. A tervezett ebédre már nem maradt idő, helyette rohantam a regionális vonatomhoz. Még néhány fotót készítettem felszállás előtt és már indultunk is Bologna felé!

Bologna városában való átszállás egy igazi élmény, hiszen a város nem csupán közlekedési csomópont, hanem kulturális kincs is. A repülőtérről könnyedén elérhetjük a belvárost, ahol a történelmi épületek és a hangulatos utcák várnak ránk. A város híres a helyi gasztronómiájáról, így érdemes megállni egy ízletes bolognai tésztára vagy egy pohár helyi borra, mielőtt folytatnánk utunkat. Az átszállás nem csupán egy egyszerű közlekedési váltás, hanem lehetőség arra, hogy felfedezzük Bologna varázslatos világát.

Bolognába percre pontosan érkeztünk, az utazás eddig a pontig simán ment. A kijelzőn azonban a Torinóból Salernóba tartó vonat esetében 5 perc késést írtak ki, amivel én is utazni szerettem volna Bologna és Firenze között. Ez az információ a firenzei 24 perces átszállás gondolatát némileg izgalmassá tette, de még azért határértéken belül volt. Némi nézelődés után ismét újra a kijelzőre pillantva a késés már egészen 40 percre nőtt, ami viszont teljesen lehetetlenné tette, hogy még aznap eljussak La Speziába, korlátlan bérlet ide vagy oda! Az utastájékoztató táblán azonban szerepelt egy másik vonat is Nápoly felé, szintén késéssel. Ennek elérésére mindössze 10 percem maradt. Ez nem tűnik kevésnek, de tudni kell, hogy Bolognában a nagysebességű távolsági vonatok a föld alatti új állomásról indulnak, a -4. szintről!

A bolognai pályaudvar 15-16-17-18. vágányai a -4. szinten helyezkednek el, mélyen a föld alatt. (Kép forrása: Wikimedia Commons)

Szerencsére tavasszal már volt alkalmam felfedezni Bolognát, miközben Bariba tartottam. Ekkor szereztem némi helyismeretet, ami most jól jött. Gyors léptekkel, ügyesen átverekedtem magam az utasok, mozgólépcsők és aluljárók labirintusán, egészen a földalatti peronokig. Csak egy kis szerencsére volt szükségem, hogy a kalauz elfogadja a nem erre a vonatra érvényes pótjegyemet.

Ez a kép 2023 szeptemberében készült, és egy Frecciarossa 1000 sorozatú motorvonatot ábrázol. Lehetett volna az én vonatom is, de most csak egy pillanatfelvétel a gyors és modern vasúti közlekedés világából (kép forrása: Wikimédia Commons).

Az utolsó pillanatokban érkeztem, amikor a vonat már a távozás küszöbén állt. A kalauz csak egy bátorító intés kíséretében jelezte, hogy itt az idő indulni. Sajnos a saját fényképeim elkészítésére már nem maradt lehetőségem.

Bolognától Firenze csupán 80 km-re fekszik, és ezt az utat a nagysebességű vonat mindössze körülbelül 35 perc alatt teszi meg, többnyire alagutakban haladva. A Bologna-Firenze nagysebességű vasútvonal összesen 78,5 kilométer hosszú, amelyből 73,8 kilométer a föld alatt fut. Az utazás így inkább egy hosszabb metrózás élményét nyújtja, ahol az ablakon kinézni szinte értelmetlen, hiszen csak a sötétséget látni.

A vonaton az utasok számára ingyenes harapnivaló is rendelkezésre állt.

Firenzébe végül előbb érkeztem, mint ahogy azt eredetileg terveztem. Ennek köszönhetően Bolognában kevesebb időt töltöttem, viszont Firenzében annál több időm adatott meg. A városból Pisába egy helyi vonattal folytattam az utamat.

A Livornóba tartó regionális vonat, amely megáll Pisa festői városában is, egy izgalmas utazás lehetőséget kínál a látogatóknak.

Pisában szintén nem sok időm maradt, éppen elég arra, hogy kényelmesen, nem kapkodva, megkeressem azt a vágányt, melyre az InterCity fog érkezni.

Várakozás Pisa állomáson, néhány 100 méterre innen itt található a híres Pisai ferde torony!

Ezen a napon az utolsó átszállásra került sor, amikor a Genovába tartó InterCity vonatra léptem, amely La Speziát is érintette az útja során.

Épp most gurul be az olasz InterCity ingavonat, amelynek vezérlőkocsija előre néz, izgalmas utazásra készülve.

A késő délutáni órákban, amikor a nap már csak halványan világított, a Pisa-Genova vasútvonal varázsa fokozatosan elhalványult előttem. A tenger közelsége csodás panorámát ígért, de ahogy a sötétség lassan belepett mindent, egyre kevesebb részletet tudtam felfedezni az út mentén. Az utolsó fél órát már teljes sötétség ölelte körül, így a több mint 780 km-es, öt átszállásos utazásunk végéhez érkeztünk, ahol a kalandok emléke még a homályban is élénken élt bennem.

Megérkezés az olasz Intercityvel La Speziába az esti órákban

Az úton minden a terv szerint haladt, és végül pontosan 18 óra 36-kor érkeztem meg a végállomásra. Szerencsére Bolognában gyorsan sikerült észbe kapnom, és egy alternatív utat találnom, így egy átszállás miatt nem borult a napom. A vonatszámok előre történő feljegyzése is nagy segítséget nyújtott, hiszen helyismeret híján honnan tudhattam volna, hogy a Livornóba tartó járatra kell felszállnom, ha Pisába szeretnék eljutni?

A vonatok kényelmesek és gyorsak voltak, egyedül Ausztriában kellett Jenbach és Innsbruck között állva utaznom az EC-n. Az útvonal nem a legegyszerűbb, viszont a leggyorsabb volt, egy milánói kerülővel két átszállást is megspórolhattam volna, miközben az utazás nem került volna többe, ám az az út egy órával hosszabbra nyúlt volna.

Érkezés után felkerestem az állomás melletti szállodát, majd elfoglaltam a szobámat. A következő két napon pedig indult az igazi nyaralás: végigjárni a tengerpartot Varnessától egészen Riomaggioréig!

Corniglia a magasból lenyűgöző látványt nyújt, miközben a hegygerincen felfelé kapaszkodtok Manarola irányába. A tenger kékje és a zöld dombok látványa egy varázslatos kaland részévé válik, ahogy a napfény megcsillan a vízen, és a szellő lágyan simogatja az arcotokat.